Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-203
-176 A N emzei gyiilét 203. ülése 1921. évi június hó 7-én, kedden. jöjjenek először számításba az elbocsátás vagy nyugdíjazás alkalmával, akik magánvagyonnal rendelkeznek, (Helyeslés.) annyi magánvagyonnal, hogy abból családjukat fenn tudják tartani. Ezt keresztül kell vinni az egész vonalon, a hadseregnél, a vármegyéknél, a ministeriumokban egyformán. (Helyeslés.) Ha ennek a koldus államnak a tisztviselők fentartására kell filléreket forditani, akkor elsősorban oda forditsa, ahol exisztenciák fentartását biztosithatja. A második szempont az, hogy a szolgálati idejüket betöltött tisztviselőket nyugdíjazzák. Nagyon jól tudom, hogy ezek a nyugdíjazások az államháztartás költségeit tetemesen nem csökkentik. De viszont kötelesség arról gondoskodni, hogy azok a tisztviselők, akik bizonyos ideig már szolgáltak, előhaladásukban ne legyenek meggátolva. Amíg a nyugdíjazások nem történnek meg, addig nagyon sok tisztviselő kénytelen hosszú időt tölteni egy és ugyanazon rangosztályban, anélkül hogy előbbre juthatna, mert hiszen nem történik üresedés a státusban. Epugy érvényesiteni lehet azt a szempontot, hogy ahol kettős kereset van, tehát a férj is és a feleség is állami tisztviselő, ott a feleséget elbocsássak. A tisztviselőcsaládoknak százai és ezrei vannak, ahol egy kenyérkeresetből tartják el a családot és nevelik a gyermekeket. Egészen felesleges akkor, hogy ilyen nehéz viszonyok között mind a két családfentartó állami alkalmazott legyen. A tisztviselői létszámcsökkentésnek igazi módja az volna, ha a pénzügyi kormány magánvállalkozásoknál tudná elhelyezni a tisztviselőket, még pedig ugy, hogy nyugdíjuk folyósítása fel lenne függesztve mindaddig, amig a magánvállalatnál szolgálatban állanak és nyugdíjigényük csak akkor nyilik meg, ha azt a szolgálatukat elhagyták. Evvel, különösen a fiatalabb osztálynál, mindenesetre nagyon nagy megtakarítást lehetne elérni. T. Nemzetgyűlés ! En a legnagyobb méltánylással vagyok az igen t. pénzügyminister urnák takarékossági elvével szemben, amelyet könyörtelenül és az államérdekek szem előtt tartásával az egész vonalon keresztül akar vinni, részben keresztül is vitt. Azonban tisztelettel kérdem azt, hogy vájjon szükséges-e a takarékossághoz annak az elvnek a fentartása épen a tisztviselőkkel szemben, amely az 1920: XI. tcben van kimondva. Elvégre a tisztviselőknek rendes illetményeihez tartozik az, hogy ők bizonyos idő múlva előléphetnek. Az 1920 : XI. te. 2. §-ának második bekezdésében pedig világosan meg van mondva, hogy a szolgálatban lévő tisztviselők elő nem léphetnek addig, amig az uj tisztviselőstátus beállítva nincs. Ennek a törvénycikknek ezt a megkötő hatályát akarom valamiképen eltüntetni, hogy a tisztviselőknek mód adassék arra, hogy szolgálati idejükhöz képest előléphessenek. Ezt annál inkább vagyok bátor kérni, mert van a tisztviselőosztálynak egy olyan kategóriája, ahol mai napig is folytonosan történnek előléptetések és kinevezések. Szilágyi Lajos : A mai hivatalos lapban is van ! Külügyi kinevezések ! Gerencsér István ; Erre céloztam, de nem akartam megnevezni. Szilágyi Lajos: Meg kell nevezni! Mi, az ellenzéken megnevezzük ! Gerencsér István: Az pedig lehetetlenség, hogy egy osztályból egyetlen kategória kiszakittassék és ennek több jusson, mint az ugyanolyan szolgálatot teljesítő és az állam javát épugy szolgáló többi tisztviselőnek. (Igaz! Ugy van !) Evvel kapcsolatban fel akarom hivni a t. kormánynak, de főkép a t. pénzügyminister urnák figyelmét a hadviselt állami tisztviselőkre. Mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy a hadviselt állami tisztviselők hadi kötelezettségük teljesítésével többet tettek, mint azok, akik ezen kötelességteljesítés alól kimaradtak, akár koruk, akár pedig a felmentés következtében- Az is igaz, hogy azok, akik frontszolgálatot teljesítettek, nem tudták visszahozni azt az egészséget, amelylyel a harctérre mentek. Épen ezért egy indítványt vagyok bátor előterjeszteni és kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassanak elfogadni. Ez az indítvány a következőképen szól : (Olvassa.) »Utasítsa a Nemzetgyűlés a pénzügyi kormányzatot, hogy tegye megfontolás tárgyává, hogy az 1920/21. évi költségvetésben keresztülvihető legyen a hadviselt állami tisztviselőknek státusuk és a törvényesen megállapított jogos előléptetési kereteken belül egy fizetési osztállyal való előléptetésük először, ha harctéri szolgálatot teljesítettek, legalább 12 hónapon keresztül.« Szilágyi Lajos: Ha Károly csapatkeresztjük van ! Gerencsér István : Az kevés, de én szívesen elfogadom és aszerint módosítom indítványomat. (Tovább olvassa.) »Másodszor, ha megsebesültek és sebesülésük miatt 12 havi frontszolgálatot nem is tudtak teljesíteni.« Amidőn kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy ezen indítványomat méltóztassék elfogadni, azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok a pénzügyminister úrhoz is, méltóztassék a tisztviselői kérdést a legnagyobb jóakarattal és azzal az izzó magyar fajszeretettel kezelni és megoldáshoz juttatni, amely a pénzügyminister ur eddigi pénzügyi munkásságában is mindig érvényesült. A pénzügyi költségvetést részleteiben is elfogadom. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Birtha József jegyző: Fertsák Jenő! Fertsák Jenő:. T. Nemzetgyűlés ! Csak egészen röviden, néhány szóval akarom felhívni a pénzügyminister ur figyelmét azokra a rettenetes nehézségekre, amelyekkel a pénzügyi adminisztráció a vidéken küzd.
