Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-202
438 A Nemzetgyűlés 202. ülése 1921. évi június hó 6-án, hétfőn. ellen a büntető eljárást azon tények miatt, amelyekért ezt a sillyos szankciót, a kolportázsjog megvonását alkalmazták az emiitett lapokkal szemben ? Bródy Ernő: Nehéz a bűncselekményt megállapítani ! Bárczy István : A biróság megállapítaná a kártérítést ! (Zaj.) Rassay Károly : Egyetlenegy tény volna, amely megnyugvást hozna az ország közvéleményére, t. i., ha azt látná, hogy a kormány ezt a súlyos jogot, a kolportázsjog megvonását is akként gyakorolja, hogy rövid idővel rá, két-három hét múlva, a magyar biróság is szankcionálta az ő eljárását. Bárczy István : Nem biznak a birákban ! (Zaj.) Rassay Károly: Az egyesülési és gyülekezési jogról is igen röviden emlékezett meg a t. ministerelnök ur, mondván, hogy az egyesülési és gyülekezési jog rendeleti utón való szabályozása mindaddig fenn fog állani, amig a már készülő törvényjavaslatot itt a Házban hamarosan le nem tárgyaljuk. Hiszen nem az ellen volt nekünk ebben a percben kifogásunk, hogy az egyesülési és gyülekezési jogot rendeleti utón szabályozták és rendeletek állapították meg a jogszabályokat, hanem az volt kifogásunk, hogy a gyülekezési jogra vonatkozó rendelkezéseket a közigazgatási hatóságok egyoldalúan kezelik. (Igaz ! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Ezt pedig kénytelen vagyok megállapítani még akkor is, ha a t. ministerelnök ur — ugy, mint beszédében tette — hivatkozik a május 1-ei gyűlésre, és utána az ugyanakkor betiltott Ébredő-gyűlésre, mert hiszen végre is nem egy tényből és nem egy példából vonom le ezt a konzekvenciát, hanem abból a számos elutasított kérvényből, amelyek szerint gyűlések megtartását nem engedélyezték. Semmi körülmények között sem vagyok hajlandó odáig elmenni, ahova a t. ministerelnök ur konkludált beszédében, hogy a kormány fogja kvázi megítélni, hogy melyik a komoly gyűlés és melyik a nem komoly, hogy aszerint az egyiket engedélyezze, a másikat pedig ne. Szabó József (budapesti) : Budán már várnak ! Azt a gyűlést biztosan engedélyezik ! Menj el! (Zajos derültség a középen és half elöl. Felkiáltások : Nagyon jó !) Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Én tehát a magam részéről feltétlenül azt kívánom . . , Bárczy István: Elmegyünk! Rassay Károly: Ott leszünk! (Derültség.) Csak egy kis türelem! Szabó József (budapesti) : Majd meglátjuk ! Rassay Károly: Mondom, én tehát feltétlenül azt kívánom, hogy a kormány addig is, amig az általa benyújtandó törvényjavaslatban olyan garanciákat ad az egyesülési és gyülekezési jog tekintetében, hogy azt minden állampolgár nyugodtan elfogadhassa, a rendeletekben szabályozó jogkörével akként éljen, hogy azáltal minden becsületes politikai megmozdulás lehetővé váljék. T. Nemzetgyűlés! A polgári és katonai egyének felett való bíráskodás elválasztását illetőleg ugy Vázsonyi Vilmos, mint Szilágyi Lajos képviselőtársaim immár kifejezték álláspontjukat. En a magam részéről is csak azt ismételhetem, hogy mindaddig, amig a kémkedés bűncselekménye ott marad — a többiről nem beszélek, mert gyakorlatból tudom, hogy ez az a bűncselekmény, amely minden visszaélésnek forrása . . . Bródy Ernő: Ez a címlet! Szilágyi Lajos : Fiatal leányok kémkednek ! Rassay Károly: . . . mindaddig, amig a kémkedés bűncselekménye miatt polgári egyének felett a katonai bíróságok hatásköre megállapíttatik, mindaddig itt a polgári és katonai bíráskodás szétválasztásáról szó sem lehet. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez a kémkedés az a bűncselekmény, amelyet a legkönnyebben, egy néptelen feljelentéssel, a legártatlanabb csekélységnek, a legegyszerűbb bűncselekmények elferdítésével minősíteni lehet és amelynek révén a polgári egyéneket a katonai biróság elé lehet állítani. Ami pedig azt illeti, t. Nemzetgyűlés, hogy az igen tisztelt ministerelnök ur megnyugtatásul azt mondja nekünk, hogy a katonai nyomozók a belügyministeriumba fognak majd átutaltatni és mint civilnyomozők fognak működni, arra nézve kérdeznem kell a t. ministerelnök úrtól és a t. pénzügyminister úrtól, hogy honnan veszik a jogot egyáltalán ahhoz, hogy a költségvetésben nem szervezett állásokat szervezzenek? Honnan veszik a jogot egyáltalán ahhoz, hogy ilyen nyomozó hatóságokat felállítsanak? A kivételes hatalomról szóló törvényben erre sem a t. ministerelnök ur, sem pedig az anyagiak tekintetében a t. pénzügyminister ur felhatalmazást nem talál. Állásokat szervezni csak nekünk van itt jogunk, t. Nemzetgyűlés. Es ha azok a katonai nyomozók a tényeknek helyes felismerésével feleslegesekké lettek, megmaradhatnak katonatiszteknek, amenynyiben ez lehetséges, de semmi körülmények között civil-állásra át nem tolhatók. Tisztelt Nemzetgyűlés! A magam részéről kénytelen vagyok megállapítani, hogy itt tulajdonképen az államrendőrség hatáskörének félretolásáról van szó. Mert ha még nem tudott eljutni a kormány a maga bölcs megítélése szerint ahhoz az állásponthoz, hogy a polgári egyéneket egyáltalán nem lehet katonai bíróságok elé állítani, akkor sem lehet más alkotmányos álláspontja, mint arra, hogy ezekre az egyénekre nézve a nyomozást a mi törvényeinkben ismert hatósági szervek — Budapesten a m. kir. államrendőrség, amely immár államosítva van, azt hiszem, az egész országban — gyakorolhassák. En nem ismerem, t. Nemzetgyűlés, ezeknek a
