Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-200

Á Nemzetgyűlés 200. ülése 1921. az országmérésben rejlenek. Ugyanis az állami földmérés abban a végzetes születési hibában szenved, hogy 1850-ben a földadókataszter céljaira szervezték meg, és ma, 1921-ben, legfontosabb célnak még mindig a földadót tekintik, holott ennél sokkal fontosabb kulturális és technikai célokat van hivatva szolgálni. így adódik elő az a végtelenül visszás helyzet, hogy van Magyarországnak egy rendkivül jól megszervezett állami földmérése és mégis mindenki, akinek valamilyen geodéziai munkálatra van szüksége, kénytelen ujabb és ujabb méréseket teljesiteni és igy állandóan párhuzamos méréseket végeznünk, amelyek pedig rendkivül sok pénzfecsérléssel és időpazarlással járnak. Ezen anomáliáknak megszüntetésére törekedett a Magyar Mérnök- és Epitész-Egyesület, midőn 1907-ben, legutóbb pedig 1920-ban memorandummal fordult a kormányhoz, amelyben kérte az állami földmérések egységesítését és újjászervezését. Sajnos azonban, ez a memoranduma még mai napig sem került tárgyalás alá. Pedig különösen indokolt volna ez most, midőn az úgynevezett bécsi cs. és kir. katonai földrajzi intézet megszűnt, amidőn árván maradt a topográfiai mérés, árván maradt a magasságmérés és egyáltalán mindenféle ilyen nemzetközi tudományos mérés, és igy ezeknek folytatásáról valamiképen gondoskodni kell. A topográfiai méréseket tradicionális alapon eddig a katonaság telj esitette, azonban mivel mérési munkálatainál legfontosabb cél csak a katonai cél volt, ez egyéb technikai célokra nem igen volt alkalmas, sőt a háborúban — ugy tudom — a katonaság is belátta, hogy ezek a kis méretarányú térképek még a katonai céloknak sem felelnek meg tökéletesen. A tervező mérnököknek, a katonaságnál, a tüzérségnek és az aknavető ütegeknek, valamint a geográfusoknak és geológusoknak nagyobb méretarányú, 1 :5000 vagy 1 :10.000 méretarányú topometriai térképekre van szüksége, amelyek pedig már vázrajzoknak, tervrajzoknak minősíthetők, amely tervrajzok gazdaságosan csakis polgári mérnökökkel végeztethetők. Csodálatos dolog az, hogy Magyarországon a nemzet életére és fejlődésére kiható műszaki kérdések helyes megoldására irányuló törekvés rendszerint hajótörést szenved vagy azért, mert az illetékes szakhivatalok élén nem állnak szakemberek, vagy pedig azért, mert a műszaki emberek kérése alig talál meghallgatásra. A magyar mérnök- és épitészegylet az országos földmérések egységesitése szempontjából a kormányhoz intézett feliratában a legnagyobb hozzáértéssel és körültekintéssel körvonalazta mindazon irányelveket, amelyek a közgazdaságra nézve fontosak, az állami földmérések újjászervezéséből kifolyólag. Különösen fontosak ezek hazánkban, ahol a nemzet exisztenciája úgyszólván a földhöz és annak termőképességéhez fűződik. (Helyeslés.) Kámutatott azokra az óriási összeget feléi;/" június hó 2-án, csütörtökön. 365 emésztő különböző állami mérésekre, amelyek folyamatban vannak országunkban és amelyek tulajdonképen valamennyien ugyanazt a munkát végzik, csak egymástól függetlenül és más és más célra. Ilyenek például a katonai célokat szolgáló topográfiai mérések, valamint az ezek alapját képező háromszögelés és szintezések, másodszor az országos háromszögelés által eszközölt felszínezések, továbbá a kataszteri felmérések, az adókataszter és hiteltelekkönyv részére, valamint a birtokrendezések és tagosítások céljaira szükséges geodéziai munkálatok, az erdészeti célokat szolgáló erdőmérések, a bányászat és más közhatóságok, valamint magánosok, folyamszabályozás, vasútépítés stb. által eszközölt mérési munkálatok. Ezek a rendkivül sokféle mérési munkálatok tulajdokképen egy és ugyanazt a földet, csonka Magyarország kicsiny, de áldott földjét mérik és térképezik. Miért kell ezt annyiféle szervnek oly rendkivül nagy költséggel újból és újból végeznie ? A laikus ember előtt is teljesen világos, hogy ugyanazt a földterületet csak egyszer kell pontosan és részletesen felmérni, de ez foglalja magában mindazon adatokat, amelyekre ugy a kataszternek, mint a telekkönyvnek, mint a geológusnak, a geográfusnak és a katonai topográfusnak szüksége van, amely térképadatokból minden egyes faktor az ő céljait kielégitő térképet szerkeszthet. Mégis csodálatos, hogy mi megengedhetjük magunknak azt az óriási költséggel járó luxust, hogy mindezeket a hivatalokat, felmérési intézményeket külön foglalkoztatjuk az ország területének felmérésében, holott, ha ezen összes felmérési szerveket egyesitenők, biztosan tudom, hogy ugyanannyi, vagy kevesebb költséggel, megoldhatnék ezt a kérdést és talán jobb dolgot tudnánk produkálni, mint ezen szétszórtan működő felmérési szervekkel. Franciaországban, Oroszországban, Angliában és legutóbb 1919-ben Ausztriában is törvényes alapon egyesitették ezeket a munkálatokat. Ausztriában 1919-ben egy négyszakaszos rövid törvénnyel egységesítették az országos méréseket. Az 1. § szerint az összes állami felmérési szervek a közmunkaügyi ministeriumba helyeztetnek át, a pénzügyministernek azonban megadatott a jog, hogy ezen szervezet egyes tagjait saját céljaira, a földadó céljaira igénybe veheti. A 2. § szerint a felmérések egységesítésére vonatkozó rendeleteket és utasításokat a közmunka ügyi ministeri um adja ki. A 3. § szerint a speciális méréseket, csatornákat, útépítési stb. célokat szolgáló munkálatokat az egyes szakministerek továbbra is végeztethetik a közmunkaügyi minister szakközegeivel. A 4. § szerint a közmunkaügyi ministeriumban szervezendő egységes szerv fogja a katonai célokat szolgáló topográfiai felméréseket végezni és a térképek sokszorosításáról gondoskodni, íme, már ebből is látszik, mennyire fontos volna nálunk is ezen felmérések egységesitése, midőn nálunk sokkalta kevésbé agrárállamban, Ausztriában is törvényes erővel erővel egységesítették ezen különböző szerveket.