Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-192

28 A Nemzetgyűlés 192. ülése 1921 . évi május hó 21-én, szombaton. tisztviselők közt. A kereskedelemügyi minister urat pedig arra szeretném kérni, és arra hivom fel különösen figyelmét, hogy a nemzet vagyonosodása, a nemzetnek gazdasági érdeke szorosan összefügg a jó közlekedéssel. Utaink annyira leromlottak a háború alatt, hogy nem mulaszthatom el, hogy ne kérjem a kereskedelmi minister urat, hogy ezen utak épitését és általában a közlekedés javítását minden igyekezetével szorgalmazza. Kérem továbbá, hogy ugy a vasuutasoknak, mint a postásoknak és minden alkalmazottnak az érdekét tartsa szem előtt, mert ón ha kisgazda vagyok is, a nemzet törvényhozója vagyok; nagyon szeretném, hogy a nemzet minden rétege — amennyire azt e szegény, szerencsétlen hazának lerongyoltsága engedi — tisztességes megélhetéshez jusson. A népjóléti minister urnák hivatalba lépésekor tartott beszédében nagyon kielégitőleg hatott rám az, hogy a nép egészségügyi kérdéseiről milyen szép, milyen gyönyörű nyilatkozatokat tett. Vannak falvak, ahol sem orvos, (Ugy van! Ugy van!) sem patika nincs. Ez nagyon fontos kérdés, ez nemzetünknek egyik jóléti kérdése. Nagy megnyugvásomra szolgál nekem az is, hogy a népjóléti minister ur a munkásságról is olyan szimpatikus, meleg hangon nyilatkozott. Ugy látom, hogy azok az ellentétek, amelyek a munkásságot mintegy elválasztották a magyar nemzet többi rétegeitől, vagy a kormánytól, szünőfélben vannak. Már a múltban hibát követtek el azok, akik kormányon voltak és a munkáskérdést elhanyagolva, a munkásságot kiszolgáltatták a lelketlen agitátorok, az osztályromboló nemzetközi álapostoloktói félrevezetett agitátoroknak, akik ma is a munkásságot félrevezetve, a nemzetet nyomorba döntve, a nemzettől ellopott milliókból Bécsben és Pécsett dőzsölnek. (Ugy van! Ugy van!) Azonban a magyar munkásság is tanuljon meg egyet: tanulja meg ezt a hazát szeretni, (Ugy van! Ugy van!) mert szükséges, hogy ennek a szerencsétlen, lerongyolódott államnak minden fia egy legyen, egy gondolattól legyen áthatva, a hazaszeretettől, mert a hazaszeretetben benne van embertársaink szeretete. (Egy hang balfelöl : Erre nem hell tanítani a munkásságot !) Most pedig a kultuszminister úrhoz kívánnék egy kérést intézni, még pedig azt, hogy a valláserkölcsi alap, a nemzeti érzés legyen a mi intézményeinkben, iskoláinkban mindenütt meghonosítva és melegágya legyen minden kultúrintézményünk ennek a nemzeti erénynek. T. Nemzetgyűlés! Nem elégséges az, hogy a gyermekeket csak az iskolában tanítjuk, hanem társadalmi téren is népnevelő munkát kell folytatni. Nagyon örülök, hogy ez már folyamatban is van, nagyon örülök, hogy a kormányzó ur Ofőméltóságának védnöksége alatt megalakult a magyar irodalmi és színházi szövetség, amely szövetség célja arra irányul, hogy irodalmunkban, színházainkban csak a valláserkölcsi érzésektől áthatott és a nemzeti érzésektől sugárzó magyar darabokat adjanak elő és ilyen könyveket adjanak a nép kezébe. Mert az a sajtótermék, irodalom tette meg azt a romboló hatást, amely nemzetünket félig sirba döntötte. (Ugy van ! Ugy van !) Ezért ennek a nemzeti, irodalmi és színházi szövetségnek is ezt a munkáját nagy örömmel látom és csak arra kérem az igen tisztelt pénzügyminister urat, hogy azt anyagilag megfelelő módon támogatni szíveskedjék. Nem szeretek osztrák példákra hivatkozni, azonban mégis egy osztrák generálisnak, Montecuccolinak a szavai jutnak eszembe, aki azt mondotta, hogy minden háborúhoz pénz, pénz és pénz kell. (Egy hang jobbfelöl: A háború már be van fejezve!) Igen, a háború be van fejezve, de ez egy erkölcsi háború és ezt támogatni kell; ez egy erkölcsi háború hazánk megrontói és erkölcseink elpusztítói ellen, akiktől hazánkat meg kell tisztitanunk. (Helyeslés.) A honvédelmi minister úrhoz pedig az volna a kérésem, hogy mivel a trianoni békeszerződés folytán ugy sem lehet nagy hadseregünk, hogy az a kis hadsereg, ami lesz, — és ezt elvárja a nemzet — legyen a hazafias erénynek melegágya, mert ez az érzés hiányzott eddig legjobban a mi hadseregünkből, s legyen az a hadsereg igazán képzett és fegyelmezett hadsereg. Az ifjúságot pedig a kultuszministerrel egyetértőleg nevelje testi és szellemi kiképzésben ugy, (Helyeslés balfelöl.) hogy ez a lelkileg épugy, mint testileg ép magyarság abban a keretben, amely, ha kicsi is, de képzett, fegyelmezett katonákból áll, akkor, ha dacára annak, hogy békés a szándékunk, mégis megtámadnak bennünket és veszély fenyegeti a hazát, ezt a jól képzett ifjúságot beledobva a harcba, oda döröghessük ellenségeinknek Zrínyi mondását ! Ne bántsd a magyart! Karafiáth Jenő : Nagyon helyes ! Patacsi Dénes : A t. pénzügyminister úrtól most azt kell kérnem, hogy az adózás terén a progresszivitást tartsa mindenkor szem előtt. (Helyeslés.) Hegedüs Loránt pénzügyminister: Helyes, csak minél nagyobbat ! (Derültség.) Patacsi Dénes : Látom, hogy a t. pénzügyminister urban a jő szándék megvan ebben a tekintetben. Hogy ő a progresszivitásból vagy az adóból kiván-e nagyobbat, nem tudom, hogyan értette. Általában mindenki teherviselési képességéhez mérten adózzék, s akinek többje van, járuljon progresszive többel a nemzet fenntartásához. Hegedüs Loránt pénzügyminister: Helyes! Sándor Pál : Ez való a pénzügyministernek! Patacsi Dénes: Most pedig, amikor a külügyminister úrhoz intézem szavaimat, először