Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-200

368 À Nemzetgyűlés 200. ülése 1921 de felszólalások történtek, amelyekre szükségesnek tartom, hogy bizonyos tekintetben a saját pártom részérői válaszoljak, annál is inkább, mert sem az egyik, sé,m a m'ásik kormánypárthoz, sem pedig az u. ii. szövetkezett ellenzékhez az én pártom nem tartozik. Szilágyi Lajos : Nincs is szövetkezett ellenzék. Csak erre az egy költségvetési vitára szövetkeztek az ellenzéki pártok. (Zaj jobb felöl.) Meskó Zoltán : Egy blokk létesült. Szilágyi Lajos : Ez az összekeverés is furfangos mesterkedés. Meskó Zoltán : Blokk van í Szilágyi Lajos : Nem vagyunk benne ! Tasnádi Kovács József: Mi nem vagyunk semmiféle blokkban, mi vagyunk ugy, ahogy voltunk, keresztény és nemzeti párt külön . . . Szilágyi Lajos : Nem látszik a párt soha. Tasnádi Kovács József: ...de mint ellenzéki képviselők fentartjuk magunknak a jogot ahhoz is, hogy ha a kormány az országnak hasznos dolgot csinál, akkor igenis a kormány mellé állunk. (Helyeslés jobb felől.) T. Nemzetgyűlés ! Most megint ott vagyunk, hogy vulkán felett táncolunk ; megint ott vagyunk, hogy nem tudom, a váltakozó kormányok be nem vezethető helyes rendszere miatt, vagy pedig bizonyos lazaság miatt, vagy a külviszonyok miatt, de tény az, hogy ma sincs meg ebben az országban az a konszolidált állapot, amit ugyan én teljesen máig sem reméltem, hiszen olyan dolgok történtek, olyan felforduláson mentünk keresztül, hogy mindezideig teljes rendbe nem jöhettünk volna, de nincs meg az az állapot sem, amelyet joggal elvárhattunk volna, s amelynek helyes irányitás, kormányzás és erős intézkedések mellett be kellet volna következnie. Napról-napra az országnak minden részében izgatók járnak, majdnem nyilvánosan lázitanak nemcsak a Nemzetgyűlés és az általa hozott törvények ellen, mert ezeknek mások is, nemcsak a kommunista irányzatok igyekszenek ellenszegülni, hanem határozott kommunista irányzatban működő egyének és — bogy ugy mondjam — szövetkezések is járják be az országot. Szabó Balázs: Azért kell az internálás. Tasnádi Kovács József: Kétségtelen, hogy ez Bécsből intéződik ; kétségtelen, hogy az egész ország ezzel be van hálózva. Az országos hálózatnak itt a főfészke Budapesten. Hogy egyebet ne mondjak, abban a kerületben, amelyben én lakom, Óbudán, mi már többizben kerestük a he'yét bizonyos kommunista szervezetnek, amely tudjuk, h°gy gyűlésezik, de nem tudtuk kitalálni, hogy tulaj donképen hol és hogy kikből állhat. Somogycsurgón irott röpcédulákat szórnak szét, ilyen cédulákat (Felmutat két cédulát.) százával és százával. Ezek kézzel vannak irva, s izgatnak bennük a papok és az urak ellen, uszitva a parasztembereket egyenesen a papoknak és az uraknak legyilkolására. Debrecenben, Karcagon most is folyik az évi június hó 2-án, csütörtökön. ilyen, sőt nyomtatott röpcédulák szétszórása, úgyhogy engem nem lepett meg a ministerelnök ur tegnapi beszéde, és pedig azért, mert saját tapasztalatomból tudom, de másoktól is hallom, hogy itt a konszolidáció munkáját folyton veszélyeztetik. Én ezért is szólaltam fel, mint ellenzéki, hogy kérjem a kormánypárt mindkét tagját, a két kormánypárti tényezőt, hogy méltóztassék a kormánynál odahatni, hogy magyarosan vágjon közé ezeknek a dolgoknak, mert keztyüs kézzel ezekkel az emberekkel elbánni nem lehet. Ez nem zsidókérdés, t. Nemzetgyűlés, ez a magyar megélhetésnek, a magyar becsületnek és a nemzeti létnek kérdése. (Igaz ! Ugy van I) Akár zsidók, akár nem zsidók csinálják, mindegy, ezeket az embereket meg kell fogni, mert meg lehet fogni. Méltóztassanak igénybe venni az összes keresztény szervezeteket, méltóztassanak igénybe venni összes mindnyájunkat, és leszünk rendőrök, katonák vagy akármi. De ha ez igy halad, igen t. Nemzetgyűlés és igen t. kormány, akkor én nem tudom, hogy rövidesen hova fogunk jutni akkor, amikor az igen t. kormány nem igyekszik a népnek minden rétegét legalább is odaterelni és arra a hitre és meggyőződésre juttatni, hogy igenis, munkálkodni fognak tudni. Nem azt mondom én, hogy a kormány segélyekkel lássa el őket, adományozzon, nem tudom, vagyonokat adjon nekik, hanem lássa legalább az a munkás, az a parasztság, hogy igenis, a kormányzat a legerélyesebben igyekszik őt a maga munkájához hozzájuttatni. A pártokat pedig tisztelettel kérem, méltóztassanak ebben az egy kérdésben, amely nemzeti érdekeket szolgál, egységesen összeműködni, a kormányt a legteljesebb egyetértésben támogatni, ha megérdemli, t. i. ha igazán erélyes akar lenni ; ha pedig nem, akkor méltóztassék levonatni vele a konzekvenciákat. En ismervén a kormány egyes tagjait, ismervén egy jó részüknek kaliberét és múltját is, meg vagyok győződve arról, hogy ez a kormány igenis alkalmas lesz arra, hogy a konszolidációt helyreállítsa és letörje azokat az elemeket, amelyek minket ruinálásba akarnak belevinni. Azonban ebbe az egységbe, ebbe az épitőmunkába mindenkinek bele kell kapcsolódnia. Itt van pl. a külügyi szervünk. Eddig tulaj donképen a mi diplomáciánk egy naiv parádés ravaszság volt. Az volna a kivánságom, hogy legyen ezután okos az állam érdekében végzett komoly munkában. Hallottunk itt orientálódást erre, orientálódást arra, hallottunk mindig a szimpátiának az elvét. En elhiszem, tudom is, hogy a népek szimpatizálnak egymással, a népek szeretik egymást, de azt nekem senki se akarja bemagyarázni, hogy az államok szeretik, vagy gyűlölik egymást. Állam és állam között nincs szimpátia, csak érdek van. Nekünk tehát nem szabad a szimpátia utján haladnunk, hanem igenis, a mi országunk érdekkel 1, hogy vezessen bennünket, mert mi a magune érzéséből kiindulva kedvezményeket teszünk, ák dozatokat hozunk olyan. nemzeteknek, amelyek-