Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-203
506 A Nemzetgyűlés 203. ülése 1921. évi június hó 7-én, kedden. osszák be őket a rendes szolgálatba, azt sem teszik meg nekik. Kerekes Mihály: Benn meg nem szeretik őket! Weiss Konrád: Most ott állanak, hogy a honvédelmi ministerium azt mondja rájuk, hogy nem karhatalom, a vasút meg azt mondja, hogy nem vasutasok, ők maguk sem tudják, hová tartoznak és sehonnan sem kapnak támogatást. Nagyon kérem a minister urat, méltóztassék ezt a kérdést megvizsgálni. Most épen azon a ponton vannak, hogy az állomásokról ki fogják dobni az egész karhatalmat ugy, ahogy van, mert a honvédelmi ministerium azt mondja, hogy a belügyhöz tartoznak, a belügyministerium meg azt mondja, hogy fel kell őket oszlatni, a vasút pedig követeli, hogy teljesítsék a szolgálatot és anélkül hogy valahova beosztaná őket, kötelezi karhatalmi szolgálatra. Azt hiszem, hogy ezeknek az embereknek, akik másfél évig szolgálatukat kifogástalanul látták el, és igazán nagy életveszély között óvták meg az államvagyont, egészen jogos ós méltányos a kérésük. Ep az imént Homonnay képviselő ur felszólalása alkalmával, midőn a státusrendezésről és egyéb kérdésekről volt szó, a képviselő urnák egyik megjegyzésére ugy a kereskedelemügyi minister ur, mint báró Szterényi képviselő ur azt mondotta, hogy az államvasuti alkalmazottakra vonatkozó 1907 : L. tc.-nek egyes intézkedéseit csak törvényhozási utón lehet megváltoztatni. Ezt t. i. azért akarom itt leszögezni, mert az u. n. státus kérdésével és a cím kérdésével óhajtok, bár csak épen érintve, foglalkozni. A minister ur, akit, mint az államvasutak volt elnökhelyettesét, mi vasutasok egyébként valamennyien igen nagyrabecsülünk és tisztelünk, nagyon jól tudja, hogy ez egy régi kívánság. Amikor az állam már éveken keresztül semmiféle jutalomban, elismerésben nem részesítette ezen alkalmazottjait, amikor a csendőrségnél, rendőrségnél és a katonaságnál százszámra olvassuk a kinevezéseket... Dinich Vidor: Főleg ezredesekét! Weiss Konrád : ... amikor csonka Magyarországon a háború megszűnése óta annyi ezredest neveztek ki amennyi nem volt talán a régi monarchiában összesen, amikor 1919 január óta előléptetés nem történt az államvasutaknál, pedig akként volt kontemplálva és végrehajtva, hogy az összes állami tisztviselők abban részesüljenek, amiben az államvasutak alkalmazottai, akkor az ő kérésük teljesen jogos és méltányos, ha figyelembe vesszük, hogy a konszolidáció semmiféle állami intézménynél nem tud olyan eredményt felmutatni, mint épen az államvasutnál. Azt hiszem, ezt még azok is, akik egyébként nem nagy tisztelői a közszolgálati alkalmazottaknak, a legrigorózusabb kisgazdák is el fogják ismerni, hogy ma, amikor minden vonalon gyorsvonat közlekedik, úgyszólván olyan mértékben, mint a békeidőben, ez a személyzet minden támogatásra érdemes. (Egy hang jobbról : A kisgazdákon nem midik!) Azt mondtam, hogy azok is, akik a közszolgálati alkalmazottaknak nem valami nagy barátai. Mert vannak még ilyenek is. A címkérdós, t. Nemzetgyűlés, már tiztizenöt esztendeje kisért. Épen ezért, amikor az állam arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem akar előléptetést nyújtani épen az államvasutaknál, amikor pedig épen ma olvastam, hogy a külügyministeriumban az egyiket alkonzullá, a másikat főkonzullá nevezték ki és nem tudom melyik sóhivatalnál milyen csodabogárnak neveztek ki egy urat Reszege-Piskolton, akkor méltányos az államvasutak személyzetének az a kérése, hogy legalább ezt a kérésüket teljesítsék és a címkérdést intézzék el. Ez pénzbe egyáltalában nem kerül és hogy törvényes intézkedés sem szükséges hozzá, a tekintetben hivatkozom arra, hogy az 1907 : L. te. azt mondja, hogy az államvasutaknál ilyen állásokra a középiskola IV. osztályának vagy ezzel egyenrangú iskolának sikeres elvégzése szükséges, de ugyanazt a törvényt az 1907 november 28-ikán tartott ministertanács határozata akként változtatta meg, hogy az államvasút a saját kebelében is létesíthet olyan vizsgálóbizottságot, amely ennek a négy középiskolának megfelelő bizonyítványt ad ki. De ettől eltekintve is, ismételten történtek ministeri rendeletek folytán tágítások ezen az 1907 : L. tc.-n. Ezért nagyon kérném az igen tisztelt minister urat, legyen kegyes ezzel a dologgal feltétlenül sürgősen foglalkozni, mert a személyzet kérése most egyenesen oda konkludál, hogy ha semmi mást, legalább ezt adják meg nekik, hogy lássák, hogy erkölcsi elégtételt kapnak, ha egyébként anyagi elégtételt nem is kapnak munkájukért. A soronkivüli előléptetés, amiről annyit beszélnek, személyenként legfeljebb 250—300 koronát tesz ki átlagosan évenként, úgyhogy ez legfeljebb ötmillióval terheli meg a költségvetést. Ezzel az ötmillió kiadással szemben egy ilyen nagy testületnél általános megelégedést váltanának ki, s épen ettől az ötmilliótól zárkózik el a kormányzat, holott egyébként százmillió jóformán meg se kottyanna a mostani költségvetésben. Ha megengedi az igen tisztelt minister ur, felhívom figyelmét a telefonközpontra. A telefonközpontnál általánosságban sok baj van. Altalános a panasz, hogy milyen rosszul jelentkeznek, órák hosszat kell várni, mig valaki helyes kapcsolást kap. Méltóztassék azonban, igen t. Nemzetgyűlés, a telefonközpontnak belső életébe betekinteni. Ezeknek az alkalmazottleányoknak, akik ott a telefonkapcsolást végzik, az utolsó időben, amikor a személyzetet szaporítani kellett, ugy állapították meg a fizetését, hogy azoknak, akik legföljebb 15—16 évesek, az alkalmazásuk idején,