Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-200

A Nemzetgyűlés 200. ülése 1921. hogy minden pénzügyi javaslatánál legyen szives figyelembe venni, hogy reánk egy rettenetes csapás, a jóvátételi bizottság vár. Nyéki József : Az entente-nál van a hatalom Î Tasnádi Kovács József: Nekem is kifogásom van az entente ellen, Nyéki t. képviselőtársam, de jön a jóvátételi bizottság. (Zaj. Elnök csenget.) Az a jóvátételi bizottság be van igérve, esetleg el is fog jönni. Én ajánlom a pénzügyminister urnák, hogy minden egyes javaslatánál legyen erre tekintettel. Nem mondom meg, hogy miért, — ő meg fogja érteni. Itt látok sok uj adójavaslatot. Ha kimegyek majd június 5-ikén a kerületembe beszámolót tartani, számon fogják tőlem kérni, miért szavaztam meg ezt a sok adót. Adó kell. Meg is szavazom. Tudom, hogy most több adót kell fizetni. Nem látom azonban a progresszivitást ezekben az adókban. Pereentualitást látok, de progresszivitást nem. Ott van pl. a Hitelbank; a háború alatt minden törvény és szabály ellenére rengeteg árut halmozott fel, óriási cukorraktárt, egyéb áruraktárt tartott. (Mozgás.) Ezeket nem kutatták fel, (Felkiáltások a jobboldalon: Nem rekvirálták!) de ezeknek kell hogy nyoma legyen a könyvekben. Ezeket ne 15%-ig méltóztassék megadóztatni, mert azok nem 15 %-ot, hanem 500 meg 1000 %-ot nyertek rajta. Azután kisgazdatársaim közül nem tudom melyiknek mekkora birtoka van. De ha most jön a földváltság, és van valamelyiknek 100 hold földje, akkor, mondjuk, elvesznek belőle 5 hold földet. Már most ott van Esterházy Pál hercegnek, egy 19 éves fiatal gyermeknek 427.000 holdja. Őtőle is csak 5%-ot vesznek el. Pedig, ha felülről kezdenék, a Hitelbanknál és ezeknél az óriási mamut-birtokoknál a progresszivitást, akkor nem jutunk oda, hogy el kelljen venni a 100 holdasoktól, a középosztálytól, hogy el kelljen venni a kisemberek keserves szerzeményét fogyasztási adóban, — mert hisz reájuk hárítják át — hanem ezeket mentesíteni lehetne. Nagyon jól tudjuk, hogy a háború előtt is, a háború alatt is, és azóta is mindig a kisemberek és a középosztály izzadtak a legtöbbet, (ügy van !) Most már röviden be is fejezem, csak pár percnyi türelmet kérek. A munkáskérdésről nem akarok bővebben beszélni. Nagyterjedelmü kérdés, sokat foglalkoztam velő. Én ismerem Bernolák minister ur képességét, akarását, munkaerejét Debrecenből, és igazán nagy reményeket fűzök hozzá, hogy be tudja kapcsolni a munkásokat a nemzeti irányzatba, és hogy tényleg munkaalkalmakat tud nekik majd biztosítani. A munkásbiztositónál most valami baj van; az egyik párt kinevezést akar, a másik választást. En azt mondom erre, nem az a fontos, hogy az a tisztikar választás, vagy kinevezés utján kerül oda, hanem az a fontos, milyen az a tisztikar. Ha nemzeti jellegű, ha a évi június hó 2-án, csütörtökön. 375 munkásnak barátja, és ha a munkásságot helyes, nemzeti irányban fogja vezetni, akkor mindegy, akár választás, akár kinevezés utján tölti be az állást. Epen ezért azonban szükséges, hogy kidobjuk már onnan azokat az elemeket, amelyek oda jogtalanul befurakodtak, kidobjuk azokat, akiknek a munkásokhoz semmi közük, hanem a munkásokból éltek mindig, azokat szipolyozták, és ott nemzetrontást müveitek a maguk tévtanaikkal és a maguk korrupt lelkületével. Ellenben vigyük be közéjük, ami nincs — sehol sincs — a nemzeti propagandát. A propagandában a minister urak a képviselő urakat is nagyon igénybe vehetik. Mindegyik egy-egy alkalmas erő volna ebben a tekintetben. Azonban nemzeti propaganda nálunk nincs. Aki vállalkozik rá, elmegy, mond egy dikciót, addig van. Szalmatüz az egész, szalmacséplés is egyúttal. Igenis, szervezett munkáspropagandát, sőt nemcsak munkáspropagandát, de néppropagandát kell csinálni. A népiskolák mellett valóságos népképző tanítást kell csinálni időszakonkint a falvakban. Szives figyelmébe ajánlom Bernolák minister urnák, kedves barátomnak, a hadiözvegyek, hadiárvák és hadirokkantak ügyét. Erről bővebben nem beszélek, mert hiszen nagyon közismert dolog. De különösen felhívom a figyelmét a hadirokkantaknak arra a — hogy ugy mondjam — nem igen kultivált fajára, akik ugy sebesültek meg, hogy még nem hadirokkantak, de azért mégis korlátozva vannak a maguk kenyerének megszerzésében és régebbi rendes foglalkozásuk elvégzésében. Lehetetlen ki nem térnem igen röviden arra a megjegyzésre, amelyet Rassay t. képviselőtársam itt tegnap Bethlen István gróf beszédére tett. Valósággal megdöbbenve hallottam. Állítólag azt mondta volna valahol Bethlen gróf ministerelnök ur, hogy a földreform nem fakadt a magyar föld természetéből, hanem azok a körök, amelyek ezt sürgetik, az osztályok közt akarnak, nem tudom, talán harcot provokálni, vagy az osztályokat akarják felhasználni. T. Nemzetgyűlés! Ez a földreform Dózsa György óta foglalkoztatja a magyar parasztot. Ez minden országot foglalkoztat. A magyar földreform a magyar földből fakad ; a francia földreform a francia földből fakad. Kár mondani, hogy milyen földből fakad. Nem ebből a földből? Hát micsoda földből fakadna a magyar földreform? Nem fakadhat amerikai földből! En Bethlen István grófot jól ismerem, nagyra is becsülöm. Én kizártnak tartom, hogy ő ezt igy mondotta volna. Épen azért teszem ezt szóvá, hogy felkérjem őt, legyen szives és tegyen erről mielőbb megnyugtató nyilatkozatot. Ez a földreform rendkívül foglalkoztatja a népet, amely rá van utalva. Hiszen nem nekünk van erre szükségünk, hanem a földnélküli szegény népnek. Minket annyiban érint, mert ha a magyar parasztember a saját földjén tud ter-