Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-201

398 A 'Nemzetgyűlés 201. ülése 1921, évi június hó 3-án, pénteken. lalkoznak, ami nem katonának való és kutatnak polgári természetű bűncselekmények után. Azóta sem változott ez a dolog; pedig megmondta a 4. §, hogy csak átmeneti időre tűrik egyáltalá­ban ezt a katonai különitményi intézményt, az alatt az átmeneti idő alatt, mig az állami és társadalmi rend védelmét biztosító törvények megalkottatnak; addig is csak annyiban van joguk beleavatkozni polgárok ügyeibe, hogy a polgári hatóságnál kötelesek jelentést tenni. Hiszen tudvalevő dolog, hogy azóta min­denféle felesleges törvénnyel iparkodott a kor­mány az állami és társadalmi rendet megvédel­mezni, sőt ezen a néven is alkotott egy törvényt, de dacára annak, hogy mindenféle rendszabály­lyal, mindenféle törvénnyel, mindenféle, a kivé­teles törvényre alapított rendelettel elég szigorúan, sőt tulszigoruan kezelik ezt a kérdést, ebben a tekintetben, annak ellenére, hogy a rendelet ezt kívánja, semmi változás nem történt. A katonák most is oly szépen élnek a polgári ügyekbe való beavatkozás jogával, mint azelőtt, épen annyi kellemetlenséget csinálnak; épen annyira nem vagyunk tisztában azzal, hogy mik ezek a különítmények tulajdonképen, milyen fegyelem, milyen szervezet alatt állanak, ki fizeti őket és miért van nekünk szükségünk katonákra, akik közönséges, polgári életbe tartozó cselekmények után kutatnak, nyomoznak és járnak el. Karafiáth Jenő: Képviselő ur sem akarna több katonát látni? (Mozgás.) Pető Sándor : Dehogy nem, de katonai célra ! Vázsonyi Vilmos : Katonát a kaszárnyákban akar látni ! Pető Sándor: Igen, katonai célra! Az internálásra nézve szintén rosszabbodott a kormány álláspontja. A ministerelnök ur leg­utolsó beszédében lefagyasztotta azon remény­ségeket, amelyek azt várták, hogy az internálás intézményét meg fogják szüntetni. Nagyon furcsa, de van ennek az internálás­nak, ennek a teljesen indokolatlan és embertelen internálásnak egy mellékhajtása is, amely a rend­őri felügyeletre vonatkozik, amelyről még nem esett szó ebben Házban, de amelyet én, miután az internálásról szóló rendelet együtt tárgyalja az internálást és a rendőri felügyeletet, most érin­teni kívánok. Aki nem érett meg eléggé az internálásra, vagy aki a ma született gyermeknél is ártat­lanabb .- (Egy hang jobbfelöl : olyan is van Y) akit az ilyen gyanúba vett emberek közül nem küldenek internálá rendőri felügyelet alá kerül. Ez nem sokkal jobb, vagy talán még rosszabb, mint az internálás. (Mozgás.) Én csak egy kis példát olvasok fel arra, hogyan helyez­nek valakit rendőri felügyelet alá vidéken a szolgabirák. Egy eset, egy teljesen ártatlan eset, ahol semmi ok nem volt arra, hogy az illető rendőri felügyelet alá helyeztessék. (Olvassa) : »Tartozik mindennap a községi jegyzőnél a hiva­talos órák alatt jelentkezni. Napnyugtától nap­keltéig a lakását el nem hagyhatja. Nyilvános mulató- vagy szórakozóhelyen megjelennie nem szabad. Hozzátartozóin kivül idegent a lakásá­ban nem fogadhat.« (Mozgás és derültség a szélsöbaloldalon.) Tessék elképzelni, hogyha pl. egy mészáros­mestert, vagy egy fűszerest, szabót vagy susztert ilyen rendőri felügyelet alá helyeznek, ahhoz nem szabad menni másnak, mint csak a hozzá­tartozójának. Nemcsak az internálás, hanem a rendőri felügyelet révén is igen sok tehát a visszaélés. Én meg tudom érteni, hogy ilyen zavaros időben a kormány túlságosan idegesen rendelkezik az ilyen politikai vagy politikainak vélt ügyekben, azonban a mértéket mégis csak meg kell tartani és fegyencéletre még sem lehet kárhoztatni azt, akit rendőri felügyelet alá helyeznek. Azután felhívom a t. Nemzetgyűlés figyel­mét arra is, hogy van egy, azt hiszem, előttünk ismeretlen intézmény, talán a vidéken is, de mindenesetre a fővárosban, amely szintén bosz­szantó és felesleges. Állambiztonsági megbízottak vannak kirendelve majdnem minden házba. Ha kutatom, ha magyarra akarom fordítani, hogy mi az az állambiztonsági megbízott, akkor azt mondhatom, hogy ez a kommunizmus idejé­ben megismert bizalmiférfi. (Zaj.) Andaházy-Kasnya Béla: Fehér bizalmiférfi! Pető Sándor: Ezeket minden kerületben és lehetőleg házanként a rendőrség jelöli ki és ezek vigyáznak ránk ártatlan, de veszedelmes lako­sokra, hogy jól viseljük-e magunkat, nem kell-e rendőri, vagy valami másféle, politikai vagy katonai elbánás? (Mozgás.) Somogyi István: Nem törik fel a lakást! Nyugodtan el lehet menni nyaralni. (Derültség.) Pető Sándor : Nem arra való ez. Irigylem a t. képviselőtársam kedélyét, hogy ezeket a nagy horderejű kérdéseket ilyen kedélyesen fogja fel. Bocsánatot kérek, ezt a kommunista­tempót (Nagy zaj.) talán mégsem volna szabad behozni. Nem tudom, ki felelős ezért, a kor­mány, a minister, vagy a főkapitány? Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minis­ter : Micsoda beszéd ez ! Pető Sándor: Minden házba bizalmiférfit állítanak ! Tessék megkérdezni a rendőrségen ! (Zaj és mozgás.) Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minis­ter : De a »házbizalmiakat« nem kifogásolták ! Haller István : A mi munkásainkat kipofoz­zák a gyárból! (Igaz! Ugy van!) Pető Sándor: Lehet-e szükség arra, hogy rendszert csináljanak abból, hogy a lehetőség szerint minden házban egy bizalmiférfi legyen, aki jelentést tesz a rendőrségnek egyik vagy másik lakó magatartásáról, politikai viselkedé­séről stb. ? (Zaj.) Ez, bocsánatot kérek, mégsem kulturállambavaló. Ezt szó nélkül hagyni nem lehet. Erre semmi szükség nincs, (Ellenmondásoh jobbfelöl.)

Next

/
Thumbnails
Contents