Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-200
364 A Nemzetgyűlés 200. ülése 1921, ságos és méltányos, hogy arról a törvényhatóságok gondoskodjanak s annak költségeit azok, illetve a legközvetlenebbül érdekeltek, tehát a községek viseljék. De ha figyelembe vesszük azokat az óriási terheket, amelyeket a háború kezdetétől fogva a kényszerjuvar szolgáltatások következtében kénytelenek voltak a községek és különösen a községek kisgazdái viselni ; ha figyelembe vesszük ezeket a kényszerfuvar szolgáltatásokat, amelyeknek csak alig egy vagy két százaléka volt oly természetű, mely közvetlenül azt a községet vagy azt a törvényhatóságot érdekelte : önként adódik a kivánság, hogy ezekkel az óriási terhekkel szemben, melyeket a kisgazdák viseltek, bizonyos tekintetben az állam is hozzájáruljon a törvényhatósági utak alapjához. Ugy az állami, mint a törvényhatósági utak teljesen tönkrementek. Tudom, hogy ezeknek az utaknak csak legsürgősebb kijavítása is horribilis összeget, körülbelül 250 millió koronát igényel évente, de itt csak a közérdek rovására és mezőgazdasági életünk teljes megbénítására vezetne a túlzott takarékoskodás. Azonban az 1890: 1. tcikkben a közúti adózásra vonatkozó rendelkezések módosítását, amely az 1920 : XXVII. tcikkben nyert kifejezést, mereven alkalmazni a közel jövőben, igazán igazságtalan volna. Mert igaz, hogy a törvény felhatalmazza a törvényhatóságot az útfejlesztéshez és fentartáshoz szükséges teljes összegnek útadóban való kivetésére és behajtására, de ez egyes községekre és törvényhatóságokra most oly óriási terhet róna, hogy azt a behozott rendkívül sok uj adónem mellett teljesen képtelen lenne elviselni. (Ugy van! jobb jelöl.) Ezért tehát szükséges lenne, ha a Nemzetgyűlés felhatalmazná a kereskedelemügyi minister urat, hogy egyes vidékeken, különösen pedig a Tiszántúl, ahol a háború alatt a törvényhatósági utak is a lehető legnagyobb mértékben igénybe voltak véve, bizonyos keretek betartása mellett állami segélyben részesítse a törvényhatósági utakat. De itt szükségesnek tartom felhívni a belügyminister ur és a honvédelmi minister ur figyelmét arra a sajnálatos körülményre, hogy még manapság is kénytelenek a községek benntartani naponta öt-hat kisgazdát állandóan a kocsijával együtt a községházánál csak azért, hogy az idegenből odajövő hivatalos személyeket, akár a polgári, akár pedig a katonai hatóság kiküldöttjét egyik községből a másikba fuvarozzák át. Hiszen már — hála Istennek — a béke felé közeledünk. Én nem tartom ezt a rendszabályt annyira szükségesnek, hogy az a hivatalos kiküldött ne várhatna egyik napról a másikra addig, mig az a vicinális vasút átvinné őt a szomszéd községbe. Lehetetlen, hogy oly végtelenül fontos közérdek parancsolná azt, hogy még aznap, megérkezése után azonnal kénytelen legyen a másik községbe átmenni. Ez a községek kisbirtokosaira óriási terhet ró és emellett közgazdaságunkat bénit ja meg, (Ugy van! jobbféíól.) mert kisgazda egész napját elfecséreli ott a községházán és nemzetfentartó munkája évi június hó 2-án, esütörtÖhon. ezzel hátrányt szenved. Kérem tehát a belügyminister urat és a honvédelmi minister urat, hogy ezt a rendkívül hátrányos dolgot szüntessék meg és szüntessék be már a községeknél a kényszerfuvarszolgáltatást . De különösen felhívom a kereskedelemügyi minister ur szives figyelmét a közúti hidak javítására. Egyes helyeken ezek a gyönyörűen megkonstruált műszaki alkotmányok, ezek a vashidak már teljesen át vannak adva a pusztulásnak ; egyes hidakon valósággal lehetetlen az átkelés. A kerületemhez tartozó Köröstarcsa köz,ségben van egy igen szépen megkonstruált vashíd a Körösön és ezt a hidat hosszában egy rozoga korláttal kerítették el azért, mert az egyik oldaláról felszedték a pallót abból a célból, hogy azzal a másik oldalt kijavítsák, de ez a másik oldal is annyira rozoga már, hogy azon nap-nap mellett egy-egy lónak vagy tehénnek eltörik a lába. Arról pedig, hogy egy nehezebb jármű vagy egy cséplőgép kérészül mehessen rajta, egyáltalában szó sem lehet. Egy év óta sürgetem már ugy ennek a hídnak, mint a szeghalmi hidnak kijavítását, de fájdalom, ez a mai napig sem történt meg. Fontos közgazdasági érdekről lévén szó, itt tehát takarékoskodnunk nem lehet, (Helyeslés.) mert ha ezen takarékoskodunk, akkor egy-két év múlva ezek annyira tönkremennek, hogy majd csak milliók árán tudjuk helyrehozni. (Ugy van ! Ugy van !) Magyarország túlnyomó részben mezőgazdasági állam lévén, elsőrangú érdeke, hogy földbirtokai a lehető legprecízebben felmérve és a lehető legpontosabban, a tényleges állapotnak megfelelően térképezve is legyenek. Ezt a célt van hivatva nálunk szolgálni az állami földmérési intézmény. Mondhatom, hogy az ország túlnyomó részét képező birtokososztálynak létérdeke fűződik ez intézmény működéséhez, mert hiszen ennek az intézménynek munkálatai képezik alapját ugy a földadónak, mint a hiteltelekkönyvnek. De a tagosítások, legelőkülönitések, arányosítások és egyáltalán mindennemű birtokrendezési munkálatok alapját is ennek az intézménynek munkálatai képezik és ennek az intézménynek mérnökei hitelesitik az összes birtokrendezési m.unkálatokat. így ennek az intézménynek működéséről a lehető legmelegebb hangon kellene megemlékezni. Ha azonban a szakember szemüvegén keresztül vizsgáljuk ennek az intézménynek működését és fejlődését, bizonyos szépséghibákra akadunk, amelyek felett annál kevésbé térhetünk egykönnyen napirendre, mert ezek az államnak sok súlyos milliójába kerülnek. AJZ állami földmérés kérdése gazdasági, technikai és tudományos szempontból felette fontos, mert nagy méretarányú térképeivel ez szolgáltat alapot ugy ipari, mint technikai, gazdasági és kulturális munkálkodásunknak és ez az alapja a hiteltelekkönyvnek, valamint a földadónak. Épen ennél az utóbbi célnál a földadónál találhatjuk meg kutforrását mindazoknak a hibáknak, amelyek
