Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-202
A Nemzetgyűlés 202. ülése 1921. évi június hő 6-án, hétfőn. 455 »A külügyminister azon esetleges ellenvetését pedig, hogy az illető jó urak esetleg nem viselnek fehér kamásnit, vagy nem hordanak a szemükben monoklit, nem fogadhatnám, el, de ha az elengedhetetlen kellék volna, hajlandó vagyok elmenni az áldozatkészség legmesszebb menő határáig.« Annak is utánajártam, hogy hány monoklit viselnek a külügyministeriumban, ha már a monokli olyan nagyon érdekli a képviselő urakat. Egyet konstatáltam., hogy a külügyministeriumban két monoklit viselnek, és azt két olyan ember viseli, aki a közös külügyministerium,nak tagja nem volt. Andaházy-Kasnya Béla: Valószínűleg politikai rövidlátók. Gr. Bánffy Miklós külügyminister: De csakis az egyik szemükre, ugy látszik, a másikra nem, mert különben olyan pápaszemet viselnének, mint amilyet én viselek.i (Derültség.) Ugyanezt a vádat emlegeti itt Berki Gyula képviselő ur is. Amint mondottam, igy áll ez a dolog. A külügyministeriumnak tehát egész személyzete nagyjában tényleg m,agyar szolgálatból jött ki ; a régi külügyministeriumbój pedig csak azokat vettük át, akiket a programmbeszédemben már jeleztem, mint olyanokat, akik megálltak magyar lelkükkel azt a nagyon nehéz időt és ellenállottak annak az iskoláztatásnak, amelyet egyes képviselő urak egészen méltán is a régi Ballplatzra nézve feszegettek. Ezekben megtettem megjegyzéseimet s kérem költségvetésem elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: A tétel meg nem támadtatván, elfogadtatott. Következik a belügyministerium költségvetésének általános vitája. Ki van felírva ? Birtha József jegyző: Paczek Géza! Paczek Géza : T. Nemzstgyülés ! Hozzá akartam szólni a költségvetéshez már az általános vita során is, azonban láttam, hogy ezzel messzire kihúzom ezt a dolgot s azért azt gondoltam, hogy inkább a részletes vita során fogok felszólalni, annál is inkább, mert egész felszólalásom jóformán a belügyi tárc keretébe tartozik. Előre kell bocsátanom még azt is, hogy nem szándékozom a belügyminister urat támadni, mivel tisztában vagyok azzal a nehéz helyzettel, hogy neki igenis a belügy az a legfontosab b dolog, amely erre a beteg országra háramlik, mert hiszen azok a külső sebek nem gyógyulhatnak egy szerve étnél, ha a belső előbb nem is egészséges. Ezért kell tehát nekem a segitségére sietnem és minden erőmmel támogatnom, hogy ezt a szerencsétlen országot ebből a nehéz helyzetből kivezethesse. Hiszen tulajdonképen ma nem is kell politizálás, nincs helye a politikának, hanem ma honmentés van. Azt tartom szem előtt, hogy meg kell mentenünk ezt a hazát ; ez az egyetlen feladat várhat ma minden egyes magyar emberre. Ezredéves életünkben azok a szerencsétlen századok tudnak tanúbizonyságot tenni arról, hogy hányszor kellett könnyel és vérrel áztatnunk ezt a földet, hogy százszor szentebb legyen ez az őseinktől reánk maradt föld, amelyért élnünk vagy halnunk kell. T. Nemzetgyűlés ! Mélyen t. belügyminister ur ! Elsőrendű kérdés az, amit tényként megállapíthatunk, hogy ott folytatni nem lehet, ahol gróf Tisza István abbanhagyta. Hiszen a történelem kereke folyton forog, viszi a nemzetet előre, s az az állami óraszerkezet oly rohamos sok fordulatot tett szabályozói kikapcsolódása következtében, hogy ma épen azért figyelembe kell vennünk nemcsak Európa, hanem az egész világ megváltozott helyzetét, s nekünk ehhez nagyon ügyesen alkalmazkodnunk kell. Épen ezért minden tettünkből, minden mozzanatunkból az erős demokratikus irányzatnak kell kisugároznia. Nekünk be kell látnunk azt, hogy a legszegényebb néprétegtől fel a legmagasabb mágnásrétegig, minden egyes ember szivének a haza megmentéseért kell dobognia, mert máskép azt nem fogjuk megmenteni soha. Épen a ministerelnök ur mondotta, hogy egy olyan demokratikus irányt akar itt folytatni, amely az erdélyi mágnásoknál szokásos. Ezt én nem tartom helyesnek, mert nekünk tiszta, jelző nélküli demokratikus irányzatra van szükségünk. (Mozgás.) Gr. Bethlen István ministerelnök: Én ezt sohasem mondtam ! Szilágyi Lajos : Nem hallottuk ! Szádeczky- Kardoss Lajos : Az erdélyi mágnások mindig demokratikusak voltak ! (Zaj. Elnöh csenget.) Paczek Géza : A belügyi tárca keretében igen fontos kérdés az internálás kérdése. Rassay Károly : Miért nem szavaztál velünk ? Paczek Géza : Józan ember minden dolognál azt nézi, hogy a jó oldalak vannak-e nagyobb számban vagy a rosszabbak. Ha a jó oldal több, akkor azt a dolgot fentartandónak véli, illetve odatörekszik, hogy az életben maradhasson. Az internálási dologra vonatkozólag az a megjegyzésem, hogy egyrészről nagyon helyesnek tartom azt, amennyiben vannak egyének, vannak emberek, akik a büntető paragrafusok között valóságos táncot járnak s egész ténykedésükkel és viselkedésükkel odaműködnek, hogy károsak a közre, a társadalomra és ennek következtében a hazára nézve is. Azt kérdem azonban teljes tisztelettel, hogy hol van az a hatóság, vagy az az egyén, aki meg birja állapítani azt, hogy hol van az a destruktiv viselkedés, amely egy bizonyos határnál már veszélyes ? Ehhez nekünk egy nagyon finom hatóságra van szükségünk, amely hatóság megbizható egyénekből kell hogy álljon, mert máskép ez az egész rendszer csak károssá válik a társadalomra nézve. Gr. Apponyi Albert képviselőtársam azt mondotta, hogy ha őt két hétig bezárva tartanák, ő bolseviki lenne. Én erre azt mondom a nemes grófnak . . . Szilágyi Lajos : Máskép mondta ! (Zaj. Elnök csenget.)
