Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-198

270 A Nemzetgyűlés 198. ülése 19.21. évi május hó 31-én, kedden. E három kérdést tárgyazó felszólalásomat ezennel befejezem. En azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy nekünk, magyaroknak, össze kell tartanunk. Azt hiszem, hogy a múltnak tisztázása után semmi másnak sem szabad szemünk előtt lebegnie, mint a jövőnek, (Ugy van! jobb félül.) Azt hiszem, hogy azoknak, akiknek ebben az országban nagy poziciókat kell betölteniök, szolgáiniok kell azt, hogy lehetőleg addig, amig teljesen konszolidált viszonyok nincsenek, az összes pártok — valamikor régen is jobb lett volna igy — együttműködjenek; hogy az osztály- ós vallás felekezeti villongások megszűnjenek ebben az országban, (Zaj és felkiáltásod a középen : Nincsen felekezeti villongás !) hogy a faj elleni villongások megszűnjenek, tudom, hogy ez tetszik önöknek. Taszler Béla : Öntudatra ébredt a magyarság! Kerekes Mihály : Ilyen későn ébredtetek fel ? Taszler Béla : Jobb későn, mint soha ! Könyves Lajos: Szerencsétlen időben ébredtek sokszor az ébredők! (Zaj.) Sándor Pál : Én látom azokat a vezéreket, akik ezt az országot ebből a hínárból kivezethetik. Látok magam előtt olyanokat, akik egész életükben konzervativek voltak, egész életükben a konzervativizmust vallották s a munkapártnak és szabadelvüpártnak ellenségei voltak, azok ellen folytonosan felszólaltak. Meg is akarom nevezni e két férfiút : az egyik gróf Apponyi Albert, a másik Rákosi Jenő, akik fentartották ma is konzervativ hitvallásukat, de azért hangoztatják mindenütt, hogy a mai viszonyok között nem lehet máskép boldogulni, mint ugy, hogy az egész magyarság összefogjon és együttes erővel törekedjék az igazát kivívni. (Zaj.) En bizom abban, t. Nemzetgyűlés, hogy nem azokra a szirénhangokra fognak hallgatni az országban, hanem a, két konzervativnek bölcs és majdnem isteni szavaira, melyeket az utolsó időkben ezek a nagy kort elért emberek mondottak. A budget-et különben nem fogadom el. (Helyeslés balfelöl. Zaj a középen és felkiáltások: Most nagyon kedves nekik Apponyi!) Huber János : Azelőtt fekete klerikális volt ! (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Andrássy Gyula: Személyes kérdésben kérek szót! Elnök : Gróf Andrássy Gyula képviselő ur a házszabályok 215. §-a alapján szót kér. A szó őt megilleti. Gr. Andrássy Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Nagy örömmel válaszolnék a t. előttem szóló képviselő ur beszédére annak egész terjedelmében, mert bizonyos ritka örömet okozna nekem cáfolni azokat, amiket mondott és küzdeni egy olyan beszéddel, mint az övé, amely ritka példánya a parlamenti erőmutatványoknak. En még sohasem tapasztaltam azt, hogy ennyi elismerés, ennyi bókolás, ennyi szeretet és dicséret között törekedtünk volna valakinek a szive tájába mérgezett tőröket bedöfni, mint ahogy azt most hallottuk ebben a beszédben. (Ugy van! ügy van! a középen.) Nagyon szívesen kirántanám ezeket a mérgezett tőröket, visszavetném a lábai elé és megmutatnám, hogy ebben a beszédben milyen borzasztó sok tévedés és hiba van. A házszabályok azonban mindebben megakadályoznak. Nagyon szívesen mutatnék rá részletesebben arra is, hogy mennyire ártott a t. képviselő ur épen annak a fajnak, amelynek előharcosa vél lenni. (Igaz! Ugy van! a középen. Félkiáltások: Agresszivitással nem ér el semmit !) Azt mondotta a t. képviselő ur, hogy én Pálfordulással otthagytam a liberalizmust és antiszemitává váltam. Méltóztassék elhinni, igenis, én levontam a tapasztalatoknak eredményét és ebből azt a következtetést vontam le, hogy az ország érdekében szükséges annak a fajnak bizonyos térfoglalását korlátozni, visszaszorítani, (Igaz! Ugy van! a középen.) s a keresztény öntudatot, keresztény összetartást fokozni és erősíteni. t)e amikor ezt tettem, avval az elszánt akarattal állottam ennek a pártnak élére, hogy mindent megtegyek arra vonatkozólag, hogy ez a természetes önfentartási ösztönből eredő politika a mérséklet utján megmaradjon s hogy visszatartsam azoktól a túlzásoktól, amelyek ép annyira kárára vannak azután a zsidó fajnak, mint a magyar nemzetnek és ártanak a magyar becsületnek, a magyar békének, a magyar jövőnek. (Ugy van ! jobbfelöl.) De ebben azután kérem, t. képviselő ur, hogy ne tegye nehézzé a munkámat; (Ugyvan! balfelöl.) ne tegye nehézzé azáltal, hogy most csak azért, hogy bebizonyítsa, hogy a zsidóság nem vett nagy részt a forradalomban, azt az utat választja, hogy mindenkit, szövetségest és barátot bepiszkít, mindenkire rámondja, hogy ő okozta a forradalmat, csak azért, hogy fehérre mossa a saját faját. (Igaz ! Ugy van ! Taps a középen.) Huber János: Ez volt a tendencia! Gr. Andrássy Gyula: Ez teljesen téves okfejtés, mert ugy áll a dolog, hogy minden ilyen felfordulásnak, ilyen forradalomnak ezer és ezer oka van. Ezek között igen sok okot felemiitett a t. képviselő ur is, de ezeknek az okoknak a léte nem bizonyítja azt, hogy a forradalom felidézéséhez — sajnos — a zsidóság egy részének temperamentuma és — sajnos — hazafiatlansága is hozzá nem járult. Andaházy-Kasnya Béla: Nem kell általánosítani ! Gr. Andrássy Gyula : Vannak olyanok, mint pl. Vázsonyi t. képviselő ur, aki most szemben áll velem, ellenfelem, akiről azonban elismerem, hogy a legnagyobb hazafias bátorsággal küzdött akkor, a veszély percében a nemzeti irányzat mellett és küzdött azon felfordulás ellen, amelyet 1 ma már ő is szeretne elfelejteni.