Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-199
A Nemzetgyűlés 199. ülése 192 A tanítóképzés reformját szintén rendkívül fontosnak tartom. Amikor a tisztviselőknek a kommunizmus alatti magatartását nézzük, tisztelet a kivételeknek, de bizonyos, hogy a tisztviselők között épen a tanítóság volt az, amelynek nagy tömege bedőlt a kommunizmusnak. Nyéky József: Nem egészen. Csernus Mihály ; Azért mondom, hogy tisztelet a kivételeknek. Lehet, hogy Nyéki kollégám nem, ezt nem is állítottam, de az bizonyos, hogy nagy tömeg bedőlt. En ezt annak tulajdonítom, hogy nem volt meg mindenütt a kellő intelligenciájuk, a kellő iskolázottságuk. Patacsi Dénes: És a megélhetésük. Csernus Mihály: Épen ezért szükséges, hogy az állam egyrészt a magasabb fizetési osztályokat nyissa meg előttük, másrészt pedig magasabb képesítéshez kösse a tanítóságot. (Helyeslés.) A legfontosabb szerepet végzik ők az állam életében, az emberek millióit tanítják tudományra, hazafiságra, kulturéletre, más egyéb gazdasági ismeretekre, tehát illő dolog, hogy a mai időkhöz szükséges kellő képesítéssel és kellő tudománnyal is rendelkezzenek. (Helyeslés.) Nyéky József: És kellőképen fizetve! Csernus Mihály: Azt már mondtam, nem figyelt ide kedves képviselőtársam ! Patacsi Dénes: Gyengén fizették és a legtöbbet kívántak tőle! Csernus Mihály: A munkaügyi és népjóléti minister úrhoz tiszteletteljes kivan- | ságom, hogy az agrár monkásbiztositást mielőbb juttassa tető alá. A földmivesmunkásság rendkívül elhagyatott volt a múltban ; igazán csak az isten csodája és otthon a családi körben kapott jó magyar nevelés mentette meg, hogy szívvel-lélekkel nem lett a destrukció áldozata, a destrukció előharcosa. A kormánynak kell a földmivesmunkásság hóna alá nyúlni és az agrár munkásbiztositót megcsinálni. Közjóléti intézmény soha hálásabb talajra nem talál ennél ; egy kis segítség, alamizna kell és ez a munkásság rendithetetlen hűséggel viseltetik aziránt, aki neki némi gazdasági előnyt juttat. Különösen fontosnak tartanám a tüdővész elleni küzdelemben a nemrég újságokban olvasott fásítással kapcsolatban üdülőtelepek felállítását. Régi hibája volt a kormányzatnak, hogy nagyobb telepeken, nagyobb községekben egykét holdas kis erdőket, u. n. üditőtelepeket nem csinált. Pl. nálunk Csanád megyében, csak Makón van egy kórház az egész megyében ; több rendes kórház nincsen. (Egy hang jobbfdöl : Más hol nincs beteg!) Igazán csodálom, kedves képviselőtársamnak e szellemes közbeszólását, de én sajnos, ugy tapasztaltam, hogy Csanád megyében az elhalálozottaknak épen 50—60°/o-a tüdővészben pusztul el, épugy mint Békésben is. Üdülőtelepeken, — amilyenek külföldi országokban is vannak — pavillonokban szokták az ilyen tüdőbeteg szegény embereket elhelyezni, s ilymódon 1. évi június lié) 1-én, szerdán. 315 — az életüket meghosszabbítva — a halálozási arányszám nagyon redukálható. Ezzel kapcsolatban nagyon fontosnak tartanám, hogy pl. a járásorvosokat magasabb fizetési osztályokba vennék be és ezáltal a magánpraxist megtiltanák nekik, hogy a járásorvos ne éljen másnak, mint a kerület egészségügyének és igy minden betegség csirájának elfojtására törekedhessen ami által a népesség számát növelni és a halálozási arányszámot csökkenteni lehet. Pl. hogy egy furcsa dolgot említsek, az állategészségügy sokkal fejlődöttebb Magyarországon, mint az emberi egészségügy. Ha valamelyik községben járvány üt ki az állatok között, rögtön künn van a járásorvos, lezárják a határt és iparkodnak mindenféle óvintézkedésekkel a járványt megakadályozni; ugyanakkor, ha egy községben a lakosság körében járvány üt ki, még az sem fordul elő, — hogy ismét Csanád megyét említsem — hogy egy fertőtlenitőgópet tartson a község, hogy a ruhákat és fehérnemüket fertőtleníthessék és igy a ragály terjedését korlátozzák; egész Csanád megyében egyetlenegy fertőtlenitőgép nincsen. Különösen fontosnak tartanám, ha a munkaügyi és népjóléti minister ur a hadiárvák számára iparostanonc-internátust létesítene több helyen az országban. Általában a régi kormányoknak nagy hibája volt, hogy az iparostanoncoktatásra nem fektettek nagy súlyt és épen ezért fiatal, gyöngelelkü tanonc bekerült a nemzetközi szociáldemokrata segédek közé, kik telitették a lelkét vallástalan, nemzetietlen tanokkal ; hittanra nem volt köteles járni, a szülők pedig már akkor nem tudtak rá befolyást gyakorolni, igy senki sem volt, aki ezeket az áldatlan tanokat a lelkéből kiradírozta volna s felvilágosította volna, hogy téves útra viszik. Ebből származott a szociáldemokrata munkásság megvörösödése és később nemzetközi kommunista szereplése. Ezért fontos az iparostanonc-internátusok felállítása. Még egy anomáliát kívánok a népjóléti minister ur figyelmébe ajánlani, azt nevezetesen, hogy 1918-ban jött egy rendelet, amely szerint a harctéren elesettek szülei tovább semmi segélyt sem kapnak. Nagyon sok szegény, öreg, rokkant, magával tehetetlen családapa és anya keresett föl, akiknek semmijök sem volt, akiknek kenyérkeresőjük volt az elesett katonafiu és e rendelet következtében tovább egy fillér segélyben sem részesültek. Igazi anamália, hogy igy általánosítva ily anyagi kárt okozunk és csaknem éhhalálra kény szeritünk egyes elöregedett becsületes embereket, akiket, ha nem annyira a szabályhoz ragaszkodva, hanem az élet kényszerítő szükségleteihez mérten járnánk el, kis segítséggel meg tudnánk menteni az elpusztulástól, az éhezéstől. Ezeket voltam bátor a t. kormány figyelmébe ajánlani. Nem bizalmatlanságból; mert tudom én, hogy az előző kormányok óriási 40*
