Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-199
.4 Nemzetgyűlés 199. ülése 1921, évi június hó 1-én, szerdán. 3: ; 5 mazik, mert az általam felhozott rendeletek között van egy rendelet, melyépen azért, mert ezen atéren visszaélések tapasztalhatók, megtiltja annak a közigazgatási hatóságnak és rendőri hatóságnak, mely a határozatot meghozza, hogy ilyen kijárókat személyesen fogadjon. Neki kötelessége mindent Írásban bekérni, amit az illetők személyesen akarnak előadni. Rassay Károly : Ez teszi azután lehetetlenné az eljárást. Gr. Bethlen István ministerelnök : A fő garancia a reviziós eljárásban van. Eddig a revizió hat hónaponkint kezdeményeztetett és hat hónaponkint mindenkinek ügye újból elővétetett. A mostani kormány, illetőleg a belügyminister ur kezdeményezte azt, hogy ez az idő megrövidittessék és mindenkinek ügye három hónaponkint újból elővétessék. Most van tárgyalás alatt az a kérdés is, hogy ezen reviziós bizottságba nem volna-e helyes bevonni egy-egy munkást, még pedig ugy a szociáldemokrata, mint a keresztényszociális pártárnyalat részéről (Helyeslés.) és nem volna-e helyes egy birót is kinevezni ezen reviziós bizottságba, akiknek jelenléte ebben a tekintetben is garanciát nyújthatna. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Ez igen !) Rassay Károly : Mégis csak jó lesz az a biró ! ^ r Gr. Bethlen István ministerelnök : Amikor a kormány élére léptem, első cselekedetem az volt, hogy a belügyminister úrral együtt leutaztam Zalaegerszegre, hogy megtekintsem az internált tábort, hogy meggyőződjünk az ottani állapotokról, meggyőződjünk különösen arról, hogy vannak-e ott olyan visszaélések, amelyek a Házban felhozattak, hogy az eljárás olyan-e, amely garanciát nyújt abban a tekintetben, hogy jogosulatlan, privát feljelentésekre és bosszúból emberek oda be nem internáltatnak, szóval, hogy az egész kérdést tanulmányozzuk. Én a magam részéről csak annyit mondhatok, hogy beszéltem igen sok internálttal, még pedig négyszemközt, mert nem akartam, hogy azzal a szemrehányással élhessenek, hogy a nagy tömeg és a felügyelők előtt beszélek, és kérdezem ki őket, hiszen akkor azt mondhatták volna, hogy nem mernek nyilatkozni. Nyilatkozataikból azt a meggyőződést meritettem, hogy amióta csendőrségi kezelés alatt áll az internált-tábor, ott teljes rend, teljes nyugalom és teljes fegyelem is van, ott visszaélések nincsenek. Van egy csomó kommunista, aki ma is kommunistának vallja magát, aki négyszemközt nyíltan megmondja, hogy kommunista, vannak olyanok — és az egy nagy szám —, akik természetesen mindent tagadnak, mert hiszen azok, akik valamiért kénytelenek szenvedni, rendesen ártatlanoknak szokták magukat deklarálni. Egyhangúlag kijelentették azonban, hogy a bánásmód tisztességes és jó ; egyhangúlag kijelentették, hogy a koszt egészen jó, és hogy oly munkára nem fogatnak, mely erejüket felülmúlná. Én tehát e tekintetben csak megnyugtathatom a t. Nemzetgyűlést, hogy az a sok propagandaszerü nyilatkozat, mely a, sajtóban és az egyesek részéről még ma is elhangzik, a jelen állapotra nézve feltétlenül meg nem áll, a tényeknek meg nem felek Talán egy hiány van a táborban : az, hogy nincs ugy felszerelve bizonyos eszközökkel, pl. ruhaneművel, ágyneművel, mint ahogy az kívánatos volna. A táborban jelenleg 1192 ember van. Ebből külföldi 219 és az elszakított területről való 110, tehát az 1192-ből 329 nem magyar állampolgár. Ezeknek nagy részét legszívesebben visszaadnék azoknak az államoknak, melyekhez tartoznak, sajnos azonban, dacára kinálkozásainknak, ezekről tudni nem igen akarnak. (Derültség.) Ami a többieket illeti, azok a következő kategóriákra oszlanak : Terroristák, agitátorok és kommunisták kerekszámban 550 fő, árdrágító, lánckereskedő 50, kém 20, román megszállás alkalmával tanúsított hazafiatlan magatartás miatt internált 10, többszörösen büntetett zsebtolvajok, közveszélyes munkakerülők 230. Hogy miért vet fel ez a kérdés még ma is oly nagy port, annak magyarázatát én a következőkben látom. Az egyik magyarázata az, hogy talán a múltban tényleg voltak egyik vagy másik táborban visszaélések, amelyek természetesen a propaganda által felkapatván, túloztattak és úgyszólván köztudattá váltak. De van ennek egy másik forrása is és ez az, hogy az internálási rendszer az egyedüli védekezési rendszer a kommunista propagandával szemben. Amióta az internálási rendszert behoztuk a zsebtolvajokra, munkakerülőkre, árdrágítókra, láncosokra, azóta ezek a tisztelt urak tömegesen váltanak külföldi útlevelet és hagyják itt az országot. (Felkiáltások : Hála Istennek !) Balla Aladár : Most is 80 korona egy húsétel, ez nem árdrágítás ? Gr. Bethlen István ministerelnök: Ebből is látszik, hogy ez igen hatékony védekezési módszer bizonyos bűnökkel szemben, melyeknek a társadalomban szabadon való grasszálását a mai viszonyok között tűrnünk nem lehet és nem szabad. Elég, ha rámutatok az internált kommunisták tekintetében a következő érdekes körülményre. (Halljuk ! Halljuk !) Azon tárgyalások rendén, melyeket még a múlt kormány Révaiban folytatott a szovjet kiküldöttekkel hadifoglyaink kicserélése végett, az volt az ellenkövetelés, hogy körülbelül 400 embert kiadjunk, akiket az ottaniak mint hozzájuk tartozókat tekintenek. Ezek között csekély számban voltak halálraítéltek vagy súlyosabb börtönre Ítéltek, de százon felül volt oly személy aki csak internálva van . . . Rassay Károly : Ki kellett volna adni ! Gr. Bethlen István ministerelnök: ...akikről tehát világos, hogy rájuk nézve nagy értéket jelentenek, mert hiszen különben nem kérték volna. Andaházy-Kasnya Béla : Nekünk meg hátrány, adjuk oda !
