Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-198
A Nemzetgyűlés 198. ülése 1921. évi május hó 31-én, hedden. 253 Hiszen akkor Geszt is beleesik Romániába. (Mozgás.) T. Nemzetgyűlési Annyira nem voltunk informálva, hogy Magyarország volt ministerelnökének, aki 1917-ig ministerein ok volt, nem volt tudomása arról, hogy az entente Komániával ilyen szerződést kötött. Rubinek Gyula : Ma is ugyanez a diplomácia van! (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Sándor Pál: Erről beszélek később! Balla Aladár : Ezt akarják fentartani ! Régi bún! Sándor Pál: De szükségünk van a jövőbe is betekinteni. Most áttérek az 1914-ik évről az 1916-ikra. 1916-ban vette át Hindenburg a németországi haderők vezetését. Hindenburg a parlamenti vizsgálóbirőság által kihallgatva, a következőket mondta 1916 augusztus 29-ikéről, mikor átvette a főparancsnokságot (olvassa): »A haza ettől az időponttól kezdve nem támogatott bennünket többé. Ebben az időben kezdődött el a hadsereg és a flotta titkos bomlása is. Ilyen módon kellett hogy bekövetkezzék az összeomlás. A forradalom ennek a folyamatnak csak záróköve volt.« Ezt Hindenburg mondotta, akit mindenki becsületesnek tart, ő vallotta azon parlamenti bizottság előtt, amely megvizsgálta ezeket az ügyeket. Héjj Imre: Akkor kezdődött a destrukció. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly : Akkor még nem destrukció volt, hanem defetismus. (Mozgás.) Balla Aladár: Nem volt a nemzeti tanács tagja ! ^ Sándor Pál : Méltóztassék meggondolni t. Nemzetgyűlés, hogy ezen adatok összeállitása barátaimmal együtt igen nagy fáradságunkba került és csak nagyon szűk apró kivonatát adom itt elő, de annyira érdekesek, hogy ennek felolvasása itt a Nemzetgyűlésen határozottan szükséges volt. (Halljuk! Halljuk!) 1916 október 16-ikáról a háborúért való felelősség megvizsgálására kiküldött bizottság, amelynek dr. Zinsheim er volt a referense, a következőket mondja: »1916 október 16-ikán Bethmann-Hollweg, a plessi főhadiszálláson megbeszélést folytatott Burián gróffal, amely alkalommal a békeajánlat alapelveiről tárgyaltak. Burián gróf rámutatott, hogy többé nem lehet számitani a háború katonai eldöntésére, ezért át kell térni a béketárgyalások útjára. Bethmann-Hollweg ezzel egyetértett annál is inkább, minthogy ezzel a gondolattal már korábban is foglalkozott.« Saját szavai. Ugyanerről az időpontról ifja Ludendorff : »1916 decemberében — ez is a vizsgálóbirőság előtt valami vallomás — minden romániai és keleti, valamint itt-ott nyugati sikereink dacára is olyan rendkívül komoly volt helyzetünk, hogy győzelemre egyedül a szárazföldön immár nem lehetett számitani.« Hát t. Nemzetgyűlés, ha mi ezeket az adatokat olvassuk, nem kell-e bevallanunk azt, hogy teljes vakságban voltunk? Mi folyton szállítottuk tovább a századokat és ezredeket ki a határra. (Mozgás.) Balla Aladár : 18 éves fiukat, gyermekeket ! Szabóky Jenő : Nem volt akkor parlament ? Sándor Pál : Parlament volt, de később fogok arra kitérni, hogy mennyire félrevezették. (Zaj.) Balla Aladár: Mikor Holló erről beszélt, hazaáruló volt ! Giesswein Sándor: A r oltunk egynehányan, akik mondtuk ! Sándor Pál : Rá fogok térni arra, hogy mennyire tudatosan félrevezették a magyar nemzet vezéreit, hogy ezek is részben igazán ártatlanok voltak ezekben a dolgokban. Rá fogok mutatni azokra az árulásokra, amelyek itt történtek, a legpimaszabb, a legirtózatosabb árulásokra osztrák részről, melyeket másnak igazán nem lehet nevezni. (Zaj.) Balla Aladár : Most is szaladunk utánuk ! Sándor Pál : De legyen szabad ezeket a dolgokat pragmatice előadnom, mert mondom, szükséges, hogy a nemzet végre lássa, hogy mi történt itt, hogyan történt, mi az oka ezeknek a rettenetes viszonyoknak, amelyekben vagyunk, amelyeknek felidézésében mindenki ludas, csak a magyar nemzet nem. (Ugy van! TJgy van! Halljuk ! Halljuk !) 1917-ben voltak az u. n. Sixtus-levelek, amelyeket önök ismernek; ismerik a Sixtuslevelek történetét. (Halljuk! Halljuk!) Különben erről beszélhetne t. képviselőtársam is sokat. (Balla Aladár va mutat.) Krausz tábornok könyvében erről azt mondja (olvassa) : »Károly császár el volt szánva, hogy a békére vezető lépést megteszi, még ha azt is kellene veszélyeztetnie, hogy a monarchiának több, mint a felét áldozatul dobja oda. Csak a békét kereste, a mindenáron való békét.« Rassay Pál: Trónt menteni! Meskó Zoltán: Ez az integritás! {Zaj!) Balla Aladár : Ezt Krausz mondja, nem Károlyi ! Sándor Pál : Ugyanekkor történt valami, amire később vissza kell térnem. Ekkor történt a következő — és ezt Czernin maga mondja saját könyvében — hogy egy jelentést adott át őfelségének azzal a tudattal, hogy Őfelsége ezt Vilmos császárnak be fogja küldeni, ami meg is történt, s amire kapott is feleletet, amit Czernin könyvében ismét elmond. Ebben a jelentésben ki volt mutatva, hogy mi tovább nem tudunk menni, hogy nekünk meg kell szüntetnünk a háborút. Ez a jelentés azután Clemenceau kezébe jutott. Hogy milyen utón, azt még ma sem lehetett megtudni. Ez az a jelentés, amely az ententenak megmutatta, hogy Ausztria-Magyarország, Németország, Bulgária és Törökország többé nem tudnak ellentállani a túlhatalomnak. Ez az oka annak, hogy
