Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-200

A Nemzetgyiilés 200. ülése 1921. évi június hó 2-án, csütörtökön, 367 a népoktatás teljes megreformálását. Mert miért tud a hollandi nép aránylag sokkal kisebb földön sokkai nagyobb hozadékot előállítani, mint a magyar nép ? Kuna P. András : Az időjárás is más ! Időjárás is kell ahhoz ! (Zaj a jobboldalon.) Temesváry Imre: Azért, mert ott már a nép zsenge gyermekkorától kezdve a praktikus életre van nevelve. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Hollandiában a kisbirtokok 90%-ban 10 és 30 hold között váltakoznak és egy hollandi 30 holdas kisbirtokos tulajdonképen sokkal több hozadékot tud produkálni birtokából, mint nálunk egy 100 holdas kisbirtokos. Elismerem, amit t. képviselőtársam mond, hogy ott az időjárás is befolyásolja a termelést, de fontos ahhoz még az is, hogy szakértő legyen az a gazda. (Ugy van ! Zaj a jobboldalon.) Hollandiában és Svájcban megvan a gazdasági középoktatás intézménye is, de mig Hollandiában a gazdasági intézetekben praktikus gazdákat és igen praktikusan gondolkozó kisgazdákat, valóságos kisgazdákat nevelnek, addig nálunk Magyarországon a földmivesiskolákból kikerülő fiatalember már csak intézőnek, ispánnak megy el. (Egy hang a jobboldalon : Ez a hiba !) Nézetem szerint itt, a nevelésnél kell megkezdenünk a többtermelés elvének megvalósitását, mert ha az ország minden részében könnyen hozzáférhető lesz a gazdasági képzés, akkor meg vagyok róla győződve, hogy a mi tanulni vágyó kisgazdáink és egyáltalában a földmivelő társadalmunk igenis nagyon könnyen meg fog barátkozni a haladás gondolatával és magától meg fog valósulni nálunk a többtermelés elve. Még közegészségügyünk mostani elfajulásaira és kinövéseire óhajtom felhivni a népjóléti minister ur figyelmét. Rendkivül elszomorító jelenség nálunk, hogy napról-napra jobban és jobban kuruzslókhoz és kontárokhoz kénytelen fordulni betegség esetén különösen a szegény néposztály. Ha ezen szomorú jelenség okát vizsgáljuk, rájövünk arra, hogy ennek egyik legfőbb oka az, hogy napról-napra emelik az orvosi díjszabást. Egyes vidéki városokban a nappali orvosi látogatás díja az orvos lakásán 100 K, a beteg lakásán 150 K, éjjel pedig ennek kétszerese vagy háromszorosa. Szabó István (sókor ópátkai) : Es a fuvar ! Temesváry Imre: Azt hiszem, hogy ezen rendkivül magas orvosi díjszabás még sincs arányban a mostani viszonyokkal. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon. Egy hang a jobboldalon : Nálunk 250 K is egy vizsgálat!) De ez a szokásos díjszabás csak az egyszerű betegségeknél, a náthánál, hasmenésnél vagy más ilyen közönséges betegségeknél van meg. Amint egyszer egy kis vágás vagy pláne szülés esete forog fenn, már ezrekre rug az orvosi költség, sőt vidéken 2—3, sőt 10 mázsa búza természetbeni beszolgáltatását igényelik. Ezeket a díjakat szedi ugy a magánorvos, mint a tisztiorvos, mert, tisztelet a kivételnek, bizony a tisztiorvosoknak igen nagy része is csak tucatszámra kezeli azokat az u. n. szegény betegeket, úgyhogy a szegény beteg inkább nem megy az orvoshoz, mint hogy annak a tucat munkának vesse alá magát. A napokban panaszkodott nekem egy vidéki fiskális, hogy Budapesten diákoskodó kisfiának orrából polipot vett ki egyik budapesti orvosprofesszor és ezen egynegyedórai műtétért 35.000 K-t kellett lefizetnie. (Félkiáltások a jobboldalon : Hallatlan !) Azt hiszem, hogy ez talán mégis igen magas orvosi díjszabás. Talán senki többre nem becsüli nálam az orvosi tudományt és talán senki sem tudja jobban méltányolni az orvosi tudománynak a nemzet fejlődésére és fennállására irányuló megfizethetetlen hatását, de elszomorodva kell megállapítanom, hogy bizony ezen tudomány körben is napról-napra jobban fellép a vagyonszerzés ördöge. Szűcs Dezső: Szaporodnak az érvágók ! Temesváry Imre : Pedig talán sehol sem volna annyira szükséges az irgalmas szamaritánus szerepének betöltése, mint épen a beteg ember szobájában, abban a fülledt levegőben, ahol úgyis elég szomorúság a betegség. Inkább dotálja az állam magasabb fizetéssel professzorait és orvosait, de kérje tőlük azt, hogy legalább kíméljék akkor a szerencsétlen és betegeskedő megyar testvéreinket. A költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök : Szólásra következik ? Vasadi Balogh György jegyző': TasnádiKovács József !Tasnádi Kovács József: T. Nemzetgyűlés! Hegedüs minister urnák igazat adok abban, hogy ezzel a költségvetéssel már nem érdemes foglalkozni. Ez azonban nem a Nemzetgyűlés hibája, hanem a t. kormányé. A t. kormány ezt a költségvetést 1921 májusában, illetőleg júniusában tárgyaltatja, amikor az június 30-án jár le és amikor — mint a minister ur kijelentette — annak teljes összegét el is költötte. Különös kormányzati rendszer az, ahol előirányzat nélkül költenek, és tulajdonképen mikor költségvetést tárgyalunk, akkor már lényegében egy számadást tárgyalunk, mert hiszen lejárt az a költségvetés. A költségvetési vitának az szokott a másik célja lenni, hogy a kormány iránt bizalom vagy bizalmatlanság nyilvánittassék. S itt a kormány megint abban a szerencsés helyzetben van, hogy vele szemben sem bizalmat, sem bizalmatlanságot nyilvánítani nem lehet, és pedig azért, mert ezidőszerint ez a kormány még semmit sem csinált, azt sem tudhatjuk tehát, hogy jól dolgozik-e vagy nem. Hegedüs minister urnák javaslatait kivéve, amelyek ugyan inkább az előző kormánytól datálódnak, semmiféle javaslattal nem állt ide a Nemzetgyűlés elé a kormány, hanem igenis ő maga provokál itt egy lejárt költségvetés feletti vitát, ahelyett hogy vagy hagyná dolgozni a Házon kívül a Nemzetgyűlés tagjait, vagy pedig a Nemzetgyűlésen más komoly és igen fontos, igen szükséges és nagyon várt javaslatokat adna elénk. Én nem is szóltam volna a költségvetéshez,