Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-200
À Nemzetgyűlés 200. ülése 1921. ként az egész tárca ebben a tónusban van tartva. (Halljuk! Halljuk !) Ez a tárca a tiszaeszlári per alkalmával Íródott és akkor — mondja Mikszáth — gondolkozott arról, hogy ez a tiszaeszlári per mégis helytelen, talán az antiszemitizmus sem helyes, amikor megszólítják. Azt mondja (olvassa): »Jön egy zsidó vallású orsz. képviselő és ezt mondja : »Na hiszen, szép gyerekek maguk, ujságirók és keresztények, mondhatom, jól csinálják az ország dolgát. Máris látszanak az izgatás gyümölcsei.« Elmondja, hogy az ő veje Dunántúl valami gazdaságot berendezett, nagyszerűen használt az országnak, azonban miután itt ilyen antiszemitizmus volt, áruba bocsátotta és legközelebb Bécsbe fog költözni. »Megvallom,« — mondja Mikszáth — »rám kellemetlenül hatott ez az argumentum, de nem olyan irányban, ahogy a képviselő ur gondolja.« »Hát csak hadd menjen az ön tisztelt rokona Isten hirével. Az antiszemitizmusnak, mondom, épen ez a célja és oka, hiszen az antiszemiták argumentuma is épen ez.« »Hogy-hogy ?« — kérdezte most már a képviselő. »Hát ugy, hogy amelyik ember elhagyja az országot, amikor itthon egy kis baja vaii, az csakugyan nem érdemli meg, hogy itt lakjék.« — »ISÍem bolond, kérem, hogy itt maradjon.« »Legyen bolond! Mi, amikor üldöztek bennünket, mind bolondok voltunk, mert sokkal jobban szerettük a hazánkat, mint az okosak.« (Ugy van! half elöl.) Erre elment Nyíregyházára és ott egy zsidó szabót ismert meg; ez már a zsidóknak ahhoz a részéhez tartozott, amely maga is dolgozik. Hát ritka az ilyen zsidó, aki tűvel, cérnával dolgozik. Ezt ugy hívták Nyíregyházán, mivel szabó volt : — »Talpas kecske«. (Derültség.) Ezzel a »Talpas kecskével« találkozott, aki igy szólt, amikor az országból való kikergetéssel fenyegették: »Én ugyan nem megyek, mert nekem jussom van ehhez a levegőhöz!« Azt mondja Mikszáth, hogy kiderült az arcom, mert ez volt az első zsidó, aki olyan valamihez formált jussot, aminek nincs semmi értéke. (Derültség.) Ezen azután gondolkozott Mikszáth és azt mondta: az antiszemitizmus mégsem jó. — Amikor hazament a vendéglőjébe, ott a vendéglős fogadta; ott állt az ajtóban a zsidó kocsmáros. Ez a jellegzetes, igen sok gazdapárti képviselőtársam ezt jól ismeri : két-három háza van uzsorából, tripla krétával számit. — »A kocsmáros kezeit dörzsölte és laposan vigyorgott.« Ekkor folyt ugyanis Nyíregyházán a zsidók ellen az a nagy per és oti egész forrongások voltak. Azt kérdezte Mikszáthtól a zsidó kocsmáros: »Vájjon meddig tart még ez a zsidóhecc ?« — »Bizony eltart még két hétig.« — »Hála Istennek! Bár tartana még tovább, mert oly sok fizetnivalóm van és máskor az üzlet nem igen szokott menni.« — »Ránéztem az arcára«, — írja Mikszáth — »vájjon ördögi szatíra-e ez, vagy évi június hó 2-án, csütörtökön, 371 pedig az antiszemitizmus mégis hasznos lehet valakinek.« (Derültség.) Hát, t. Nemzetgyűlés, ez a tipusa annak a zsidónak, akiről én beszélek és amilyenekkel szemben, — pedig nagy része ilyen — igenis, antiszemitának kell lenni. Az antiszemitizmus nem szégyelnivaló, az jogos nemzeti védekezés, jogos kenyérvédekezés. És az antiszemitizmus nem magától kelletkezett ; aki fel tudja bontani ezt a nevet: antiszemitizmus, annak nagyon jól kell tudnia, hogy azt meg kellett előznie a semitizmusnak. A semitizmus pedig nem egyéb, mint a faj törekvése más fajjal szemben. Tekintettel arra, hogy mondottam, a Nemzetgyűlés által kívánom a kormányt abba a helyzetbe hozni,hogy kérdésben rendet teremtsen, s a következő határozati javaslatot terjesztem be .* (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl. Olvassa.) »1. Utasítsa a Nemzetgyűlés a kormányt, hogy minden idegen állampolgárt bezárólag 1921 július 15-ig, illetőleg 45 nap alatt távolitson el az országból, kivéve azokat, akik közhasznú vagy közérdekű hivatalt vagy hivatást töltenek be, mig ez a helyzetük fennáll; 2. hogy minden állampolgárral tartassa be szigorúan a törvényt és az ezen alapuló szabályokat ; ezenkívül szigorúan és minden esetben törvényes szerveivel üldözze azokat, akik a törvények és törvényes szabályok ellenére, vagy pedig a magyar keresztyén közfelfogás szerinti tisztességes élet ellenére és a becsületes, az illető szakban szokásos mérvű és minőségű foglalkozás ellenére élnek; 3. hogy az érvényben lévő magyarországi összes törvényeket dolgoztassa át ugy, hogy azokban a magyar állampolgárok jogai és a magyar faj megélhetése biztosítva legyenek;« Most nincsenek. 4. »hogy dolgozzon ki az állampolgári kötelékbe, valamint a községi kötelékbe való felvételre vonatkozó törvényjavaslatot, mely szerint állampolgárságot csak közérdemért, illetve közhasznúság okából és pedig maga a Nemzetgyűlés (Országgyűlés) adhat (Helyeslés halfelöl.) s a községi felvétel pedig csak kormányhatósági jóváhagyás után válik jogerőssé.« T. Nemzetgyűlés! Most még a közigazgatással kívánok foglalkozni. (Halljuh! balfelöl) A baj a közigazgatásnál ugyanaz, mint amit most elmondottam. A közigazgatásnál tulajdonkép nem az a baj, hogy a tisztviselők ilyenek, vagy olyanok; a tisztviselők mindig olyanok, amilyenek a közgyűlések. Azok a tisztviselők, akiket a bizottsági tagok választanak, igenis, egész exisztenciájukat ezektől várják ; családos emberek' lévén, teljesen függenek a közgyűlési tagoktól és ha azoknak nem paríroznak, vagy legalább is a hatalmasabbjainak, akkor nagyon könnyen állásukat vesztik. Nyéki József: Es a kinevezettek nincsenek ebben? 47*
