Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-191

20 A Nemzetgyűlés 191. ülése 1921. évi május hó 20-án, pénteken. rint nagyon kevés érzéke van az embernek. Az egyéni szabadság érdeke, az egyéni közjog és egyéni magánjog iránti érzék elhalványodott. A forradalom sem tisztelte nagyon az egyén szabadságát, a bolsevizmus pedig az egyéni szabadságnak teljes nullifikálása volt. De azt hiszem, ismét, hogy elérkezett az ideje annak, hogy az egyéni szabadságnak a kultuszát és a jog szabadságának kultuszát ismét megkezdjük és ez érdeke magának a rendszernek is, mert nincsen olyan rendszer, amelynek érdekében volna egy abnormis helyzet fentartása. Érdeke ez magának a kurzusnak is, — hogy e közkeletű szóval fejezzem ki magamat, — mert hiszen mindaz, ami helyesnek látszhatott a Sturm und Drang korszakában, mindaz, ami célszerű lehetett abban az időben, amikor az ellenkező irányt meg kellett ostromolni, mindaz teljesen felesleges akkor, amikor az ország többsége önökkel van és amikor önök hatalmon vannak. Másképen viselkedik az ember, ha vendég, és másképen, ha maga a vendéglős. A vendég jókedvében összetörheti a tükröt, de a vendéglős nem töri össze saját poharait és saját tükrét. Most ># Önöké ez a Magyarország, Önöké a hatalom, Önök rendelkeznek evvel teljes erővel, tehát elsősorban az Önök érdeke, a teljes jogrendnek, közbiztonságnak, közszabadságnak fentartása, az Önök érdeke az, hogy senki izgatásra fel ne használhassa ennek a fogyatékosságát, a kivételes rendszabályok állandóságát. Én azt is természetesnek találom, hogy a háború és bolsevizmus után olyan irányzat nyomul előtérbe, amely erősen hangsúlyozza a vallás szerepét az emberiség nevelésében. Természetesnek találom, mert, amint a háborúban tobzódott a kapitalizmus, a bolsevizmusban tobzódott az állami kapitalizmus, mert hiszen a materialista felfogás — vagy nevezzük történelmi materializmusnak Marxszal, vagy hagyjuk el a történelmi jelzőt, — egy a szocializmusban és egy a kapitalizmusban, mert a kapitalizmus nem egyéb, mint a kevesek szocializmusa, hogy paradoxonnal szolgáljak, és a szocializmus nem egyéb, mint a tömegek állami kapitalizmusa. Evvel szemben a vallás szerepének hangoztatása azt jelenti, hogy a materializmus az embereket nem tudja jobbakká tenni, nem tudja nemesebbekké tenni, hogy az u. n. technikai civilizáció az ember lelkét nem viszi előbbre, mert mi az, amit mi tudunk: az csak mások tudásának és mások alkotásának eredménye, amelyet mi gépiesen elsajátítunk. Kevesek azok, akik tudnak. Kevesek azok, akik alkotnak. A többi csak recipiálja ós elfogadja azt, amit más tudott és alkotott. Egy gyermek, aki telefonálni tud, még nem kulturáltabb, mint Aristoteles, aki nem tudta, mi a telegráf, és mi a telefon, aki a technika vívmányait nem ismerte. Természetesnek találom a visszahatást, amikor kiderült az, hogy a kapitalizmus az embereket nemesebbekké, jobbakká, boldogabbakká nem tehette és nem tehette a szocializmus sem, a bolsevizmus sem; hogy evvel szemben egy vallásos irány nyomul előtérbe, amely az emberekben az etikát erősíteni kívánja, hogy etikai erővel tegye őket jobbakká és nemesebbekké, mert különben a technikai civilizációval, a technikai vívmányokkal nem lesznek egyebek, mint a technika vívmányaival felszerelt veszedelmes bestiák. Mert képzeljünk el tigrist, amely telefonálni tud, egy tigrist, amely automobilon tud zsákmánya után menni. Köszönöm a civilizáció ezen magasztosságát. A tigris ezen kultúrával is csak tigris és bestia marad, de meglehetősen veszedelmesebb állapotban. Ha elismerem annak igazságát, hogy a vallásnak erkölcsi, etnikai momentuma az, amelynek a materializmus ezen nagy bukása és katasztrófája után előtérbe kell nyomulnia, akkor azonban, azt hiszem, minden vallásnak lényege ne a gyűlölködés, hanem a szeretet legyen és akkor a vallásokat nemes versenyre kell bocsátani abban, hogy neveljék jobbakká és nemesebbekké az embereket és akkor a vallások ezen versenyéből az ótestamentum vallását sem szabad talán kizárni. (TJgy van! a szélsobalóldalon. Mozgás.) Tisztelt Nemzetgyűlés! Én, aki végigszenvedtem a forradalmakat, én akkor már világosan láttam, hogy igenis annak kell a jövendőnek lenni, hogy a demokrácia térjen vissza a valláshoz, a vallás pedig térjen vissza a demokráciához. (Zaj.) Szeretettel „ igyekezzünk az embereket jobbakká nevelni. Örömmel kell tehát fogadnom, hogy az igen tisztelt ministerelnök ur beszédében kijelentette, hogy a jogegyenlőség alapjáról letérni nem fog. Örömmel üdvözlöm ezt és nagyon kívánnám, hogy a ministerelnök urnák ez a programmja azt jelentené, hogy érettnek tartja az országot már arra, a maga megítélése szerint cselekedni fog akkor, ha az országot érettnek tartja arra, hogy mindaz megszűnjék, ami az általa hirdetett elvet sérti és ami a jogegyenlőség törvényébe, alapvető nemzeti törvényébe ütközik. Ebbe ütközik pedig az olyan intézmény, mint a numerus clausus. Scholtz Ödön: Ez is fáj? Vázsonyi Vilmos: Látja, most igaza van. A mozi nem fáj, de ez fáj, mert becsületemben érzem magam megtámadva. Pető Sándor: Még a törvényt is meghamisították ! Kerekes Mihály: A törvényt sem hajtják végre. Ezerhatszáz embert zártak ki törvényellenesen. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak! Vázsonyi Vilmos: Tisztelt Nemzetgyűlés! Azt hallottam, ugy olvastam, hogy a numerus clausus behozatalát ugy tekintették, hogy evvel Magyarország kezdeményező lépést tesz. Ez csaló-