Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-201

A Nemzetgyűlés 201. ülése 1921. évi június hó 3-án, pénteken. 393 ként bejárt a kisgazdapárt klubjába, amig Rubinek Gyula igen t. képviselőtársam szükségét nem érezte annak, bogy őt a kisgazdapárt klubjából eltávolítsa, nap-nap mellett megjelent itt, a magyar Nemzetgyűlésen és a tisztviselői padokban foglalt helyet, amig a rendőrség indíttatva nem érezte magát, hogy őt a magyar Nemzetgyűlés épületéből kitiltsa. Ez az ur ma szállodában lakik, foglalkozása egyáltalán nincs, nem lehet megmondani róla, miből él, de nagy lábon él, ez itt Magyarországon erkölcsbiráskodik és olyan emberek felett, akik az integritásnak lelkes hivei, harcosai, halálos Ítéletet mond. Birtha József : Szabadon jár ? Kutkafalvy Miklós: Ebbe a rágalmazó társaságba tartozik még egy Bay Gábor nevű ur is, aki annak idején tényleges katonatiszt volt és a katonaságtól nem szívesen ment el, de akkor az volt ennek a formája, hogy önként távozott, azután rövid ideig szolgabíró volt, nagyon rövid ideig Munkács városának polgármestere és ezidőszerint . . . (Egy hang a balközépen : SzabadJcőmives !) Azután ebbe a támadó táborba tartozik egy Matavovszky István nevezetű ur, aki azt állítja rólam, hogy meghitt hive voltam a Károlyi-kormánynak, illetőleg magának Károlyinak, holott életemben mindössze kétszer beszéltem öt-öt percig vele és ugyanakkor ő Fényes Lászlótól nemzetőrparancsnoki kinevezést kapott, a kommunizmus alatt vörösőrparancsnok, egy szocializált gazdaságnak termelést vezető biztosa volt. Szóval csak azt akartam ezzel jelezni, hogy Magyarországon a mai közviszonyokat jellemző helyzet az, hogy önzetlenül, becsületesen és lelkesedéssel dolgozó emberek felett ilyen urak pálcát törnek, a becsületében gázolnak és ezt úgyszólván megtorlatlanul lehet tenni azért, mert ilyen sajtótörvényünk van. Feltétlenül szükséges a legszigorúbb sajtótörvény, olyan sajtótörvény, amely a becsületrablókat, azokat, akik az egyéni becsületet támadó cikkeknek szerzőiként jelentkeznek, szigorú büntetéssel sújtsa. Engedelmet kérek, t. pénzügyminister ur, fontosnak és szükségesnek tartom, hogy ezeket itt elmondjam. Amúgy is ritkán szoktam a Házban beszélni, de most már az egész kérdést egyszerre akartam ismertetni. Addig, t. Nemzetgyűlés, amig nincs olyan sajtótörvényünk, amely minden ilyen cikknek szerzőjét a legkegyetlenebb fogházbüntetéssel nem sújtja és amig amellett a felelős kiadóra, a felelős szerkesztőre minden körülmények között tetemes pénzbüntetést nem rónak, addig ezen a téren rendet teremteni egyáltalában nem lehet. T. Nemzetgyűlés ! Nagy dekadenciában él a nemzet. Ezt a dekadenciát megállítani, a nemzetet a maga alkotó munkájában és erejében összefogni, a nemzeti életet újból megteremteni csak drákói szigorúságú rendszabályokkal lehet. Ez nem reakció, nem konzervativizmus, hanem NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — X. KÖTET. egyszerűen nemzeti érdek, egyszerűen a nemzet újjáépítő munkájának érdeke. T. Nemzetgyűlés ! Befejezem felszólalásomat azzal, hogy a magyarországi rutén nép elvárja a magyar kormánytól, hogy a rutén kérdést ugy kezelje, mintha ez a terület jogilag még mindig Magyarországhoz tartoznék és azokat a hibákat, azokat a mulasztásokat, amelyeket a külügyi hivatal ezen a téren elkövetett, a legsürgősebben éliminai ja. Mert, t. Nemzetgyűlés, ez a nép ugy a maga egész történelmi múltjában, mint a közelmúltban, a világháború és a forradalmak alatt is egy és egységes volt és az is fog maradni mindvégig : gens fidelissima ac carissima. Ennek a népnek egyedüli vágya és akarata az, hogy a mostani cseh jármot, cseh igát lerázza magáról, és ismét egyesüljön Magyarországgal. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök : Szólásra következik ? Vasadi Balogh György jegyző' : Pető Sándor ! (Felkiáltások a balközéjpen : Szünetet kérünk !) MeskÓ Zoltán : Dolgozni kell ! Nem lesz szünet ! Az ország megköszöni a sok szünetet ! Elnök : A házszabályok értelmében, amikor sürgősség van kimondva, nincsen szünet. Pető Sándor: T. Nemzetgyűlés ! Az előttem szóló t. képviselő úrral szemben a lehetőség szerint csupán a költségvetés kérdésével kívánok foglalkozni és épen azért azokhoz az igen érdekes külügyi kérdésekhez, amikről ő beszélt, nem szólok hozzá. Az előttünk fekvő, körülbelül tiz milliárd deficitet jelentő költségvetésnél azt a tényt állapítom meg az ezzel összefüggő gazdasági és adókérdésekre, hogy az igen t. pénzügyminister ur, aki zsenialitásával és bátorságával hivatva van arra, hogy a mi szomorú gazdasági viszonyainkat, szomorú pénzügyeinket rendbehozza, meglehetősen kellemetlen helyzetbe jutott, nem a saját hibájából, de hibáján kivül, azáltal, hogy a pénzügymínisteri tárca átvétele alkalmával egy meggondolatlanul elkészített törvény végrehajtására, t. i. az 1920 : XXIII. t.-c. végrehajtására kellett vállalkoznia. Azt hiszem, talán a t. pénzügyminister ur is belátta már, hogy e törvény teljes végrehajtása előtt jó lett volna rajta azokat a módosításokat és változtatásokat eszközölni, amelyeket e törvényjavaslat szerzője különben is »A több egyenesadóra és a közadók kezelésére vonatkozó törvé« nyes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szóló javaslatnak általános indokolásában megígért. Korányi Frigyes pénzügyminister ezen 1920. évi XXIII. te. beterjesztésénél az indokolásban a 64-ik oldalon azt mondotta (olvassa) : »Jóllehet az adóemelést legfőképen a pénz vásárlóerejének csökkenése folytán elért magasabb öszszegü keresetekkel kell indokolnom, ami csak átmeneti jellegű állapot, az emelést mégis az 1920. évben kezdődő uj hároméves adókivetési ciklusnak mind a három évére, vagyis az 1920., 1921. és 1922. évekre javaslom. De ezt az ideiglenes 50