Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-202
456 A Nemzetgyűlés 202. ülése 1921, évi június hó 6-án, hétfőn. Paczek Géza: Ilyenfélét mondott. Lehet, hogy nem ezt mondta, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy ő ellene volt az egész dolognak, s egyszóval azt mondotta, hogy destruktiv elem lenne, mondjuk enyhébb szavvakkal. Én erre azt mondom, hogy a nemes gróf nem lenne az, sem ilyen irányban nem változna a felfogása, hanem igenis meggyülölne egy társadalmi osztályt, meggyülölné azt a rendszert, azokat az egyéneket, alak őt odajuttatták. Én magam is azt tapasztaltam — érintkezem a néppel nagyon sürün — hogy nem romlanak meg azok abban az internáló táborban, hanem igenis meggyűlő]nek egy társadalmi osztályt, amelyet örökéleten át, mig csak élnek, mindig gyűlölni fognak. Én ebből kifolyólag az internálási tábort, mint olyat, hasznosnak tartom, ezt tényként megállapítom, ez a szent meggyőződésem, hogy az hasznos. (Helyeslés jobb felől.) Szabóky Jenő : Szükséges rossz ! Paczek Géza: Itt vannak azonban ezek a közigazgatási szervek, amelyek az internálási jogot ugy gyakorolják, hogy ezzel agyonütik az egész dolgot. A közigazgatási hatóságok nem állanak a kellő magaslaton. Részben egyéni bosszú vezette őket az internálásoknál, részben a választásokból kifolyó pártszenvedély. Ezért ilyen körülmények között ezeknek a közigazgatási hatóságoknak, ezeknek a közigazgatási egyéneknek kezében károsnak kell tartanom az internálási táborok fentartását. Egy másik igen fontos kérdés a belügyi tárca körében a jogrendnek és a tekintélyek tiszteletének helyreállítása. Nem szólok bővebben e kérdéshez, nem is mondom el a magam véleményét, — mert nem akarok én is destruktiv elem lenni — csak egy konkrét esetet emlitek fel, az utolsó betűig helytállva azért, amit mondani fogok, oly annyira, hogyha a belügyminister ur elrendeli ebben az ügyben a vizsgálatot, s az, amit én mondok, csak a legkisebb részben is valótlannak bizonyulna, kötelezem magamat, hogy mindenestől leteszem a mandátumomat, ide a Ház asztalára. (Halljuk ! Halljuk. 1) Két község van az én kerületemben : Dévaványa és Kunmadaras. Kunmadarason is él egy 160 holdas földbirtokos, Dévaványán is. Mindkét ember egyforma intelligenciájú, mind a kettő majdnem egyforma vagyonú s mindenik meglehetősen fényes háztartást visz, fogattal rendelkezik. Az egyik a forradalomban egyáltalában nem vett részt, a kommunizmusban sem játszott szerepet, egyetlen hibája, amit fel lehet neki róni, hogy a román megszállás alatt — épen mert fényes háztartása volt — román tiszteket szállásoltak házához, akiket — mint erről én is értesültem — fényesen megvendégelt, velük evett-ivott. de akinek egyébként semmi haszna a román megszállásból nem volt, jószágait épugy elvették, mint másokét. A másik ember a forradalom kitörésekor vezette a fosztogató, rabló csőcseléket. ö maga irányította a garázdálkodókat, hogy kit raboljanak ki, ő maga készíttetett a községháza zárjairól viaszlenyomatot, feltörette a pincéket, a kommunizmus alatt nagy vörös jelvényekkel élére állt a vörös katonaságnak, a román megszállás idejében pedig ugy ténykedett, hogy a felszabaduláskor szegény emberektől elszedett marhákat adtunk vissza eredeti birtokosaiknak az ő tulajdonából. (Zaj.) Egy jobbérzésü román detektív maga ugy nyilatkozott erről az emberről nagyobb társaság előtt, hogy a magyarokra nézve hozzá hasonlóan veszedelmes embert messze földön nem talált. Ez a tényállás a két emberre nézve. Az egyik ember nagyatádi Szabó István földmivelésügyi minister ur embere volt, a másik pedig Ráday Gedeon belügyminister uré. A tiszta ember volt természetesen a nagyatádi Szabóé. (Élénk derültség és zaj. Elnök csenget.) Kérem, én nem a magam véleményét mondom, csupán a száraz tényállást terjesztem a Nemzetgyűlés elé. (Felkiáltások : Természetes ! Derültség. Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Engem egyik ember sem érdekel, illetőleg mind a kettő egyformán ellenfelem volt, egyik ugy, mint a másik. Már most az a szomorú a dologban, hogy a különitményeknek, amelyek ötször vagy hatszor megfordultak ott, ez a bűnös ember diktált, az mondta meg, hogy kit fogjanak el,és már hetedik vagy nyolcadik hónapja, hogy nem vagyok képes kiszabadítani a fogházból, a börtönből azt a másik embert, aki ártatlan ugyan, de mai napig is ül. (Zaj.) Ezek után nem is akarok tovább szólni a jogrendhez. Remélem, hogy a belügyminister ur ennek az esetnek ismertetéséből kifolyólag jogrendet fog majd teremteni. Ami már most a tekintélyek helyreállítását illeti, itt csak az a megjegyzésem, hogy a magyar nemzet őseitől örökölte a törvények és a hivatalos egyének iránti tiszteletet. Csendőrszuronyokkal, törvényekkel ilyesmit szabályozni nem lehet. Hogy ismét visszatérjek a közigazgatásra, addig, amig megtörténhetik az. hogy kormányzópárti képviselőt jegyzők és főszolgabirák nyíltan sértegessenek, addig, ha annak a kormánynak nincs tekintélye, azt egyesegyedül csak magának köszönheti. Ehhez a kérdéshez sem szólok bővebben. Tény, hogy igy van és ezt minden képviselőtársam tudja. Hátra van még a közigazgatás reformja. (Halljuk ! Halljuk !) Erre vonatkozólag megfigyeltem a belügyminister ur programmbeszédét is, de bizony nem tudok elmenni az ő véleményén sem abból, sem azóta, hogy minister lett. Nem vagyok tisztában vele, hogy mit is akar tulaj donképen ezen a téren ? Rassay Károly : De azért támogatod ! \ Meskó Zoltán: Csak" azért, mert még nem tudja, hogy mit akar ! (Derültség.) Paczek Géza : Azt azonban tényként kell megállapítanom — mint már az előbb is mondottam — hogy a közigazgatási hatóságok nem állanak a kellő színvonalon. Az ő ténykedésükön
