Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-200
374 A Nemzetgyűlés 200. ülése 1921 közhasznú dolgot intéznek, mindnyájunk dolgát intézik. Méltóztassék azt venni, hogy ezek az emberek már az utolsókon vannak. Ezek között olyan nagy az elkeseredés, hogy nem szólnak semmit. Ezek nem fognak piros zászlóval kimenni az utcára, hanem majd megtörténik az, amint már megtörtént, hogy éhen fognak halni, szégyenére és gyalázatára az országnak, nekünk és az egész nemzetnek. (Mozgás.) En tehát határozati javaslatot terjesztek a t. "Nemzetgyűlés elé. (Olvassa) : »Utasítsa a Nemzetgyűlés a kormányt, hogy a közalkalmazottak elhelyezkedésének és megélhetésének kérdését haladéktalanul vegye tárgyalás alá és ezen tárgyalásba vonja be a Közalkalmazottak Nemzeti Szövetségét. A tárgyalások eredményéről pedig tegyen jelentést a Nemzetgyűlésnek 60 nap alatt.« T. Nemzetgyűlés ! Sok szó esett a jogrendről, az internálásról és a cenzúráról. Én már múltkor megmondtam a cenzúráról véleményemet. Ostobább és célszerűtlenebb intézményt nem láttam és akkor mondtam, hogy teljesen elfogadom Jókai nézetét, amely szerint a cenzúra olyasmi az irodalomban, mint a filloxera a szőlőben. (Derültség.) Evvel meg is mondtam a véleményemet. A cenzúrát el kell törölni, mert nem vezet jóra vagy azért, mert a cenzúra intézménye teljesen be nem vált haszontalan dolog, de különösen azért, mert a cenzúrát ugy gyakorolják, amint azt Berki t. képviselőtársam bemutatta, hogy kicenzurázzák nagyatádi Szabó István és Mayer János minister urak nyilatkozatait, amelyek pedig a magyar népre megnyugtatólag hatnának. A cenzúrának ilyen irányban való kezelése még káros is. Ellenben törvényt és zsűrit kell alkotni, mert az nem tűrhető, t. Nemzetgyűlés, hogy akármit tehessen a sajtó, amelynek oly hatalmas fegyver van kezében, hogy bármelyikünket kivégezhet, tönkre tehet, becsületet tönkre tehet, nagy embereket eltiporhat; mert a sajtó tényleg nagyhatalom, de épen azért, mert nagyhatalom, gondoskodni kell arról, hogy tisztességesen kezeltessék az ő tolla, amellyel cikket ir, ós gondosan megnézze azokat a cikkeket, amelyeket közre ad. Én elismerem — tudom magam is — hogy az a riporter nem járhat olyan gondosan utána a cikkei helyességének, de mikor valakinek becsületéről, családi, nemzeti értékekről van szó, akkor járjon legalább annyi gondossággal utána, hogy ne húzgálja meg alaptalanul az illetőket és ne rontsa a nemzeti érdekeket. Ezért kell igenis szigorú törvény és nem rendes bíróság, amely akkor ad elégtételt, amikor már meghuzgáltak a sajtóban, ugy hogy a bíróságnál még egyszer jól meg kell huzgáltatni magamat azért a silány elégtételért, amikor már el is felejtették rólam, hogy micsoda sérelem ért. Tessék hozzáértő emberekből megfelelő zsűrit összeállítani, olyanokból, akik maguk is hírlapírók lévén, ügyelnek a hírlapírói tisztességre. évi Junius hó 2-án. csütörtökön. És akikről ezek kimondják, hogy nem érdemlik meg a hírlapírói tisztséget, azokat tessék elitélni és az írástól eltiltani. (Helyeslés.) Amint emiitettem, a szabadságjogoknak feltétlen barátja vagyok. Jogrend igenis kell, azonban a jogrendet én nem akarom ugy értelmezni, hogy jogrend legyen az egyik oldalon és jogrend ne legyen a másik oldalon. (Igaz! Ugy van! balfélül.) A jogrendnek a nagy r közös célt, a nemzeti érdeket kell szolgálnia. És ha nemzeti érdeket kell szolgálnia, és a kormánynak is a nemzeti érdeket kell szolgálnia, akkor minden eszközzel oda kell hatni, hogy mindazok, akik a nemzeti érdek ellen vétenek, egyszersmindenkorra lehetetlenné legyenek téve összes működésükben. (Helyeslés balfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! Az internálásról is esett szó. Maga az, hogy internálnak ilyen felfordulás után, nem szokatlan. Nem ott van a baj. A baj ott van, hogy becsuknak egy embert, (Egy hang balfelöl : Zsidót !) nemcsak zsidót, és ottfelejtik. Ottfelejtik 30 napig, de ott felejtik 130 napig. Azután kik internálják ? Azok, akiknek ehhez tulajdonképen semmi közük nincs. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Méltóztassék a kormánynak egy internálási bíróságot felállítani, amelyik határozott ideig való internálásra Ítélje el az illetőt, és amikor letelt az idő, vizsgálja meg, kell-e az internálást továbbra is fentartani. De ad infinitum valakit oda becsukni, hogy azt se tudja, hogy mit akarnak vele, az csakugyan nem helyes. Most van rá elég biránk, sok menekült biró van itt, akiket az állam úgyis tart, ezeket az igen megbízható bírákat egészen nyugodtan fel lehet használni az e téren való ítélkezésre. En a pénzügyminister úrhoz bátor vagyok egy kérést intézni. T. i. én nem avatkozom az ő pénzügyi politikájába, amely olyan gyorsan és vehemensen megy, hogy valósággal beleszédül az ember. Én őszintén megmondom, hogy fázom ettől a dologtól. Én valami olyant sejtek, hogy mi itt valósággal rohanunk bele a sötétbe, hogy vagy sikerül, vagy nem. Kívánom, hogy sikerüljön. A pénzügyminister urat nagyrabecsülöm, de mindig £tZ áj ggódás tölt el, hátha mégse sikerül a terve. Az a híres művészmutatvány jut az eszembe, amely a cirkuszokban szokott előfordulni. Rendkívül nehéz nagy erőt, nagy ügyességet és számítást igénylő dolog. Az illető művész hat apró billiárdgolyóval labdázik, végre mind a hatot a levegőben tartja és azután mind a hatot lehozza a kezében. Mind a hat gömb pattog a levegőben, az ügyesség, az erőkifejtés, a kiszámítás azonban azt eredményezi, hogy mind a hat a kezébe esik vissza. Ha ez megtörténik, akkor sikerült a mutatvány. De ha a hat közül csak egy is a földre ,esik akkor a mutatvány már nem sikerült. Én kívánom, hogy az ő kezébe essék vissza mind & hat golyó. Én arra kérem a pénzügyminister urat,
