Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-200

À Nemzetgyűlés 200. illése 1921 kel mi szimpatizálunk, de nem számolunk azzal, vájjon azok az államok is szimpatizálnak-e velünk, így, amikor a szabadságszerető francia, népet keblünkre akartuk ölelni és azt mondtuk — 'vagy legalább is mondták sokan — bogy hiszen a francia nép épen olyan, mint mi vagyunk, a franciák szabadságszerető, független érzésű, derék, bátor emberek, akkor a francia köztársaság, amely államformájánál fogva a szabadság magasabb kifejezője kellene hogy legyen, egy ietipró, zsarnok állammá lett velünk szemben. T. Nemzetgyűlés ! En azt hiszem, a külügyminister urat sem vezetheti más cél, mint amely kell hogy vezessen mindenkit, t. i. az, hogy egész Magyarország visszaállittassék régi határai közé. Tisztában lehetünk vele, tisztelt Nemzetgyűlés, hogy enélkül sem csonka Magyarország, sem a nemzetiségek, akikkel mi mindig tisztességesen bántunk, akik velünk tényleg még rokonszenveztek is, s akikkel a legutóbbi időkig mindig meg is értettük egymást, sőt, akik nemcsak szimpátiából, de megélhetési • érdekből is vissza vágyódnak hozzánk ma is, nem tudunk megélni. Nem tudunk megélni sem mi magunk, sem a nemzetiségek mi nélkülünk. Be kell tehát látnia Európának is azt, hogy csonka Magyarország és Magyarország megszállott többi részei egymás nélkül nem exisztáIhatnak és Európa, amely most oly fennen csörteti folyton kardját, századokra menően egy lázadási fészket, egy valóságos tűzfészket csinál itt akkor, ha ezt az állapotot fenn akarja tartani s egyúttal megfosztja magát egy olyan védelmi eszköztől, amit egyedül csak a magyar nemzet képes Európa közepén nyújtani, még pedig csakis a Kárpátok vonalán. Ezért én innen is köszönetet mondok báró Szurmay Sándor tábornoknak azért, hogy ezt nyiltan és határozottan kimondva, az entente figyelmébe is ajánlotta. Azzal is tisztában lehetünk mindnyájan, — és tisztában lehet vele az entente is — hogy a trianoni békét mi nem tudjuk teljesíteni. Aki ismeri ennek a békének feltételeit, az előtt kétségtelen, hogy a trianoni békemű velünk szemben nem egyéb, mint gyilkosság, Európával szemben pedig öngyilkossá g, mert ha minket igy elpusztítanak, elpusztítják saját magukat is. Ezek után Sándor Pál igen tisztelt képviselő ur beszédével akarok röviden foglalkozni, anélkül, hogy őt a legkevésbé is bántani volna szándékom, mert Sándor Pált én azon zsidók egyikénektartom, akiket hivatottaknak Ítélek arra, hogy az annyit bolygatott és annyira a nép^lelkébe edződött zsidókérdés megoldásánál nekünk segédkezet nyújthatnak. (Halljuk ! Halljuk !) Ugyanigy vagyok Vázsonyi Vilmossal is. De annál feltűnőbb, tisztelt Nemzetgyűlés, hogy Sándor Pál, aki tényleg komoly munkaember, tegnap agressziv kirohanást intézett itt ellenünk, ami nagyon emlékeztetett engem arra a processzusra, amelynek itt 1919 tavaszán tanúi voltunk, amikor látnunk kellett, hogy mig előzőleg pár éven át, sőt mondhatnám, egy évtizeden keresztül szeli den, majdNEMZETGYÜLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — X. KÖTET évi június hó 2-án, csütörtökön. 369 nem hízelkedve bántak velünk a zsidók, addig, mikor erőre kaptak, felrobbantottak és megtapostak bennünket. (Igaz! Ugy van/)' Én tudom nagyon jól, hogy Sándor Pálnak semmi köze a proletárdiktatúrához, hiszen sógorommal együtt volt bezárva ő maga is. Nagyon jó] tudom, hogy semmi köze hozzá, de ugyanakkor, amikor.itt ezek a jelenségek vannak, hogy hol az egyik, hol a másik helyen kirobbannak bizonyos kommunista irányzatok, ugyanakkor idejön a Nemzetgyűlés elé ez a komoly zsidóember és a zsidók érdekében — mint ő mondta — egy beszédet tart, amely oly agresszívvé vált, hogy azt már nem védelemnek, hanem támadásnak kellett tekinteni. (Igaz ! Ugy van !) Nekem ahhoz, hogy Sándor Pál Andrássy Gyula grófot támadja-e vagy sem, semmi közöm nem lehet ; ha csak a keresztény irányt támadná, még ahhoz sem volna szavam, mert hiszen ezt az irányzatot tekintheti pártkérdésnek és más párthoz tartozván, támadhatja is azt itt a parlamentben. Az a beállítás azonban, amelyben ő a kérdést kezelte, amikor tisztára akart mosni minden zsidót, aki csak a világon van, — mint ő mondta : aki csak létezik — ez már olyan jelleget adott az ő beszédének, amely a zsidók őstörténetében felismerhető faji jelleg. (Igaz ! Ugy van !) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Nem akarok most a zsidókérdéssel bővebben foglalkozni. Csak annyit mondok, hogy jogosan állithatjuk, hogy igenis, a zsidóság államot akar magának alapítani. Maguk a cionista zsidók 27 millió font sterlinges költségvetéssel, egy héttagú bizottságot állítottak fel Rotschild vezetése alatt, amely bizottság Palesztinába akarja betelepíteni a zsidókat s mint mondják, 1914-ig sikerült is oda 30,000 zsidót betelepítenie. Ezzel szemben a Eényes Elek-féle statisztika azt mutatja, hogy 1840-től 1890-ig 500.000 zsidó jött be Magyarországra. (Zaj.) Ugy, hogy ha az ember hozzáveszi ehhez még azt is, hogy a körülöttünk levő országok mennél közelebb fekszenek hozzánk, annál jobban sütüsödik bennük a zsidóság létszáma, akkor önkéntelenül is felmerül az a gyanú, hogy talán Magyarország akar az a Palesztina lenni ? (Derültség.) De a zsidókérdésben ma már nem is ez a lényeg. A lényeges az, hogy az ilyen nagy számban idejött zsidók nem oszlottak meg a foglalkozási ágak között aránylagosan, hanem betolultak a városokba, s ott minden pozíciót, minden helyet elfoglaltak, úgyhogy a magyar intelligencia megélhetését csaknem lehetetlenné tették. S ha erre nekem bármelyik zsidó azt mondja, hogy ez azért van, mert a zsidóság az intelligens elem, vagy mert a zsidóság valami kiváló elme, kiváló talentum, akkor kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy ez nem felel meg a tényeknek, mert hiszen ugyanabban a korban, amelyben akad egy-egy kiváló zsidó elme, talentum, vagy mondjuk, üzletember, hasonló kaliberű, sőt sokkal nagyobb kaliberű ember sokkal több kerül ki a hazai fajból, a nem47