Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-202

A Nemzetgyűlés 202. ülése 1921. évi Junius hó 6-án, hétfőn. 423 fentartani kivánt telefoncenzura között. Azt hiszem, meglehetős optimizmus kell ahhoz, hogy valaki azt higyje, hogy az összeesküvéseket telefonon csinálják. Voltak a régi időben úgynevezett magyar összeesküvők, akik rendesen kiültek egy kávéházba és ott hangos szóval bejelentették, ők a régi nemzeti irányú összeesküvők, hogy most összeesküvést terveznek A t. bolsevista urak azonban nem ezek a more patrio összeesküvők, ők nem telefonon fognak összeesküdni. És ha a ministerelnök ur erre azt mondja egész kedélyesen, hogy kit feszélyez az, ha a telefonját cenzúrázzák, akinek nincs tiltott mondanivalója, bocsánatot kérek, a tiltott mondanivaló és a diszkrét mondanivaló, az üzleti, a megengedett üzleti ós megengedett személyi és családi titok között és a tiltott mondanivaló között van még különbség. És én azt hiszem, a telefoncenzura sokkal több bánatot okozott a szerelem, mint a bolsevizmus terén. (Derültség.) Csizmadia Sándor: Fiatalok vagyunk! Vázsonyi Vilmos: Semmiféle értelme nincs annak, hogy itt egyes politikai szereplők, akik igazán nem bolsevisták, telefoncenzura alatt álljanak, mert ennek semmi más eredménye nem lehet, mint az, hogy az ember egyszerűen leszokik a telefonozásról. Én pl. bátor vagyok személyesen sohasem telefonozni, ami a cenzor urnák nagy bánatot okozhat, mert az én hangomat eddig még a cenzor nem hallotta. T. Nemzetgyűlés ! Az internálás kérdésében a ministerelnök ur az internálást továbbra is fenn akarja tartani. Maga is látja azonban, hogy az internálásnak jelenlegi szisztémája tarthatatlan és azért beszédében, ezt megint objektive meg kell állapítani, bizonyos haladás mutatkozik, mert megígéri a három hónaponkint való revíziót és megigéri azt, hogy munkástagokat és birói tagot is be akar vonni a revizionális bizottságba. A ministerelnök ur azonban itt ellentétben van saját beszédjének, bevezető beszédjének bevezetésével, már t. i. az internálásra vonatkozó részt értem, ahol azt mondja, miért kívánom én a birói kontrollt. Hiszen én kivánom a birói kontrollt és most a ministerelnök ur maga is a revíziónál alkalmazni kívánja. Nem lehet tehát oly végtelenül helytelen az a gondolat, amelyet felvetettem, ha a ministerelnök ur maga is később a revízió alkalmával a birót alkalmazni kívánja. Mi az, ami ellen nekem kifogásom van? Az, hogy azok a forumok, amelyek az internálásnál beállittatnak, merőben közigazgatásiak és a végső fokon mindig csak a ministeri felelősség igénybevételével tudnék sérelmeket reparálni. Hiszen ha akár a második fokon is, egy olyan megnyugtató szerv állíttatik be, hogy ott számítani lehet a dolgok letárgyalására és az első fokon a védelemnek szabadsága érvényesül, ha az internálás strikte bizonyos pontoknak esetére léphet csak életbe ós hogy ezek a pontok fenforognak-e, ezt a jogszerűség szempontjából egy birói hatáskörrel felruházott fórum bírálhatja felül, akkor az internálás, különösen, ha az nem örök időkre szól, hanem első izben csak bizonyos időre szabatik ki, amely időnek meghosszabbítása tekintetében uj tárgyalás tartatik meg, sokat veszt gyülöletességéből és veszedelméből. Ugy látom a ministerelnök ur beszédéből, hogy az internáltak között vannak közveszélyes csavargók, dologkerülők, lánckereskedők. Ezekre azután nehéz azt mondani, amit a ministerelnök ur mondott, hogy itt a prevenció a cél, mert nem prevencióról, hanem büntetésről van szó. (Ugy van ! a baloldalon.) Szilágyi Lajos: Büntetés jellege van! Vázsonyi Vilmos : Nem tudom megérteni, hogy ha a kormány a dologkerülők és csavargók ellen intézkedéseket kivan az eddigi intézkedéseken kivül, — mert hiszen a közveszélyes munkakerülőkről van törvény — ha a közveszélyes árdrágítókkal szemben intézkedéseket kíván életbeléptetni, miért kell ezt a politikai internálással vegyesen megcsinálni. Tessék akkor ezt a,törvényhozás elé hozni. Értsük meg jól, hogy ha valakinek címe, hogy munkakerülő vagy csavargó, akkor annak nem kell még annak lennie, mert a vád még nem valóság; ha valakinek az a címe, hogy árdrágító, jogászilag nézve a dolgot, annak nem keli még árdrágítónak lennie. Én kivánom azt a bizonyosságot, hogy ha ilyen súlyos, a büntetés erejével ható preventív intézkedés — talán ebben kiegyezhetünk — ér valamit, aki nem is politikai okokból üldöztetik, akkor annak legyen meg a maga szabályozott eljárása. S igazán nincs semmi akadálya annak, hogy ez a matéria törvényhozási utón legyen rendezhető. Kerekes Mihály : Azt mondták, hogy a botbüntetés jó lesz mindenre. (Zaj.) Vázsonyi Vilmos : Ami a dolognak politikai részét illeti, hogy az államhatalom védelméről szóló törvénynek nincs visszaható ereje, erre vonatkozólag vagyok bátor kijelenteni, hogy van azonban az a ható ereje, hogy ha valaki tényleg agitálni próbál, akkor azt ezen szigorú törvény alapján be lehet csukni, tehát hiába nincs a törvénynek visszaható ereje. Ha valaki a kommün ideje alatt deliktumot követett el, azért becsületesen leülte a maga részét, ha pedig nem követett el deliktumot, tehát nem volt megbüntethető, akkor mit csináljak azzal az emberrel? Az emberi kor legvégső határáig élelmezzem és internáljam? Van törvényünk, amelynek alapján, mihelyt az illető mozgolódnék, abban a pillanatban meg lehet fogni, hozzá lehet férni és be lehet zárni. Nekem tehát itt nem kell visszaható erő, mert a visszaható erő azokra nézve, akik deliktumokat elkövettek, megvolt, azokat becsukták; azokkal szemben pedig, akik nem követtek el deliktumot, nincs szükség visszaható erőre. De van szükség egy előreható erőre abban az érte-