Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-201

A Nemzetgyűlés 201. ülése 1921. évi junms hő 3-án, pénteken. 395 a belátására kell hogy jusson, bogy először is ennek az 1920. évi XXIII. tc.-nek nem volna-e jó valami különben is előre beígért revíziója, már azokra az adótételekre is, amelyek a folyó évben vetendők ki és amelyeknél különösen hibáztatandó az, hogy bár egyik év jövedelme és üzleti élete egészen más, mint a másik évé, mégis azt az illogikus dolgot rendeli el ez a törvény, hogy a vagyonadó és jövedelemadó az 1920. és 1921. évekre nem a megfelelő évek szerint, hanem egy év szerint két évre szabandó ki. Azután ugyanezen a téren súlyos panaszom van az előttünk fekvő törvényjavaslat 15. §-a ellen. Ha az ember minden tényt kritika alá akarna vonni, egyáltalában sok szó férne a mai adópolitikához. Teljes mértékben megértjük azt és levonjuk annak konzekvenciáját, hogy az adott helyzetben nagy mértékben kell a polgárok áldozatkészségét igénybe venni, azonban egyenlőséget, egyenlő elbánást kérnénk, és nem tudom, hogy a sorrend, az idők rendje, vagy más okok eredményezik-e, de eddig legalább nem igen tapasztaltuk az egyenlő elbánás módját. Nagyon sok hátraléka van a t. pénzügyi kormánynak, különösen az ingatlanok, a földbirtokok adóját illetőleg s másrészt nagyon mohón, nagyon gyorsan és nem is kicsiny, hanem nagy túlzással méltóztatnak különböző formákban bizonyos javaslatokkal megadóztatni a városok polgárságát — kicsinyeket és nagyokat egyformán. A nagyok megadóztatása természetesen nem igen érdekel, mert hiszen azok elbírják, de különösen a kispolgárokra, a középosztályu polgárokra, az alkalmazottakra és a munkásokra is, szóval mindenféle rétegre meglehetősen egyoldalúan és súlyosan kiterjed az adóztatás. Csontos Imre: A földbirtokról szóljon már. Elébb már kezdte ! Pető Sándor: És hogy ez tendencia, hogy nemcsak a véletlen sorrendje, az kitűnik abból a törvényjavaslatból is, még pedig a javaslat 15. §-ából, amelyet semmi esetre sem vagyok hajlandó elfogadni, sőt nagyon kérem is a t. pénz ügy minister urat, mint aki ismeri a fővárosi polgárság igen szomorú gazdasági helyzetét, a nagy munkanélküliséget, és azt, hogy az az úgynevezett olcsóság csak mondvacsinált valami, csak papiroson van meg, amivel ellentétben lehetetlenül drágán élnek itt nemcsak a szegény néposztály, hanem még az úgynevezett középosztály is, aki tudj at hogy menynyire le van rongyolódva,mennyire kivan éheztetve még a jómódúnak tartott és középosztályi sorban élő ember is, — mondom, kérem a pénzügyminister urat, méltóztassék ezt a sorrendet egy kissé megváltoztatni, méltóztassék különösen óvakodni olyan uj adó javaslatoktól, amelyek elsősorban a fővárosi közönség megterhelésével járnának. Ez a 15. § azt mondja (olvassa) : »Minden házbirtokos az állami házadó 1918. évi alapjául vett haszonérték húsz százalékát köteles kincstári részesedés címén az 1921. évi harmadik lakbérnegyedtől kezdve minden lakbérnegyed első hónapjának 15. napjáig a kincstárnak befizetni. Ezt a kirícstári részesedést a bérlő a házbirtokosnak (bérbeadónak) a bérlettárgy használata ellenében kikötött bérösszegen és a fizetendő közüzemi pótlékon felül megtéríteni köteles.« Vagyis ez annyit jelent, t. Nemzetgyűlés, hogy az 1921. évi harmadik bérnegyedtől kezdve minden lakó az általa 1918. évben fizetett bérösszeg húsz százalékát — tehát nem a háztulajdonos, hanem minden lakó — a kincstárnak, a háztulajdonos utján adóban köteles befizetni. Hogy mire kell ez az adó, azt is megmondja a költségvetési jelentés általános része a 7-ik oldalon, ahol az van (olvassa) : »Ehhez járul a 15. uj szakasz, mely a legújabb lakásrendelettel kapcsolatban a köztisztviselőknek igért megtérítésre fedezetet kíván az államkincstárnak biztosítani.« Hogy félreértés ne legyen, ki kell jelentenem, hogy nekem semmi kifogásom az ellen nincs, hogy a gazdaságilag igen rossz helyzetben lévő tisztviselők lakbérükhöz, különösen most, amikor a lakbérek általánosságban emelkedtek, pótlékot kapjanak. Bizony nekünk polgároknak is jó volna a folyton emelkedő élelmiszer és lakásdrágulás folytán egy ilyen pótlék, csak volna, aki fizesse, de semmi kifogásom sincs az ellen, hogy a tisztviselők a kincstártól ilyen pótlékot kapjanak. Azonban, bocsánatot kérek, az a tisztviselő, aki a pótlékot kapja, nemcsak nekünk, fővárosi és városi polgároknak tisztviselője, hanem tisztviselője az egész országnak s ha őt megilletik a fizetés és a pótlékok, akkor kell hogy az egész ország adózó közönségének terheiből és áldozatkészségéből adassék meg az a pótlék. Csontos Imre: Mi is azt mondtuk a rekvirálásoknál, de nem járultak hozzá az urak. Pető Sándor : En elég drágán fizettem mindig a lisztet és gabonát meg minden más élelmiszert, errenézve nem lehet panasz. Mondom, egyenlő jogot! Mindenki a maga teherviselőképessége szerint járuljon hozzá az ilyen terhekhez, mert micsoda morális alapja van annak, mélyen t. pénzügyminister ur, hogy az előadottak szerint már amúgy is elég egyoldalúan és elég túlzottan megterhelt városi lakosság — mert hiszen főleg arról van szó, miután bérházak leginkább a városokban és elsősorban itt a fővárosban vannak — a tisztviselők házbérének ezt a húsz percentjét, amely külön-külön és összevéve is igen tekintélyes, nagy összeg, fizesse meg, szóval, hogy ezt egyoldalúan hajtsák be s ez az adó ne az államkincstárt terhelje az általános budget keretében? Egyoldalú és igazságtalan dolog ez, amit igazán nem vártam volna a pénzügyminister úrtól, aki ilyen egyoldalú megterheléseket sokszor bizonyára kedve ellenére is kénytelen megtenni s azért nagyon kérem, hogy ilyen kedvezményeket és kegyeket a városi lakosságnak ne nyújtson. 50*