Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-200

A Nemzetgyűlés 200. ülése 1921. évi június hó 2-án, csütörtökön. 373 gefcem ma, mert a közigazgatási reformnak úgyis ez lesz a magva. A közigazgatási reformot régen meg lehetett volna csinálni, ha azonban most fognak hozzá, nem lesz meg három esztendeig sem, tehát nemcsak ezen Nemzetgyűlés, de még a következő országgyűlés sem fogja megérni a végét és igy kénytelen vagyok különválasztani. Méltóztassék a kormánypártnak odaliatni, hogy az eddigi állapotok megszűnjenek és ez a határozati javaslat utasítássá is váljék, mert ez nem az én tisztem, hanem az övéké. (Égy hang jobb felől: Köszönjük a tanácsot 1) Bocsánatot kérek, én csak kérést intézek önökhöz s ezért az ilyen megjegyzést, hogy : köszönjük a tanácsot, nem érdemlem meg. Szolgálatot vélek tenni önöknek s az országnak, amikor méltóztatnak látni, hogy a földbirtokreform terén is milyenek az állapotok. (Zaj.) A választói jogra nézve csak az a megjegyzésem, hogy hive vagyok az általános, titkos, községenkinti választásnak. Megmondom, hogy miért. A legutóbbi választás alatt tapasztaltuk, hogy a magyar nép teljesen érettnek mutatkozott, a legnagyobb veszélyek idején megállta helyét becsületesen. Amikor a magyar parasztunknak ilyen teljesítőképessége van, ne tételezzük fel róla, hogy képes lesz kiválasztani magának Kiss Pétert vagy Nagy Pált képviselőnek? Ehhez nem kell oly nagy dolog, egyetemi végzettség, ehhez csak józan ész kell, ez pedig a magyar parasztnak van elég. Ezenkívül már meg is van adva ez a jog, ha nem is teljesen, olyan törvényes alapon, amit mi jogászok ugy hivunk, hogy ez már végleges jog, de mégis ez a nép, amely gyakorolta is ezt a jogát, jogfosztást látna abban, ha ez a jog niegnyirbáltatnék. Kijelentem azonban azt is, hogy soha Magyarországon — pedig nagyon sok választást láttam — nyugodtabb, becsületesebb, komolyabb választás nem volt, mint a mostani. (Ugy van ! jobbfelöl.) Ha pedig nem kerültek be ide egyesek, akik be akartak kerülni, azt tulajdonítsák maguknak, mert a nép iránt nem viseltetnek avval a jósággal, avval a megértéssel, mint mi, és a nép nem pártfogolta őket. Természetes dolog, hogy nem őket, hanem minket küldött be a Nemzetgyűlésbe. Nyéki József: Mégis vannak olyanok, akiknek fáj, hogy mi jutottunk be ide. Somogyi István : Inkább mi, mint ők. Tasnádi Kovács József: Fáj

5 nekik, hogy mi jutottunk be? Bocsánatot kérek, nekünk esetleg nem fájt volna az, ha mi nem jutottunk volna be, mert hiszen mi még nem próbáltunk képviselők lenni. Lehet, hogy ha majd kimaradunk, fájni fog, mert megszoktuk ezt a levegőt. (Zaj. Elnök csenget.) Ok ismerik már a hatását ennek a parlamenti levegőnek. A nők választói jogát sem engedem megnyirbálni. Gaál Endre igen t. képviselő ur volt még az egyetlen a felszólalók között, aki ilyenforma kategóriát állított fel, hogy a viceházmesternék zárassanak ki a választói jogból, a polgári iskolát végzettek pedig ruháztassanak fel választói joggal. Hát uram, Istenem, Gaál Endre képviselő ur csak nem is az országban, még csak nem is Budán, hanem csak Pesten nézett körül az Andrássy-uton. Viceházmesternék csak Pesten vannak. Ha ezentúl csak a polgári iskolát végzett nőket fogadjuk el, akkor kizárjuk azt az ezerholdas özvegyasszonyt, birtokosasszonyt, aki egész bölcsen gazdálkodik ezer holdon, sok cseléddel, a gyermekeit neveli, a háztartását fentartja. igen művelt nő, de abban a korban még sem volt divat polgári iskolát végezni. Es azután kizárjuk azokat a becsületes magyar gazdasszonyokat, akiknek sokszor több eszük van, mint a választópolgároknak. Nyéki József: Csakhogy a magyar gazdasszonyok nem kívánják a választói jogot. (Zaj. Elnök csenget.) Ugron Gábor : Nem kötelesek szavazni. (Zaj. Elnök csenget.) Tasnádi Kovács József: Tisztelt Nyéki képviselőtársam, méltóztassék megengedni, mi nem tapasztaltuk és azt hiszem, Makón sem azt méltóztatott tapasztalni, hogy nem kívántak volna szavazni a nők. Nyéki József: De igen, azt tapasztaltam. Tasnádi Kovács József: A magyar nő természete, hogy nem tolakszik, hanem szerényen megy a kötelességét teljesíteni, de ha megértik önök és a magyar asszonyok, hogy mit jelent az, ha a magyar asszonyok is szavaznak, hogy ez azt jelenti, hogy ezáltal a magyar népnek fölénye biztosítva van, s hogy azok mennek be a képviselőtestületbe, a közgyűlési terembe s ide a Nemzetgyűlésbe, akit a magyar nép akar, akit önök akarnak, — akkor ne méltóztassék Nyéki képviselő ur, önmagukkal szemben kizárni a nőket. A nőknél nem lehet kategóriákat felállítani. (Zaj. Elnök csenget.) A tisztviselőkérdésről csak pár szót szólok. 1920 december 16-án, tehát immár hat hónapja, indítványt adtam be a t. Nemzetgyűléshez, melyben kértem, utasittassék a kormány arra, hogy a tisztviselők érdekében tegyen már valami érdemleges lépést, nemcsak azt, hogy az anyagiakban valahogy előbbre jussanak, hanem hogy rendeztessék a helyzetük. Hat hónapja itt hever az indítvány. Kijelentem, hogy ezt az indítványt visszavonom, mert, ha nem tartja a kormány érdemesnek, hogy saját tisztviselőinek pártját fogja, én itt megtalálom a módját, hogy pártját fogjam az ő tisztviselőinek. Megérteném a dolgot, ha az a tisztviselő nem jól működnék. Ne mindig arra a tisztviselőre méltóztassék azonban gondolni, aki vadászik, kártyázik és nem dolgozik. Méltóztassék azokra a tisztviselőkre gondolni, mint a bírák, vagy a vasutasok, vagy pedig azok a közigazgatási tisztviselők, mint a postások is, akik valóban komolyan képzettek, akik dolgoznak,