Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-203
A Nemzetgyűlés 203. ülése 1921. évi június hó 7-én, kedden. 505 Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: Tetszett volna máskép megkötni, ha tudta volna. Weiss Konrád." Nagyon helyes a minister urnák ez a közbeszólása és általánosságban talán meg is áll, de méltóztassék figyelembe venni, hogy azoknak az embereknek, akik dolguk elvégzése céljából a határállomásokról átjártak személyvonattal, ha most át akarnak menni, előbb be kell jönniök Budapestre, és Budapestről kell visszamenniök, úgyhogy egy útjuk több mint ezer koronába kerül. Azt hiszem, hogy amint Romániába lehetséges a határállomásig ugy menni, hogy folytatni lehet a személyvonattal való utazást, épugy meg lehet csinálni ezt a cseh-szlovák állam vasúttal is, mely semmiféle csatlakozási összeköttetést nem ad jelenleg a mi személyvonatainkkal. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Tessék őket kényszeríteni. Én nem tudom. Weiss Konrád : Engedelmet kérek, mindenesetre lehetett volna őket erre valami módon kényszeríteni. Yégtére a magyar állam époly szerződő fél, mint a cseh állam. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: Akkor nem lett volna belőle semmi! Weiss Konrád: Ha mi is gördítettünk volna útjukba bizonyos nehézségeket, bizonyára ők is koncessziókat adtak volna nekünk. Módomban volt résztvenni ily természetű tárgyalásokban, tehát tudom, hogy lehet ilyeneket kicsikarni. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : De nem az ellenséggel folytatott tárgyalásokon vett részt a képviselő ur. Weiss Konrád: Ezt, mélyen tisztelt kereskedelemügyi minister ur, végtelen sajnálatomra nem tudom aláírni, mert ugy tudom, ugy látom, hisz érdeklődtem utána, hogy meg lehetett volna csinálni, ha egy kissé erélyesebben léptek volna fel a magyar állam közegei. Fel kívánom hivni a kereskedelemügyi minister ur figyelmét a tisztviselői kedvezményes jegyekre, az u. n. arcképes igazolványokra. A családtagok arcképes'igazolványaiba betettek egy cédulát, hogy az illetők évenként csak hat menetre vannak jogosítva. Ez általánosságban talán helytálló, mert azt lehet mondani, hogy a családtagok ne utazzanak többször kedvezményes áron, mint hatszor és iparkodjék mindenki a dolgát ugy rendezni, hogy kevesebbet utazzék. De itt van a bökkenő, hogy a budapestkörnyéki 60 kilométeres körzeten belül a családtagoknak u. n. kedvezményes jegyfüzetet adtak. Most az az anomália áll elő, hogy pl. Budapestet mint metszőpontot véve, az egyik irányból 60 kilométerről lehet Budapestre jönni és Budapestről tovább lehet az utat folytatni 60 kilométerre ugy, hogyha valaki Szobról elindul, az lemehet a szerb demarkációs határig, ellenben megtörténik, hogy Budapest környékén, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — X. KÖTET. ahova a budapesti állami tisztviselők nagy része kijár, az államvasút kezelésében lévő ezen vicinálisokon nem mehet tovább 20 kilométernél. Bár ez a helyi érdekű vasutak érdekkörébe vág, mégis csak lehetne itt valamit csinálni, miután állami tisztviselőkről van szó, és pedig olyan formában gondolnám ezt megoldandónak, hogy általánosságban a 60 kilométeres körzeten belül, mindazon vonalakon, melyek az államvasút kezelésében vannak, meg kellene adni ezt a kedvezményt az állami tisztviselők családtagjainak is. Ha meg tudjuk adni hosszabb távolságra, akkor meg tudjuk adni rövidebb távolságra is. A vasutas karhatalmak kérdéséről is óhajtanék néhány szót szólni. jSTe méltóztassanak azt hinni, hogy ez valami különitmény. Ez egyáltalában nem különitmény. A vasúti karhatalmat 1919-ben, a proletárdiktatúra megdőlte után, a hivatalos államvasút és a ministerium hivta életre. Felhívást bocsátottak ki az államvasuti alkalmazottak között, hogy lépjenek be a vasúti karhatalomba. Meg is alakították a karhatalmat, a románok ittléte alatt is nagy nehézségek között szervezkedtek, kitették magukat mindenféle torturának és veszélynek és amint a románok 1919 november 15-én kimentek, akcióba léptek és azóta is akcióban vannak. Ugyanazon feltételek mellett alkalmazták őket, mint a tényleges államvasuti alkalmazottakat, nem is használták őket másra és ma sem használják másra, mint tisztán az államvagyon őrzésére. Mi történt most ezzel a karhatalommal ? A múltkoriban, amikor szóvá tettem a pénzügyminister urnái azokat a bizonyos állami kedvezményeket és bizonyos dologra felhívtam figyelmét, óvatosságom nem volt hiábavaló, mert épen a vasúti karhatalmiakkal megtörtént az a csodabogár, hogy ők annak az állami kedvezménynek, melyet minden egyes állami alkalmazott megkap, csak 50°/o-át kapják kézhez. Hogy milyen bölcseség eredményezte ezt vagy ki ennek az okozója, azt a jó Isten tudja megmondani. Ok államvasuti alkalmazottak, hisz legtöbbjük a vonatkisérethez tartozik, tisztjeik pedig államvasuti tisztviselők. Ezek ezidőszerint, minthogy már kiosztották az egész három hónapra szóló államsegélyt, ennek csak 50°/o-át kapták meg. Nagyon kérném az igen tisztelt kereskedelemügyi minister urat, méltóztassék talán ezt a dolgot megnézetni, — mert alig tudom elképzelni, hogy direkt a ministertől kapták erre nézve az utasítást, ezt valamelyik alárendelt hivatal gondolhatta ki, hisz különösen a pénzügyi osztályokban szoktak ilyen dolgokat kigondolni — hogy ez a végtelen nagy sérelem, mely egyenesen törvénybe ütközik, elimináltassék és a tőlük jogtalanul elvont pénz nekik visszaadassék. De van itt egy további dolog. Ok szolgálatot tesznek, ki vannak rendelve, de nem kapják meg a ruhájukat s amikor azt kérik, hogy 64
