Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-199

816 A Nemzetgyűlés 199. ülése 19.21. évi június hó 1-én, szerdán. munkát végeztek, romokat takarítottak el és az uj hazának, illetve a jövendő nagy Magyarországnak alapjait akarták erőssé, hatalmassá, szilárdabbá tenni, mint amilyen volt, hogy még egyszer itt felfordulás ne történhessék. Azonban egyet bátorkodom figyelmébe ajánlani az uj kormánynak, amelyben máris elég erélyt látok és elég munkaszeretetet a jövőre nézve; egyebet semmit nem tanulhatunk a kommunizmusból, de egyet tanulhatunk : azt, hogy gyorsabban és erős akarattal dolgozzunk, (Ugy van! Ugy van ! jobb felöl.) Patacsi Dénes : TJgy van ! Es erős kézzel ! Csernus Mihály : A múltban nem volt elég erélyes, elég gyors a munkánk ; mindenben a régi vaskalapossággal jártunk el, egy-egy hivatalban egy kicsinyke kis jelentéktelen dolog felett hónapokig tárgyaltak, nem tudtak erőteljesen, ügyesen és a mai időkhöz mérten dolgozni, és nem tudnak még ma sem. Ezt akarjuk az uj kormánytól: gyorsabb munkát, és hogy mindazt, amit az előző kormányok gyengeség vagy az idő rövidsége miatt nem tudtak keresztülvinni, méltóztassék pótolni. És itt még a zsidókérdésre kívánom felhívni a t. kormány figyelmét, arra nevezetesen, hogy ezt a kérdést elaltatni, ezt a kérdést nem tárgyalni lehetetlen ! (TJgy van ! TJgy van !) Mi, magyarok, becsületes vendégszeretettel fogadtuk a zsidóságot. A magyarság minden jóval, ami ebből a földből kijön és amit ő élvezett, mint becsületes vendégét látta el a zsidóságot. A zsidóság azonban ugy fizetett meg ezért, hogy aknát rakott a magyar haza talapzata alá, és mert akadtak oly gyenge kapacitások, valósággal idióta-politikusok, akik — felülve a zsidóság ravaszságának — megcsinálták az októberi lázadást, tönkretették a magyar katonaság erejét, ránk szabadították a kisentente ördögi, elnyomó katonai hatalmát. Ha én ezt be is tudom a kicsiny látókörű pacifista politikusoknak, de mindig azoknak tudom be elsősorban, akik a szellemi sugalmazok voltak, akik az egészet a háttérből sugallva csinálták, (TJgy van! jobbfelöl.) akik pénzzel és más anyagi eszközzel ezt a mozgalmat elősegítették és így az országot a tönkrejutáshoz vitték. Hibáztatom továbbá a zsidóságnak máskülönben becsületes meggyőződésű tagjait is, mert soha nem hallottunk tőlük olyan megjegyzést és soha nem láttunk olyan erőteljes fellépést, hogy ők teljesen elitélik Kunfiékat és a többi zsidó vezéreket. Azt nagyon jól tudjuk és ők is jól tudják, hogy a zsidóság bűnös mozgalma folytán tönkretett Magyarország elvesztett részeit ők közismert vitéz voltukkal visszaszerezni nem tudják, azt csak a magyar vitézség tudja visszaszerezni ; miért nem álltak tehát elő, hogy ami anyagi kárt, ahány milliárdot Kun Béla és a román megszállás okozott, azt ők visszatéríteni igyekeznek, azt visszafizetik, hogy az ország erősödjék; miért nem adták még vissza a Kun Béla által elharácsolt milliárdokat, miért nem segítik önkéntes adománnyal a magyar államot? Ha ezt tennék, akkor meg volnánk győződve arról, hogy a zsidóságnak ez a része nem ért egyet a bűnös zsidósággal és tényleg a nemzet konszolidációján és felépülésén dolgozik. Ezt nem láttuk sehol. A forradalmak letörése után tovább dolgoztak abban az irányban, amely egyedül a zsidóság hatalmi gazdagodásához vezetett, de semmiféle jelét nem adták annak, hogy ők megértéssel, szeretettel vannak az anyagilag gyengébb magyarság iránt. Azért ne várják azt, hogy a kormányzat és a kormányt támogató pártok összetett kézzel nézzék az erőlködésüket tovább ; tudjuk ós érezzük azt, hogy össze kell fogni minden keresztény embernek és keresztény képviselőnek és minden olyan előretörést, amely a keresztény Magyarország letaposásához vezetne, el kell fojtani csirájában, meg kell semmisíteni és közös erővel kell mindnyájunknak a magyar haza megerősítésén munkálkodnunk. (Helyeslés.) Elfogadom a költségvetést. (Helyeslés.) Elnök : A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! Mielőtt behatóbban foglalkoznék a költségvetéssel, a kormány programmjával szemben kifejtett, valamint a közállapotok felett gyakorolt kritikával, legyen szabad egy mulasztást pótolnom, amennyiben a kormány programmjának előterjesztésekor a nemzetiségi kérdésről nem szóltam. (Halljuk! Halljuk!) A háború előtt ebben az országban komoly nemzetiségi harc nem volt. Mert volt ugyan nemzetiségi fészkelődés, azonban az inkább a felszínen mozgott, a társadalom felsőbb rétegeiben, az intelligencia körében és annak gyökerei a nép lelkébe le nem szálltak. Nem volt ebben az országban elnyomás sem. Hiszen elég, ha arra utalok, hogy, ha ma az elszakított területeken lévő magyarság egy tizedrészét élvezné azon jogoknak, amelyeknek birtokában a nemzetiségek Magyarországon voltak, ugy igazán boldogok lennénk. (Ugy van!) Azonban ezen a helyzeten nagyot változtatott a háború. A háború maga egy nagy nemzetiségi propagator volt és még inkább a békekötés, amely a nemzetek önrendelkezésének a jegyében indult meg és végeredményében a népek önrendelkezési jogának megsértésével fejeztetett be. (Ugy van !) Ha a népnek önrendelkezési jogát olyan magas helyről hirdetik, mint ahogy az kihirdettetett és mint ahogy hosszú időn keresztül egy mélyreható propaganda fejtetett ki egész Európában, különösen a közép hatalmaknál ilyen irányban, nem csodálkozhatunk, ha a nemzetiségi kérdés egész uj képet nyújt ; nem csodálkozhatunk azon, hogy úgyszólván a Finn-öböltől le az Indiai-óceánig megmozdult a nemzetiségi érzés ; nem csodálkozhatunk azon, hogy feltámadtak nemzetek, melyeket rég a múzeum leltárában gondoltunk, hogy úgyszólván uj rengési