Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-202
A Nemzetgyűlés 202. ülése 1921. évi június hő 6-án, hétfőn. 439 polgárosított katonai nyomozóknak eljárási szabályait, nem tudom, mi lesz a kvalifikációjuk, de ugy tudom, ahhoz, hogy valaki pl. nyomozhasson, vagy államrendőrségi tisztviselő legyen, jogvégzettség kell. Vájjon meg fogják-e követelni ennél a csodálatos uj alakulatnál a belügyministeri nyomozók személyére nézve is azt a kvalifikációt? Nyilvánvalónak látszik, hogy itt tulajdonképen lényeges változás a helyzetben nem lesz, legfeljebb az, hogy ha majd jönnek a súlyos panaszokkal, nem a honvédelmi minister úrhoz, hanem a belügy minister úrhoz kell fordulnunk orvoslásért. Hogy az jelent-e könnyebbedést vagy sem, azt, t. Nemzetgyűlés, e pillanatban megitélni nem tudom. Legyen szabad még egész röviden az u. n. Bankgasse-i milliók ügyével foglalkoznom. A Bankgasse-i milliók ügyére vonatkozólag adott válaszában a t. ministerelnök ur ugy állított engem oda, mint aki törvényhozó létemre nem ismerem a törvényes rendelkezéseket, és alkotmányos fórumokat akarok megfosztani az alkotmányban biztosított hatáskörüktől. Sándor Pál : Kényelmes álláspont. Rassay Károly: E tekintetben szeretnék egy kérdést felvetni a ministerelnök úrhoz. A ministerelnök ur azt mondotta, hogy a Bankgasse-i milliók kommunista pénzek. Nem tudom, mit értett ez alatt. Talán ezzel ezeknek a pénzeknek jogi természetét akarta-e meghatározni, azt akarta ezzel mondani, hogy talán ezek nem állami pénzek, hanem, mondjuk, olyan kommunista pénzek, amiket elszocializált bankokból kiemeltek? Gr. Bethlen István ministerelnök: Nem azt mondtam ! Rassay Károly : Nagyon örülök, t. Nemzetgyűlés, hogy a ministerelnök ur azt mondja, hogy nem erre gondolt, mert ha nem erre gondolt, akkor megállapítom, hogy egyszerűen állami pénzekről van szó. T. i. ha kommunista pénzekről lett volna szó, akkor mindaz az eddigi eljárás teljesen fölösleges, helytelen és céltalan volt, mert akkor az összeget birói letétbe kellett volna helyezni, felhívni az igénylőket, hogy erre az összegre jelentkezzenek és azután azokkal szemben, akik e pénzeket kezelték, a maguk magánjogi igényét a bíróság előtt szabályszerűen tisztázzák. Nagyon örülök azonban, hogy a t. ministerelnök ur azt mondja, hogy ő maga is állami pénznek tartja ezeket. Már most csak az a kérdés, hogy olyan állami pénznek tekinti-e ezeket az összegeket, amelyek az államháztartás rendes keretébe beilleszthetők, igen, vagy nem? Mert ha oly pénzösszegnek tekinti ezt, amely az államháztartás keretébe beilleszthető, és amely szabályszerű eljárás, szabályszerű kezelési procedura tárgyát képezi, akkor rá kell mutatnom arra, hogy nem én zavartam össze a hatásköröket és nem én ismertem félre az illetékes hatóságok jogkörét, hanem a t. ministerelnök ur, amikor arról beszélt, hogy ezt megvizsgálta egy bizottság, amely Gratz Gusztáv elnöklésével működött, majd egy ministerközi bizottság az egyes ministeriumok elnöki tanácsosaiból összeállítva, azután egy igen előkelő urakból összeállított zsűri, amelynek elnöke Szterényi báró volt, és végeredményben — azt mondotta a ministerelnök ur beszédében, — ezeknek a bizottságoknak jelentését áttették a legfelsőbb állami számszékhez. T. Nemzetgyűlés! Itt van egy lényeges körülmény, amire fel kell hivnom a t. ministerelnök ur figyelmét. Ha a rendes állami gazdálkodásba beilleszthető összeg ez a 140 millió korona, akkor ez az egész procedura, ami itt le volt folytatva, teljesen tárgytalan és érthetetlen. A ministerelnök urnák, helyesebben a ministerelnök ur elődjének, de ha az nem tette meg, akkor a jelenlegi ministerelnök urnák a megkapott számadást át kellett volna adni a számvevőségének. A törvény világosan megmondja, hogy minden számadási ügyben köteles az illető minister számvevőségének hozzászólását, véleményét kikérni. Es csak amikor ez megtörtént, kellett volna a ministerelnök urnák állást foglalni, hogy mit csináljon és milyen további lépéseket tegyen. Itt végeredményben felelősségről van szó. Végtelenül sajnálom, de ugy látom, hogy mostohagyermek ez a 140 millió korona, vagy talán csak a 140 millió koronának az emléke, és ezt egyetlenegy ministerelnök sem akarja a maga politikai és vagyoni, anyagi felelősségének körébe bevenni. Engedelmet kérek, t. Nemzetgyűlés, nekünk azokkel a kezelőkkel semmi dolgunk nincs. Nekünk az szükséges, hogy a kormány valamelyik tagja, a ministerelnök ur, vagy a pénzügyminister ur, az elődje, vagy a jelenlegi, vállaljon politikai és anyagi felelősséget azoknak a számadásoknak helyességeért, (Helyeslés.) vagy ha olyan helyzetben van, hogy nem tud vállalni, akkor tegye meg mindazokat a lépéseket, amelyeket a törvény előir neki abban az esetben, ha ugy látja, hogy valamely anyagi kezelésnél hibák, visszaélések fordultak elő. De hogy jön ahhoz a legfőbb állami számvevőszék?! A legfőbb állami számvevőszéket nem lehet véleményező hatóságnak beállítani (Ugy van!) és semmi körülmények között sem lehetséges a felelősséget az ellenőrző közegre, az ellenőrző hatóságra, az állami számvevőszékre áttolni. Ezért egész tisztelettel azt a kérdést intézem az igen tisztelt ministerelnök úrhoz és a pénzügyminister úrhoz, vájjon vállalják-e ezekért a számadásokért, a számadások helyességéért a politikai és anyagi felelősséget. Amennyiben ők méltóztatnak itt a Nemzetgyűlés előtt kijelenteni, hogy ezt vállalják, abban az esetben én is koncedálom, hogy megvárom az állami számvevőszék felülvizsgálatát, de ha nem vállalják, és itt van egy pénzkezelési kérdés, melyben az arra hivatott kormányzati férfiak semmiféle felelősséget vállalni nem kivannak, akkor egy hézagot
