Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-199

314 A Nemzetgyűlés 199. ülése 1921. évi június hó 1-én, szerdán. amikor itt az internálás megszüntetéséről beszélnek bizonyos liberális képviselőtársaim, ugyanakkor azt mondják, hogy itt már rend, jogrend van, felesleges tehát az internálás, amikor pedig azt akarják, hogy a jogrendet helyreállitsák, azt, hogy nincs jogrend, azzal akarják bizonyítani, hogy fermai még az internálási tábor. Tehát idem per idem ugyanazzal bizonyítják mind a kettőt. Mélyen tisztelt uraim, a jog és a rend csak az igazságosságból származhatik és csak abban gyökeredzhetik. Nekünk, akiket rettenetesen borzalmas esztendők gondolkodásra és elmélyedésre tanitottak, nekünk az igazságnak nemcsak szerető, hanem büntető, sújtó kezét is éreztetnünk kell. Nagy kincset kaptunk őseinktől. Ezt a nagy kincset idegen elemek, nem magyarok, magyarrá nem vedlett bevándorolt faj teljesen tönkretette, megalázta, a mocsokba vitte. Nekünk, akik láttuk a rettenetes égést, akik láttuk Magyarország pusztulását, minden olyan kísérletet, amely mégegyszer arra vezethetne, hogy ezt az országot sárbatiporják, tönkretegyék, minden körülmények között meg kell akadályoznunk. Épen azért félelmesnek tartom azt a vakmerő destruktiv hangot, amely már itt a Nemzetgyűlésen is nap-nap után mind jobban, mind erőteljesebben kezd megnyilvánulni. Méltóztassanak csak emlékezni, pl. Sándor Pál tegnapi támadd beszédét elmondhatta volna-e egy évvel ezelőtt itt a Nemzetgyűlésen ? Ugyanazokat az eseményeket látom megújulni, melyekről Prohászka Ottokár 1918 szeptemberében egy cikkében az irta, hogy a háború befejezése után két irányban fog fejlődni a nemzet : vagy a zsidóság ellen támad, amely a háborúban nem bizonyult hűséges hazafinak, amely nem vette ki kellő százalékban részét a háborúból, . . . Nyéky József : Kivenni, kivette. (Derültség.) Csernyus Mihály ; ... a milliókból igen, — vagy pedig a kereszténység ellen. A zsidóság elég ügyes, elég taktikus, elég ravasz lesz hozzá, bogyha kell pénzzel, ha kell, ravasz fortéllyal a kereszténység ellen irányítsa a szenvedélytől vezetett tömegeket. Ez az utóbbi következett be. Ugyanazt a munkát kezdjük lassankint látni újból is. A sajtó mind erőteljesebben és erőteljesebben támadja a keresztény irányzatot, kint a gyűléseken és a Nemzetgyűlésen pedig olyan disszonáns hangok hangzanak el, amelyek a keresztény Magyarország újjáépítését, megalapozását, fejlődését célzó munkához egyáltalán nem illenek. Ezért arra kérem a kormányzatot, hogy az igazságosság, de az igazságban rejlő sújtó büntetés keretében törjön le minden oly kísérletet, mely a keresztény Magyarország gyengítését, a keresztény erő kifejtésének megakadályozását célozza. Ebben a munkában az egész keresztény magyarságot a háta mögött fogja találni, (ügy van! ügy van!) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Az iparkérdés tekintetében nagyon örültem a kereskedelemügyi minister ur ama kijelentésének, hogy a kisiparosok helyzetének javítására mielőbb törvényjavaslatot terjeszt a Nemzetgyűlés elé. Bizonyos, hogy a kereskedelmi és iparkamarákban a kisipart nagyon mostohagyermekként kezelik és ezért rendkívül jogos az iparosságnak azon évtizedes kívánsága, hogy külön iparkamarákban, kölön őáltala választott és megbizott emberek kezében legyen az. iparosság sorsa és jövője lefektetve. A délelőtti ülésen valamelyik képviselőtársam emiitette Budapest istápolását. Vele teljes ellentétben én inkább a nagyipari vállalatok decentralizálását tartanám az országra nézve fontosnak. Ha a vidéki nagyobb városokban helyezzük el a nagyobb ipari vállalatokat, szétszórjuk azt az ipari munkásságot, amely nemzeti és keresztény szempontból nem bizonyult megbízhatónak a forradalom idején. így sokkal inkább tudjuk őket ellenőrizni, sokkal inkább tudunk közéjük menni és rájuk hatni, sokkal jobban meg tudjuk nyerni őket a nemzeti és a keresztény eszmének. Másrészt egy-egy vidéken, ahol a munkásság nagyobb számmal van, sokkal inkább lehetünk anyagi támogatására és segítségére, ha ilyen ipari, különösen mezőgazdasági ipari vállalatokat viszünk ki a vidéki centrumokba. A kultusztárca terén röviden csak azt óhajtom megjegyezni, hogy a mi iskolapolitikánk eddig a toldozottság-foldozottság politikája volt. Nagyon sokszor teljesen indokolatlanul olyan iskolákat létesítettek, amelynek a jövő szempontjából semmi céljuk nem volt. Megcsinálták pl. Orosházán és Békéscsabán a hat- majd hétosztályu polgári iskolát, de ez nem képesített semmire. Kikerültek onnan 17—18 éves fiatalemberek, kezükben a polgári iskola VII. osztályos végbizonyítványával, de csak ugyanoda mehettek, ahová azelőtt a IV. osztályú bizonyitvánnyal mentek. Most, amikor nekünk minden tekintetben takarékoskodnunk kell, meg lehetne valósitanunk azt a régi eszmét, amelyet már kiváló kulturtényezők is hangoztattak: egyesíteni kellene a gimnáziumot a reáliskolával és a reáliskolának néhány tantárgyát a polgári iskolához átvive, azt VII—

VIII. osztályúvá kifejlesztve adni át a közéletnek az igy nevelt ifjúságot. A reáliskolával egyesitett gimnázium az egyetemekre képesítene, a polgári iskola pedig a vasúti, közgazdasági szolgálatra és más egyetemi végzettséget nem kivánó hivatalokra. Különösen nem látjuk az előző, de még a háború előtti kormányzatoknál sem, hogy teljes erő »el dolgoztak volna a gazdasági ismétlőiskolák felállításán. E tekintetben nagyon sok mulasztás történt, pedig rendkívül fontos volna, ha a magyar földmunkások, kizgazdák gyermekei kellő gazdasági, kulturális tanultsággal mehetnének ki az életbe. Ha a többtermelést hangoztatjuk, adjunk több iskolát és több ismeretet, akkor meglesz a többtermelés is. (Helyeslés.)