Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-201

1. évi június hó 3-án, pénteken. 394 A Nemzetgyűlés 201. ülése 192. megoldást annyira átmenetinek tartom, hogy amint a valutáris viszonyok remélhető megj avulásával a pénz vásárlóereje emelkedni fog, a törvényhozásnak módjában lesz a bevezető indokolásban már emiitett országos bizottság javaslatára, esetleg saját iniciativájára már az 1921. évre, vagy az 1922. évre a most javasolt intézkedéseket megfelelően megváltoztatni és az adóemelést a pénzérték uj alakulásához képest újra megállapitani.<< Azt mondja továbbá ugyanezen adótörvénynek az általános indokolása a 45. oldalon, hogy (olvassa) : »Az emelés által érintett összes adónemeknél együttesen, ezen adónemek korábbi kivetési eredményeihez viszonyitva mintegy 800 millió korona többlet várható a magyar közigazgatás alatt álló területen.« És »miután a felsorolt egyenesadók emelését nagy részben a pénz vásárlóerejének csökkenése miatt tartom indokoltnak, természetes, hogy amint a pénz vásárlóereje megjavul, a felemelt egyenesadók terhén majd javitani kell.« Szóval, amikor ezt az 1920. évi törvényt alkották, a volt az intenció, hogy mihelyt a gazdasági viszonyok megváltoztak, mihelyt a pénzbőség megszűnik, és a pénz értéke megjavul, azok a rettenetes adótételek, amelyek az 1920. évi XXIII. tc-ben vannak lefektetve, és különösen azok a krudélis intézkedések, hogy egy évben négy-öt évnek — amint majd később részleteiben rátérek — különböző adóját kell kivetni és behajtani, megváltoztatandók és erre vonatkozólag már Korányi volt pénzügyminister ur megígérte, hogy ha a viszonyok megjavulnak, ha a pénz értéke emelkedik, szóval, ha normálisabb élet lesz, akkor ezt a törvényt végrehajtani nem lehet, és lesz majd egy bizottság, amely megjavitja az adókat, és mielőtt ez az 1920. évi XXIII. te. végrehajtásra kerülne, majd intézkedni fog, hogy javulás álljon be. At. pénzügyminister ur, nem hiszem., hogy nem gondolt reá, de talán azért, mert nem volt ideje, vagy azért, mert felette nagy mértékben van szükség több pénzre, mint amennyit az adózók kifizetni tudnak, nem váltotta be elődje igéretét, noha az általános indokolásban megirt feltételek körülbelül és nagy részben magának a pénzügyminister urnák érdeméből is, bekövetkeztek, mert hiszen a pénz értéke javul és viszont sajnos, a pénzbőség szűkült, sőt igen szigorúan és a legteljesebb mértékben ki lett meritve ez a törvényjavaslat a végrehajtásnál, mert hiszen méltóztatnak tudni arról a lehetetlen helyzetről, hogy ma, amikor a a gazdasági viszonyokat kedvezőnek nevezni nem lehet és amikor nem lehet arról sem beszélni, hogy itt ipar és kereskedelem virágzik, hogy itt van gazdasági élet, mikor mindezt nem lehet mondani, akkor az a helyzete a törvény végrehajtása folytán az adózó polgároknak, hogy egyszerre, egy évben 1921-ben, kell megfizetni, ki van szabva, részben pedig ki lesz szabva a törvény rendelkezései folytán még a folyó évben az 1917., 1918. és 1919. évi jövedelmi adó, az 1917., 1918. és részben az 1919. évi hadinyereségadó, az 1918. és 1919. évi vagyonadó, 19.19., 1920., 1921. és 1922. évekre az igen felületesen és merészen kiszabott harmadosztályú kereseti adó, ezenkivül ehhez jön még a törvény 43. és 67. szakasza szerint az 1920. és 1921. évre egy mértékkel, egy év jövedelmének és vagyonának mértékével kiszabandó kétévi vagyon- és jövedelmi adó. Ezt könnyű igy elmondani, de ha elképzeljük, hogy mindenkire, minden adózóra ebben az egy, 1921. évben mennyi adó esik, — mert ez mind egy évben szabandó ki és egy évben esedékes — akkor én, aki a t. pénzügyminister ur iránt mindenkor a legnagyobb tisztelettel voltam és minden jót kivánok az ő működéséhez, jót várunk és jót várhatunk is az ő működésétől, igazán valósággal kondolelálni vagyok bátor az igen t. pénzügyminister urnák, hogy kénytelen egy ilyen törvényt végrehajtani, kénytelen végrehajtani egy ilyen halmazát az ilyen adóknak, hiszen ehhez a halmazhoz egyebek is jöttek és jönnek, erről még később lesz szó felszólalásomban, kondoleálni merek a t. pénzügyminister urnák, hogy miként fogja tudni ezt végrehajtani anélkül, hogy le ne roskadjon itt Magyaarországon mindenféle polgári exisztencia ! A t. pénzügyminister ur szives volt a fővárosi közönség körében megindult mozgalom hatása alatt is, de bizonyára saját legjobb belátása szerint is két rendeletével enyhitéseket megszabni, és pedig 1921 április 21-én és május 29-én enyhitéseket szabott meg ezen rettenetes adók behajtására vonatkozólag. Mert hiszen rettenetesek ezek nemcsak a sokféle adó miatt, hanem rettenetes a megterhelése a polgároknak azért is, mert az egyes kerületekben az adókivetésre vonatkozó tervezetek merész fantáziával készültek el. Anélkül hogy ezeknek az enyhitési rendeleteknek jelentőségét kisebbiteni akarnám és anélkül hogy az ezért járó köszönetet megvonnám a t. minister úrtól, mondhatom, hogy az, amit eddig nyújtott, édes-kevés, és ezzel anélkül hogy az adóbehajtásokból nagy gazdasági katasztrófa be ne következzék, és anélkül hogy a várakozásoknak sokkal alatta ne maradjanak a bekövetkezendő eredmények, ezzel nem lehet beérni, mert végeredményben is a t. pénzügyminister ur enged ugyan meglehetős enyhe feltételek mellett részletfizetési kedvezményeket és halasztást, de végre is ennek a sok évnek sokféle adóját az 1921. év végéig az adózónak mégis ki kell majd fizetni végrehajtások és árverések terhével amely, végrehajtások és árverések s ezeknek költségei egy uj, igen lényeges adóterhet jelentenek a polgárokra nézve, mert ezeknek a mennyisége 16%-a a behajtandó adóknak. Én azt hiszem, hogy a t. pénzügyminister ur maga látva azt, hogy nem vált be minden ugy, amint reméltük és gondoltuk, és különösen a gazdasági élet terén olyan pangás mutatkozik, amely minden foglalkozást sújt, sújtja az ipart és kereskedelmet, sújtja az egyéb szabad foglalkozásokat is, azt hiszem, hogy majd annak