Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-199
A Nemzet gyűlés 199. ülése 1921. évi jtmius hó 1-én, szerdán. 317 periódust élünk át, amely megrengette egész Közép-Európában a nacionalizmus gondolatát és bevitte azt a nép legszélsőbb rétegeibe is. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy ez a periódus minket érintetlenül nem hagyott. A mi katasztrófánk és bajunk az volt, hogy az a propaganda, amely a nemzetiségi érzést felköltötte, épen azokban az időkben volt a legerősebb és leghatalmasabb és termetté a gyümölcseit, amikor a mi katonai és állami összomlásunk bekövetkezett. Mert hiszen ez idézte elő azt, hogy a perifériákon az állami hatalom úgyszólván ellenmondás nélkül jutott az egyetlen szervezett erő, a nemzetiségi agitátorok kezébe. (Ugy van!) És ha tegnap Sándor Pál t. képviselőtársam itt jónak látta és Ízlésesnek, hogy a forradalom előkészitőit tisztára mossa, ugy én rá kell, hogy mutassak arra, hogy igenis, a forradalom előkészítői között ott voltak a radikálisok, (Ugy van! Ugy van!) az a hitvány társaság, (Ugy van!) amely még abban a percben is, amikor a vidéken és a perifériákon egyes erők jelentkeztek és az ország megvédésére cselekedni akartak volna, ezeknek a karját megfogták és a cselekvést lehetetlenné tették. (Ugy van! Ugy van!) De hát túl vagyunk ezen. Egy uj világgal kell számolnunk, egy konstellációval kell számolnunk, azzal, hogy van komoly nemzeti kérdés. Számolnunk kell azzal, hogy magában ebben a csonka Magyarországban, akármilyen kicsiny és akármilyen egységes is az, mégis van nemzetiségi kérdés, és gyengeség, hiba volna a mi részünkről, ha azt letagadni, vagy bármily formában negálni akarnók. A mi kötelességünk ezzel szemben az, hogy igenis, elmenjünk addig a szélső határig a nemzetiségi kérdés megoldása terén, melyet nemzetiségünk és állami egységünk megenged. (Elénk helyeslés.) Ez a nemzet érdeke, mert hiszen a nemzetiségi kérdés ma már nemzetközi problémává vált. Hiszen mi magunk a trianoni béke elismerésével és elfogadásával a nemzetiségi kisebbségi jogokat törvényeinkbe iktattuk. Ebből ránk nézve nemcsak saját akaratunkból kifolyólag és nemcsak saját nemzetünkkel szemben, de a külfölddel szemben is bizonyos kötelezettségeket vállaltunk, melyeket becsülettel, tisztességgel megtartani minden körülmények között kötelességünk. (Helyeslés.) De ezen tulmenőleg nemzeti jövőnknek nagy problémája az, hogy megtartsuk azoknak a barátainknak a szimpátiáját, akik t ma nem közöttünk laknak, mert elszakadt területen vannak. (Ugy van! Ugy van!) Meg kell, hogy tartsuk a szimpátiájukat és ezt azáltal tarthatjuk meg elsősorban, ha idebenn, közöttünk maradt véreinknek nemzeti igényeit teljesen kielégítjük. (Ugy van!) A problémának teoretikus része tulajdonképen abból áll, hogy mikép oldjuk meg a nemzetiségi kérdést anélkül, hogy az állami egységünket megbontaná. És itt két főprincipiumot ajánlok a Nemzetgyűlés figyelmébe. Az egyik az, hogy ne legyünk szükkeblüek, mert a szűkkeblűség ezen a téren minden körülmények között meg fogja bőszülni magát. A másik princípium, amely ennek kiegészítő elve, az, hogy ha nem vagyunk szükkeblüek, azért odáig ne menjünk, hogy mesterségesen teremtsünk nemzetiségi kérdéseket. ( Ugy van !) Mert amilyen oktalan volna az, hogyha jogos és élő igényeket ki nem elégítenénk, époly oktalanság volna, ha nem létező igényeket akarattal és mesterségesen feltámasztani akarnánk. (Ugy van!) A praktikus probléma az, hogy megadjuk azt, amit a latin ugy fejez ki, hogy: »suum cuique«. A kérdésnek a súlypontja kulturális téren van. Nekünk gondoskodnunk kell arról, hogy bárki e hazában, ha nem is beszéli a magyar nyelvet, az ő oktatását a legalsótól a legfelső fokig az anyanyelvén kapja meg. Régóta hiba volt ebben az országban, hogy ebben a tekintetben gondoskodás nem történt. (Ugy van ! Ugy van!) A második feladat pedig az, hogy ott, ahol a nemzetiségek tömör blokkokban laknak együtt, gondoskodás történjék arról, hogy az adminisztrációban (Ugy van!) nyelvük megfelelő érvényesülést nyerjen, hogy saját fajuk az adminisztrációban kellően képviselve legyen, (Helyeslés.) mert csak az fogja tényleg a nemzetiségeket megnyugtatni, ha ezt a maguk részéről elérik. Balla Aladár: Ezt képviseltük mi, Justhpárt, azelőtt! Csernus Mihály : Csak a szerbekkel szemben ! Gr. Bethlen István ministerelnök : Bocsánatot kérek, én a magam részéről a Jászi-féle ideológiától egészen távol állok. (Élénk helyeslés.) Én teljesen kielégítőnek tartom a nemzetiségi kérdés megoldását olyan formában, mint ahogyan az pl. a szászoknál megvolt Erdélyben, ahol ők saját anyanyelvükön élvezhették az oktatást a legalsóbb foktól a középfokú oktatáson keresztül, a szakoktatáson is végigmenve, mindenütt. Az adminisztrációban nyelvüket használhatták, a bíróságok előtt szintén, és az adminisztrációban is azon vármegyékben, ahol többségben voltak, a saját fajukból, vett tisztviselők kormányzása alatt állottak. Én azt hiszem, ha eddig a pontig elmegyünk, akkor teljesen kielégítjük azon jogos igényeket, amelyeket a nemzetiségek velünk szemben támaszthatnak, kielégíthetjük ezeket az igényeket anélkül, hogy ezzel a nemzetnek ós a magyar államnak egységét megbontanók. (Igaz ! Ugy van! Általános helyeslés.) Ezzel áttérek, t. Nemzetgyűlés, azokra a politikai kérdésekre, amelyek a költségvetési vita során felvettettek és amelyek között a jogrend és a szabadságjogok kérdése dominálta az egész vitát. A jogrendről keveset fogok szólani, mert
