Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-192

A Nemzetgyűlés 192. ülése 1921. évi május hó 21-én, szombaton. 27 Ugyanakkor azonban, amikor a földbirtok­reform végrehajtatik, még a földmivelésügyi minister úrtól szeretném (Zaj.) . . . Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!) Patacsi Dénes : ... ha az erdőbirtokokra vonatkozólag is valami törvényben szabályozná azt, hogy a faellátást ne monopolizálhassák ki ugy egyesek, (Ugy van ! balfelöl.) hogy a szegény néposztály vajmi nehezen, vagy egyáltalán nem tud fához jutni. Épen ezért erre vonatkozólag a földmivelésügyi minister ur szűkebb hazájából, Somogyból hozok fel példát. (Halljuk ! Halljuk !) Háromezer hold somogyi legelső osztályú föld két millió korona vételárban került eladásra a háború alatt teljes élő- és holtfelszerelésben. Ebből a 3000 holdból 1000 hold erdő és 2000 hold szántó. Ennek a 3000 holdnyi birtoknak a tulajdonosa sohasem volt gazda, a pult mellől került oda azért, hogy a háborúban ne kelljen életét és vérét kockáztatni és odabocsátani a hazáért, és holdankint 530 koronájával vásárolta e gyönyörű elsőosztályu földet élő- és holtfel­szereléssel. Már most ebből az 1000 hold erdőből kép­zelhető, hogy milynemü fát adott ez ki és ölen­kint 2000 koronáért (Felkiáltások: Hallatlan!) A szegény nép nem is tudott fához jutni más­honnan, mert Szlavónia el van vágva tőlünk és fát csak e réven tudott szerezni. T. Nemzetgyűlés ! Gondolkoznunk kell azon, hogy most, amikor a földbirtokreformnál, a vagyondézsmánál a kisbirtokosokat annyira sújt­ják, akkor az ilyen fa-manipuláló lovagoknak, az ilyen háborús konjukturában meggazdagodott egyéneknek birtokaiból nyerjenek megfelelő ki­elégítést a háborúban megrokkant, a háborúban sokat szenvedett hősök ; mert e birtokok tulaj­donosa százmilliókat keresett az óriási fa­drágaság és egyéb haszon mellett. (Ugy van ! Ugy van!) Tehát a pénzügyminister urat is arra kérném, hogy a vagyondézsmánál ide helyezze a súlyt jobban, nem pedig arra a kis­birtokososztályra, amely verejtékes munkával, robottal és a harcmezőn a vére hullásával már bőven megváltotta azt a kicsiny földet. (Ugy van! jobbfelől.) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Most pedig áttérek a közélelmezési minister ur ügykörére. A sza­badforgalmat minden téren meg kell valósítani, nemcsak a gazdasági termények és termékek tekintetében, (Ugy van ! jobbfelől.) de a gazda­társadalmat főleg ez sújtotta nagyon, mert na­gyon egyoldalú volt az, hogy egy bizonyoz maxi­mált áron kellett odaadni annak a termelőnek a gabonát, verejtékes munkájának a gyümölcsét. Azok azonban, akik a háborúban sokat szerez­tek és meggazdagodtak, a drágaságban szaba­don használhatták ki azt a konjunktúrát, amely mérhetetlen vagyonokhoz juttatta őket az ipar és a kereskedelem terén. Hogy lehet azt elkép­zelni, hogy elvegyük a gazdától a terményt? Ha az jogos, hogy a gazdától a hadsereg ós az ellátatlanok részére elveszik a terményt, akkor époly joggal el lehet venni a gyárostól és keres­kedőtől a ruházatot, a hadsereg és az ellátat­lanok részére. Első dolog tehát, t. Nemzetgyűlés, hogy a szabadforgalmat mennél előbb megteremtsük. Nem az okozza a drágaságot és a kenyéréi való nehéz ellátást, hogy a gabonát külföldre viszik, hanem az, hogy a gabonát elrejtik. De nem lehet azt kívánni attól a gazdától, hogy oda­adja az ő terményét akkor, amikor őneki busás árakat kell a mezőgazdasági termények előállí­tására szükséges cikkekért kiadnia. Ez volna a közélelmezési minister úrhoz a kérésem. A pénzügyminister urnák különösen arra hivom még fel a figyelmét, ha a gazdatársada­lomnak vagyon váltságot kell fizetnie, akkor tessék teremteni olyan helyzetet, hogy jövedelmi for­rásuk is legyen. Vagyis a kivitelt ugy szabályozza, hogy a magyar gazda ugy értékesíthesse az ő terményét és termékeit és minden értékeit, hogy annak a nagy adónak, amelyet az ország nyo­morúságos helyzete ráró, meg is felelhessen. Nem tudom megérteni, hogy különösen most, amikor az aratás következik, miért kell ma is a gaz­dának 60 koronás benzinnel csépelni. Hegedüs Loránt pénzügyminister : Már leszál­lítottam. (Felkiáltások balfelöl : Nem olvas új­ságot ?) Patacsi Dénes: Akkor erről nem beszélek tovább, ez nagyon helyes. De általában, a cukorra vonatkozólag is az lenne a kérelmem, hogy ne a gazda legyen kénytelen megfizetni mindent, hanem ha szabadforgalom van, akkor szabadon lehessen behozni és kivinni, hogy a kereskede­lem és az ipar fellendüljön ebben az országban és minden társadalmi osztály élvezhesse az ő munkájának gyümölcsét. A t. belügyminister úrtól pedig a kormány programmjába vett közigazgatási reformnak mielőbbi végrehajtását, illetőleg törvénybeikta­tását kérem, mert nagyon sok panasz van ott künn a nép között, hogy azok a tisztviselők nem állanak hivatásuk magaslatán. Azt hiszik, hogy a nép van őérettük, pedig épen megfordítva : ők vannak a népért. Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! En tudom azt, — láttam, mikor beszámolómon voltam — hogy amikor a nép a községekben elmegy a jegyző­höz, a jegyző egyszerűen elutasítja őket és általában nem akar annak a népnek olyan tiszt­viselője lenni, aki az ő ügyeit, az ő érdekeit ugy védené, mint ahogy kellene. A rokkantak­nak, az özvegyeknek és az árváknak segélyezése érdekében hozzájuk fordulóknak általában azt mondják, hogy ez nem tartozik őreájuk. (Egy hang jobbfelöl : Nem mind !) Tisztelet a kivé­teleknek, de ez nagyon sok helyen megtörténik. Van nekem is olyan jegyzőm, aki a népnek minden baját elintézi. De azt hiszem, hogy helyes közigazgatási reformmal kapcsolatban megnyugvást lehetne teremteni a nép és a 4."

Next

/
Thumbnails
Contents