Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-202

A Nemzetgyűlés 202. ülése 1921. évi június hú 6-án, hétfőn. 429 forradalom dicsőségére elsősorban alkalmazta báró Szterényi József, báró Szurmay Sándor és gróf Mikes János ellen csak azért, hogy a Kun Béla ellen való intézkedéseknek jobbfelé is legyen valami pendantja. Megjelent a népköztársaság védelméről szóló u. n. néptörvény, — igy nevezték a 'törvényeket, mert a nép megkérdezése nélkül hozattak (Derültség.) és ugy keletkeztek, mint a Bourbon-ok Ordonnence-ai — amely fegyházas szakaszt léptetett a régi államfogházas szakasz helyébe. Itt nem lehetett szólni, és aki szemére hányja az akkori polgárságnak, hogy gyönge volt, hogy kiadta a fegyvert a kezéből, annak eszébe idézem, hogy a polgárságnak nem volt fegyver a kezében, azért, mert egy hosszú előző korszak hozászoktatta a polgárságot az állami gyámkodáshoz, kivett a kezéből minden iniciativát, mert mindig megszoktuk azt, hogy az állam a mienk, a kormány a mienk, a kormány cselekszik helyettünk, az államnak van katonája, van csendőre ; ha a polgári társadalom veszélyben van, a kormány gondoskodik helyettünk és helyettünk majd sortüzet ad le a katonaság és a csendőrség. Abban a percben, amikor az igy nevelt polgárság komoly veszedelemben forgott

; természetesen, mintha egy gerendával vágták volna fejbe, hisztérikus gyávaságba kellett esnie. Meglepetésszerűen érte az a csapás, hogy az államhatalmat elvesztette és minden ellene fordult, ellene fordulnak a fegyverek, amelyek fölött ő megszokta a rendelkezést. Ez a magyarázata annak, ami a forradalom alatt történt, annak a bizonyos gyávaságnak, amelyért Magyarország nem szégyelheti magát, mert hiszen ez a gyávaság megvolt Németországban is. A német polgári társadalom sokkal régebbi és sokkal szervezettebb polgári társadalom, mint a magyar és a német katonaság sokkal nagyobb fegyelem alatt állott, mint valaha a mi hadseregünk. Németországban is a veszedelem pillanatában az erőknek ugyanez a teljes megsemmisülése, ugyanez a teljes elsorvadása állott be. De ne méltóztassanak azt hinni, hogy Németországban, —ott ért engem a forradalom és ott, Bajorországban, közvetlenül láttam a forradalom kitörését, teljes lefolyását, egészen a bolsevizmus kitöréséig — hogy Németországban a polgári pártok behódoltak valaha a forradalomnak. Szó sincs róla. Németországban af munkásság szélső szárnya csinálta a forradalmat, a polgári társadalom a forradalmat elfogadta, mint megadott tényt, de a forradalmat soha meg nem koszorúzta, annak meg nem hódolt. Münchenben voltam még február 14-én. A forradalom után megalakult a koaliciós kormány a német birodalomban. A német centrumnak, amely meglehetős demokratikus szociális irányzattól átitatott párt, vezére Gröber, akkor a következő beszédet mondotta — pedig akkor bent voltak a szocialisták is a koaliciós kormányban — a birodalmi gyűlésen (olvassa) : »Mindig a demokrácia hivei voltunk, mégis helytelenítjük a forradalmat, mert erőszakosan megszakitotta a folytonos demokratikus állami fejlődést és ezáltal veszélyeztette magát a demokráciát. A november 9-i forradalom szerencsétlenség volt a német nép számára és minket politikai, katonai és pénzügyi szempontból súlyosan veszélyeztetett. A forradalom nélkül rég meglett volna a béke ; ma hadseregünk szétmállott és szétzüllött és rettenetes költséggel kell önkéntes hadsereget szervezni. Kormányunk munkaprogramra ja a koalició és nem szocialista. Ezentúl ne merjenek beszélni szocialista köztársaságról. Nem egy szocialista, hanem egy koaliciós kormány tagjai vagyunk.« Igy beszélhetett Németországban a centrumpárt vezérszónoka. És Münchenben Eisner alatt, aki tragikus véget ért, egyetlen lapja volt a forradalmi kormánynak, München többi összes lapjai pedig a legteljesebb sajtószabadság mellett szidták Eisnert és a kormányzatot, mert az ottani munkások által csinált forradalom nem teremtett terrort, ott a polgári társadalom a forradalom előtt meghajolt, a kész tényeket elfogadta, különösen a wilsonizmus igéinek hatása alatt, — hiszen mindenki azt remélte, hogy sokkal jobb békefeltételek fognak bekövetkezni — a forradalmat azonban soha nem glorifikálta T. Nemzetgyűlés ! Nem kivánom e témát tovább folytatni, bár nagyon sok mondanivalóm volna erről a tárgyról. Nagyon sok mondanivalóm volna arról is, hogy való igazság-e az, amit folyton hallunk, hogy Károlyinak nem volt alkalma itt forradalom nélkül átvenni a kormányt és hogy emiatt következett be a forradalom. De azt tartom, hogy e kérdések tisztázása parlamenti beszédekben nem történhetik meg, és az a nézetem, hogy egyoldalú mémoire-irások vagy egyoldalú dikciók sem fogják ezt a kérdést tisztázhatni. Eöviden mégis fel kivánom emliteni azt az egyetlen tényt, — mert ez ismeretlen —hogy Károlyi Mihály grófnak módjában állott volna a kormányt forradalom nélkül átvenni. (Halljuk ! Halljuk !) Midőn József főherceg Károlyi Mihály gróffal együtt visszatért Bécsből, ugyanazon a napon és itt kezébe vette a kibontakozás munkáját, felmerült az a terv, hogy Károlyi Mihály gróf bizassék meg a kormány alakításával, de a hozzácsatlakozott forradalmi elemeknek ellenőrzésére és az ország megnyugtatására a belügyi tárca, a honvédelmi tárca és az igazságügyi tárca kerüljön olyan, a demokratikus választói jog mellett exponált politikusok kezébe, akik Apponyi Albert gróf táborához tartoznak. A honvédelmi tárcáról csak az volt mondva, hogy valamely tábornok kezébe jusson. Károlyi Mihály gróf kezdetben ezt az ajánlatot visszautasította Andrássy Gyula gróf lakásán. Hozzá közelállók kijelentették, hogy ez azt jelenti, hogy őket rendőri felügyelet alá kivan ják helyezni. ~K Hadik János gróf kinevezését megelőző napon azonban Pallavicini György őrgróf eljött hozzánk, akik József főherceg palotájában voltunk összegyűlve — emlékszem Apponyi Albert grófra, Tóth Jánosra, azt hiszem, nagyatádi Szabó is jelen volt, Szmrecsányi György bizonyosan ott