Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-201

À'Wemzeigyiilés 201. ülése 1921. évi június hó 3-án, pénteken. 397 közigazgatásban is. Ott sincs egyéb gond és gondolat, mint az, liogy mindig, mindent, amit a várostól kapunk vagy kaphatunk, vagy amihez a főváros hozzáfér, nap-nap után drágítanak. Saliay János : Vidéken is igy van. Pető Sándor : En a budapesti viszonyokat ismerem, ezekről beszélek. Bizonyára a vidéken sem jobb a helyzet. Ezenkívül különböző adókat akarnak behozni, legnagyobbrészt azonban olyanokat, amelyeknek a fővárosi gazdálkodásban nincs is helye. így fenyeget a lakásadó. Vázsonyi Vilmos: Szellemes gondolat! Pető Sándor: Igen veszélyesen közeledik és előtérben áll például a lakásadó és üzletadó kérdése, és pedig igen rideg és nagy tételekkel. Bocsánatot kérek, most, amikor nagy a gazdasági pangás, és amikor mindannyian annak a terhe alatt nyögünk, amikor rosszabbak a megélhetés feltételei, amikor a lakbérrendelet folytán a lakbérek és különösen az üzletbérek rettenetes módon emelkedtek, amikor ez a törvény megint egy ugyanolyan igazságtalan terhet akar reánk róni, akkor nagyon kérem a t. kormányt a főváros iránti minden jóindulatom és minden szimpátiám dacára, — mert természetesen magam is fővárosi polgár vagyok és kívánom, hogy a főváros a közigazgatásában és gazdálkodásában boldoguljon — nagyon kérem, hogy különösen figyelemmel az állami adók rettenetes voltára, vigyázzanak, hogy azon az oldalon is ne jöjjenek olyan uj terhek, amelyek elviselhetetlenek. Nem akarok erről beszélni, mert ez nem témája a mai vitának, de ne hozzanak továbbá olyan rendeleteket, mint amilyen a m. kir. ministeriumnak 3233. idei számú rendelete, amely május 10-én jelent meg a villamos vasutak megváltása dolgában — a részletekbe nem akarok belemenni — amellyel körülbelül 100 millió koronát akar kivenni a kormány a városok zsebéből, hanem méltóztassék abból a sok jövedelemből, amelyet a főváros közönsége nyújt az államnak, valamit a városok részére is juttatni és ne tegye ki a pénzügyi kormány a város polgárságát annak, hogy két bőrt nyúzzanak le róla, külön adóztassa őket az állam, és külön, ugyanolyan módon a főváros is. Ezt lehetetlen elviselni. És épen ezért látom, hogy hiányzik a fináncpolitika, mert ahhoz, hogy azt mondhassa az ember, hogy fináncpolitikát csinál, nem elég az, hogy harminckét adójavaslatot bead. Még nem hallottuk a nagy terveket, csak a nagy budgetet látjuk. A fővárosnál pedig ópenséggel nem hallunk semmi egyebet, mint hogy hétről-hétre hozzák az adó javaslatokat, az uj terheket megszavazzák és végrehajtják. Ezt nem birja ki a főváros közönsége, különösen ezekben a szomorú időkben ; pedig ezeket a szomorú időket az adó kiszabásánál, az adójavaslatok előterjesztésénél, az adók reformjánál mindenesetre kellene hogy figyelembe vegyék. Nemcsak azt a nagy herkulesi munkát várom a pénzügyminister úrtól, amiért igazán dicséret illeti minden oldalról, hogy ily merészen vállalkozott egy lehetetlen gazdasági helyzet szanálására, hangsúlyozom, hogy nem szabad annak az adóztatásnak és annak a megterhelésnek olyannak lenni, hogy összeroskadjon alatta az ember, mert annak semmi értelme sincs. Hiszen adóalanyra szükség lesz a jövő esztendőben is. Mert ugy csinálták most az adókivetéseket, mintha 1921 után már semmi adó sem kellene itt Magyarországon. Arra is kell tehát gondolni, ugyebár, egy pénzügyminister urnák, hogy 1921 után is élnek majd az emberek és él az állam is az ő katonáival, hivatalnokaival és egyéb kiadásaival és azt a költséget is elő kell majd teremteni, pedig nincs az a korsó, amely fenékig ki nem üríthető ; ha pedig mindazt végrehajtják, ami 192l-re elő van írva, akkor nagyon kevés marad 1922-re, beleszámítva a nagyon kegyetlen és igazságtalan sok kivetési, végrehajtási és árverési költségeket, amikkel szintén nagyon sietnek az adóbehajtó közegek. Leginkább ezek tárgyában kívántam felszólalni és nagyon örülnék, ha egyik-másikban igazat adna nekem az igen t. pénzügyminister ur és munkája mellett, amellyel ezt az országot mégis igen jelentékenyen előrevitte, ezekre a dolgokra is gondolna és különösen figyelembe venné a teherviselőképesség határait. Ha már igénybe vettem a t. Ház türelmét, méltóztassanak megengedni, hogy ezen adóügyi kérdéseken felül még egypár kérdéssel foglalkozhassam röviden : és ezek a közszabadságok kérdései. Ezen közszabadsági kérdésekben is sok panasz van és itt nem olyan bőkezű a kormány, mint az adó kiszabásánál, illetve ugyanolyan irányzatot követ, t. i. itt is elvesz mindent, mit csak elvehet. Még mindig halijuk a panaszokat, p. o. a katonai különítmények ellen. Karafiáth Jenő : De strigis verő quae non sunt ! Pető Sándor: Igen. A katonai különítmények még mindig beleavatkoznak mindenféle betűvel, T-vel vagy D-vel, vagy más ilyen betűkkel jelzett felelőtlen közegek olyan dolgokba, amelyekhez semmi közük sincs. Es az az érdekes, hogy már 1920-ban, tetszik emlékezni arra az időre, mikor Simonyi-Semadam volt a ministerelnök . . . Somogyi István: Ojjé! (Egy hang jobbfelöl : Szép idö volt!) Pető Sándor: Ő 4710. sz. alatt júniusban kibocsátott egy rendeletet a katonai hatóságok és közegek, illetve a katonai nyomozók polgári személyekkel szemben való eljárásának megszüntetése, illetve korlátozása tárgyában. Megszüntette ezeknek az erre vonatkozó jogkörét és elrendeli, hogy ha mégis kezük ügyébe akadna valami, ami a katonai ügyekre vonatkozik, miképen járjanak el. Ez meglehetősen jó és szigorú rendelet, de természetesen senki figyelembe nem vette és tovább folytatták eljárásukat azok a különböző különitmények, melyek olyannal fog-