Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-203
A Nemzetgyűlés 203. ülése 1921. évi június hő 7-én, kedden. 475 és ezentúl a birói eljárás alatt állók nem választók és nem választhatók.« Elnök : Méltóztatnak az indítványt elfogadni, igen vagy nem? Gr. Ráday Gedeon belügyminister : T. Nemzetgyűlés! Készemről csak azt kifogásolom, hogy az inditványban az van, hogy »még e hó folyamán«. Magát az indítványt elfogadásra ajánlom, hanem talán ennek a három szónak kihagyásával. Ereky Károly: Beleegyezem, visszavonom azt a három szót. Gr. Ráday Gedeon belügyminister : Most már 7-ike van, tehát nem igen volna lehetséges ennek a kívánságnak eleget tenni. (Helyeslés.) Elnök : Akkor kimondhatom, hogy az indítvány a minister ur által tett módosítással elfogadtatott. (Helyeslés.) Következik a pénzügyministerium költségvetésének általános vitája. Gerencsér István jegyző (olvassa) -, »XIV. fejezet. Pénzügyministerium«. Elnök: Szólásra következik? Birtha József jegyző : Gerencsér István ! Gerencsér István : T. Nemzetgyűlés ! A sok megoldásra váró probléma közül egyike a legsúlyosabbaknak a tisztviselői kérdés rendezése. Nemcsak azért, mert sok ezer magyar, tanult, intelligens család sorsáról van szó, hanem azért is, mert a hivatalnoki osztály adja a magyar értelmiségnek tömegeit és ez a magyar értelmiség az, amely a jövendőjében hordozza a magyar nemzeti eszményeknek dicsőséges kibontakozását. T. Nemzetgyűlés! A tisztviselő-probléma már régóta kisértett a múltban is a magyar kormányzatban. A tisztviselőknek évről-évre emelkedő száma folytonosan növekvő terheket rakott az államháztartásra és nem lehetett módot találni arra, hogy a tisztviselői pályára való tódulást 'megakadályozzák, vagy pedig hogy a középiskolákból kikerült ifjúságot a szabad pályára terelhessék. Nemcsak a régi nemesi rendnek sarjadékai, de a polgári, vagyis a gazdaosztályból kinőttek is a hivatalnoki pályákra tódultak a legnagyobb számmal, mert ha itt szerény anyagi feltételek mellett élhettek is csak meg, ez a pálya volt az, mely a magyar tömegek, a közvélemény felfogása szerint uri volt és elfogadható. Nem akarom, t. Nemzetgyűlés, ennek a káros eredményű folyamatnak históriai és szociális okait fejtegetni. Csak a ténnyel álljunk szemben, azzal a ténnyel, hogy Magyarország volt Franciaország mellett az az egyetlen állam, ahol a tisztviselők létszáma óriási módon felnövekedett, ahol hatalmas középponti igazgatás állott elő rendkivül komplikált ' gépezettel és ahol ennek következtében az állami jövedelmeknek nagy részét ép a tisztviselők ellátása abszorbeálta. T. Nemzetgyűlés ! Ez a nehézség most még inkább előttünk áll, amikor a trianoni béke következtében országunk egyharmadára zsugorodott össze. Most már számolni kell azzal, hogy az a nagy hivatalnoki kar, amely az integer Magyarországra van szervezve, nagy ministeriumaival, központi hivatalaival erre a megcsonkított országra, erre a megcsonkított teherviselő képességű nemzetre szállt át. Amikor mi ezeket megállapítjuk, természetesen gondoskodnunk kell oly módozatokról, amelyek mellett ezt a nagyszámú tisztviselői kart el tudjuk látni vagy neki megélhetést tudunk biztosítani. Ez a tisztviselői kérdésnek egyik oldala. A másik oldala ennek a problémának a tisztviselőknek a sorsa. Köztudomású, hogy a tisztviselősors soha nem jelentett bőséges életet. A világháború alatt a helyzet évről-évre rosszabbodott és ahogy a drágaság nőtt, olyan arányban sülyedt lefelé a tisztviselősors. Most ott vagyunk, hogy elérkeztünk a végső leromlásig. A nemzeti társadalom rétegződésében a hivatalnoki osztály legalul került. Tekintélyét a közismert nyomor szánakozássá változtatta át. A tisztviselőcsaládok a szó szoros értelmében valósággal nélkülöznek és az állami hivatalos hatalomnak funkcionáriusai 30—40 esztendei szolgálat után, amikor már kiváló szellemi és etikai értékeik révén a hivatalos ranglétra legmagasabb fokára jutottak, ma rongyos ruhában járnak. (Igaz! TJgy van!) T. Nemzetgyűlés! A tisztviselői nyomoruságnak, a tisztviselői helyzetnek a megoldása sürgőssé vált. Még egy olyan telet, mint aminő a tavalyi volt, ez a leromlott társadalmi osztály nem fog kibírni. A t. pénzügyminister ur, akinek fanatikus hittel vallott pénzügyi koncepciójában én a magam részéről feltétlenül bizom, több alkalommal kijelentette, hogy a tisztviselőkről gondoskodni fog. Azért én tisztelettel kérem az igen t. pénzügyminister urat, legyen olyan szives, adjon felvilágosítást arról, hogy a tisztviselői kérdés megoldása tekintetében sürgősen mit szándékozik tenni. Azért is vagyok bátor ezt kérdezni, mert nemcsak az anyagiakkal függ ez össze, hanem a tisztviselőknél ez etikai tekintetben is fontos kérdés, amennyiben különösen a menekült tisztviselők tudnak az A. meg a B. listáról. Már most arra vonatkozólag kérnék megnyugtatást, hogy mit jelent különösen a menekült tisztviselők számára a B. lista. Az természetes, — mindnyájan elismerjük — hogy országunk a maga koldusságában nem tarthat el akkora hivatalnoki kart, mint a múltban, és az is természetes, hogy ha a redukcióról nem gondoskodunk, akkor a tisztviselők sorsán anyagilag nem lehet javítani. Épen ezért valljuk azt, hpgy a redukciót feltótlenül keresztül kell vinni. Ámde ennél a redukciónál igazságos szempontoknak kell érvényesülniök. A magam részéről ilyen igazságos szempontnak tartom azt, hogy azok a tisztviselők 60'
