Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-203

486 A Nemzetgyűlés 203. ülése 1921. évi június hó 7-én, kedden. ablakon 200 millió korona, hivatkozik t. barátom, Ernst Sándor akkori beszédére, amelyben foglalkozott szakszerüleg a kérdéssel az iparfejlesztési törvényjavaslatnak 1907-ben történt tárgyalása alkalmával, s hivatkozik ismételten a képviselő ur, mint különösen bizonyító erőre, Lengyel Zoltánnak alapos kritikájára, Lengyel Zoltánnak kritikájára és beszédére . . . Schandl Károly: Nem a kritikára. B. Szterényi József : . . . aki szintén ismételten foglalkozott a 200 millióval. Andaházy-Kasnya Béla : Ki bizonyít Lengyel mellett ? B. Szterényi József : Hogy ki bizonyít Lengyel mellett, az nem tartozik reám. Mi tehát ebben az igazság? À képviselő ur hiába védekezik az ellen, hogy minden komolyság nélkül való dolgokat nem szokott állítani és hogy a levegőből vett adatokkal nem szokott jönni, itt igenis teljesen minden komolyság nélkül való adatokkal méltóztatott jönni, itt teljesen a levegőből méltóztatott beszélni. Schandl Károly: Az országgyűlési napló is levegő ? B. Szterényi József : Méltóztassék megvárni, majd felelek az országyülósi naplóval és azzal a vitával, amely volt, s azzal is, hogy Ernst Sándor t. képviselőtársam miről beszélt, amire nézve a képviselő ur nem tartotta szükségesnek ama súlyos támadásnál, hogy az állam 200 millóját az akkori kormány kidobta az ablakon, meggyőződni róla, hogy megtörtént-e ez, igaz-e, megfelel-e a valóságnak. Engedelmet kérek, ha arra hivatkozik a képviselő ur, hogy kiváló tanárai voltak ezek és azok, és hogy nem szorult az én kioktatásomra, akkor én kijelentem, hogy nem akarom a képviselő urat kioktatni, csak korrigálni akarom abban, hogy ha állit valamit, akkor tessék helytállani a bizonyítással is. Schandl Károly: Meg fogom tenni! B. Szterényi József : A kiváló tanárok érdemeiből nem von le semmit az, ha a tanítvány nem tanulta meg jól azt, amit ezek a tanárok tanítanak. Tetszik tudni, miről beszélt akkor Ernst Sándor képviselő ur? Arról beszélt, hogy az 1907. évi III. te, a hazai ipar fejlesztéséről szóló törvény javaslatának indokolásában a kormány, tehát az akkori kereskedelemügyi minister, boldogult Kossuth Ferenc becsületesen — mint minden javaslatban szoktuk — előadta a tényleg történteket és előadott egy tervet, amellyel foglalkoztak. Előadta a magyar gyáripar fejlesztésének tervét s azt mondotta az indokolásban (olvassa) : »Eokozott mértékben kell igénybe vennünk a közvetlen támogatás eszközét, hogy mire gazdaságpolitikai lekötöttségünk megszűnik, a hazai ipar már megszilárdulva álljon itt. Ezt célozza a javaslat az a része, amely a közvetlen állami támogatásra vonatkozik. E cél hathatós és kellő szolgálatára azonban rendes költségvetésünk nem nyújt és nem nyújthat módot. Évi 2—3 millió koronával nem lehet házi-, kis- és gyáripart fejleszteni, azaz nem kellően. Hisz csupán kisiparunk rendszeres felkarolása, ami elengedhetlenül szükséges, egymaga megkívánna évenként másfél millió koronát s a nagyarányú gyáripar fejlesztése évről-évre sok millió koronát igényel. S ha 10 év alatt oly ipart akarunk teremteni, aminőre az országnak szüksége van, el kell készülnünk ezen idő alatt legalább évi 15—20 millió korona áldozatra.« íme, t. képviselőtársam, Ernst Sándor képviselő ur jogosan beszélt a 200 millióról, arról a 200 millióról, amit az akkori kormány mint tíz év alatti szükségletet jelzett. O jogosan foglalkozott annak a bírálatával, hogy ez helyes-e, célszerű-e, szükséges-e. De a képviselő ur tizenöt, vagy nem tudom, hány év után emelve szót a 200 millió korona felhasználásáról és kidobásáról, a képviselő ur nem hivatkozhatott Ernst Sándor képviselő úrra, vagy arra a vitára, hanem meg kellett volna győződnie a zárszámadások, vagy legalább a költségvetések révén arról, hogy vájjon tényleg fordított- e a magyar állam ennyit a jelzett célra, tényleg felhasználtatott-e ennek az összegnek valami töredéke is. Schandl Károly: Nem erre helyeztem súlyt! B. Szterényi József: Nem erre helyez a t. képviselő ur súlyt ? T. képviselőtársam arra helyezi a súlyt, hogy kidobtunk 200 millió koronát. Bocsánatot kérek, ezt átszámítva 20 milliárdra, azt hiszem, súlyosabb vádat egy kormányzatra hárítani nem lehet, mint azt mondani, hogy ez az ur, aki itt beszél magyar iparról, akkor nem volt lelkiismeretes, hanem 200 milliót kidobott. Schandl Károly: Ez jóhiszemű lehetett. B. Szterényi József : Én nem vonom a képviselő ur jóhiszeműségét kétségbe, csak az alaposságát. A képviselő urnák meg kellett volna győződnie a zárszámadásokból, vagy a költségvetésekből arról, hogy vájjon tényleg igaz-e az, bekövetkezett-e az, amit akkor in tendált a kormány. Engedje meg a t. képviselő ur, ha ezek után, ilyen alapos támadások után a beszéd egyéb részeivel most nem foglalkozhatom, eltekintve attól, hogy a kereskedelemügyi minister ur beszédével kívánnék most már foglalkozni. T. Nemzetgyűlés ! Azt tartom, hogy a kritikában a legelső az objektivitás. Azt tartom, hogy a nemzetgyűlés móltósága és az ország érdeke azt követeli, hogy az elvek harcában, amelyeket egymással folytatunk, abban a harcban kiki a maga legjobb tudását hozza ide a porondra és a maga legjobb tudásával segítse elő az ország érdekét annál is inkább, mert minden tekintetben kerülnünk kell az egymás intencióinak kétségbevonását, vagy egymás jóhiszeműségének kétségbevonását. En nem vonom kétségbe a jóhiszeműséget, ellenkezőleg, teljes mértékben minden felszólalásomban köz- és