Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-198
258 A Nemzetgyűlés 198. ülése 1921. évi május hó 31-én, kedden. lehetett volna párosítani Andrássy Gyulával. .. (Derültség.) Héjj Imre: Mi lett volna abból! Sándor Pál : . . . ha Tisza István energiáját lehetett volna társítani azokkal a tulajdonságokkal, amelyekkel Andrássy bírt, meg vagyok róla győződve, hogy a háború alatt és a háború után is teljesen más viszonyok közé jutottunk volna. (Igaz! Ugy van! a szélsőbal- és a jobboldalon.) Én húsz éve vagyok képviselő. Ezalatt a húsz év alatt láttam egy olyan harcot, amely emlékeztetett a Montecchi és Capuletti családok harcára. (Ugy van! a szélsőbal- és a jobboldalon.) Irgalmatlan politikai harc folyt két férfi közt : Tisza István és Andrássy Gyula közt. (Mozgás a középen.) R assay Károly : A nemzet rovására ! (Igaz ! Ugy van! a szélsőbal- és a jobboldalon.) Sándor Pál : Én nem akarok itt Tiszáról dicshimnuszokat zengem, eszemágában sincs. Én tudom, hogy őbenne volt bizonyos makacs felfogás, amelyet minden körülmények között képviselt. (Közbekiáltások. Zaj jobbfelöl.) Rassay Károly: Azt intézzétek el a közös pártértekezleten ! Sándor Pál : Én azonban azfc is tudom, hogy ez a harc, amely köztük folyt, az országra nézve végzetessé vált, különösen a háborúban. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbal- és a jobboldalon.) Végzetessé, amire később még visszatérek, néhány citátummal. (Egy hang a szélsőbáloldalon : Családi politika !) Rassay Károly : Kaszinói szórakozás ! (Nagy mozgás a középen.) Gr. Andrássy Gyula : Nem igaz, hogy családi politika volt ! Országos érdekek voltak ! így gyanúsítani nem szabad! (Elénh helyeslés a középen.) Abszolút t alaptalan ráfogás! Sándor Pál : En nem mondtam, hogy családi politika volt. Gr. Andrássy Gyula: Rassay mondta! Rassay Károly: Én azt mondtam, hogy kaszinói szórakozás volt! Ereky Károly : Nem jól tanulta meg a leckét Sándor Pál! Sándor Pál : Sajnálom, ha nem jól tanultam meg. Mondja el t. képviselőtársam jobban, én szivesen meghallgatom. Én csak ugy tudom elmondani, ahogy tőlem telik, máskép nem. (Halljuk! Halljuk!) Ereky Károly : Ez nem tartozik a dologhoz. Sándor Pál : Hogy mi tartozik az én beszédemhez, mi nem, azt én tudom. A t. képviselő ur is fogja tudni azt, mi tartozik az ő beszédéhez. Én erre csak azért tértem ki... Gr. Andrássy Gyula: Mert keresztény párti lettem ! (Igaz ! Ugy van ! a középen.) Huber János : Ügy van ! Zsidómentési, zsidómosási célból! Ez a zsidó módszer! (Ugy van! Ugy van! a középen. Ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Sándor Pál : Nagyon gyenge védelem ez a t. képviselő ur részére. A gyenge szónokok szoktak ugy cselekedni, hogy ha nincs más érvük, akkor a zsidót hozzák elő. Én Andrássy Gyula grófot sokkal többre tartom, semhogy ne tudnám, hogy ő más érveket is tud ellenem felhozni, mint azt, hogy most odatartozik. A t. képviselő ur tudhatja, hogy akkor, amikor bizonyos aktákat bemutattam neki, ezelőtt hetekkel, akkor még nem is tartozott ahhoz a párthoz. Azt az aktát beszédem során később majd fel fogom mutatni. Én olyan ellenfél vagyok, aki az adatait előbb bemutatja az ellenfelének. Akkor még nem volt a t. képviselő ur az elnöke annak a pártnak, amikor én ezt az aktát megmutattam. Tehát már akkor készültem ennek a beszédnek a megtartására, amikor még nem volt pártelnök. (Zaj.) De feltéve, hogy ugy is volna, hogy én ezért kritizálnám, akkor is nekem jogom van erre. (Igaz! Ugy van! a szélsőbáloldalon. Hogyne! a középen.) Nekem megvan a jogom ahhoz, hogy egy kiváló államférfinak ténykedéseibe bevilágítsak, és még nagyobb mértékben van meg ez a jogom akkor, ha az illető férfiú az antiszemita párt elnöke. (Zaj a középen.) Rassay Károly: Itt nincs immunitása senkinek ! Sándor Pál : Én a személyét nem bántom és nem is bántanám semmiért a világon. Én megmondom őszintén, hogy kevés olyan férfi van, akit jobban tisztelnék, jobban becsülnék, méltányolnék, mint gróf Andrássy Gyulát, még most is, amikor ezt a pálfordulást megtette. (Elénk mozgás és közbekiáltások a középen.) Ereky Károly : Az egész világ megváltoztattá a meggyőződését. Andaházy-Kasnya Béla: Apponyi nem! Sándor Pál : Tovább kell azonban most mennem és be kell mutatnom önöknek azt az árulást, amelyet Ausztria elkövetett velünk szemben. (Halljuk! Halljuk!) Be kell mutatnom, hogy az osztrák diplomaták, akiket mi épugy fizettünk, mint Ausztria, ós akikben meg kellett bíznunk, mint egy közös intézmény tisztviselőiben, hogyan árulták ^el Magyarorországot és a magyar érdekeket. Én nem tudom, hogy mindegyik képviselőtársam olvasta-e azt a cikket, amelyet Vályi Bódog irt a Revue Politique Internationale című folyóiratban és amelyet a Pester Lloyd is közölt. Ha olvasták is, szükségesnek tartom, hogy felolvassam belőle a fő részeket, mert meg akarom örökíteni a Ház naplójában, hogy megtanuljuk egyszersmindenkorra kellő mértékben értékelni az osztrák perfidiát. Hogy a cikk állításai igazak, ezt majd azután fogom bizonyítani, még pedig szintén olyan érvekkel, mint aminőket a hadi helyzetre vonatkozólag felhoztam. Ez azonban hosszabb időt vesz igénybe, azért az idő előrehaladt voltára való tekintettel