Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-198

254 'A Nemzetgyűlés 198. ütése 1921. évi május hő Bl-en, hedden. ez a nagy aggastyán felismerve ezeket a rettentő állapotokat, egész erejét most arra fektette, hogy a németeket legyűrje. Ebben a jelentésben, mely Clemenceau kezébe került, Czernin saját bevallása szerint a következő is állott (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »Egészen nyilvánvaló dolog, hogy katonai erőink végén járunk. E részben még hosszasabb részletezésbe bocsátkoznom nem volna egyéb, mint Felséged idejét pazarolnom.« — Ez volt 1917 áprilisában. »Csupán általában mutatok rá a municiógyártáshoz szükséges nyersanyag kifogyására, a teljesen és végkép kimerült emberanyagra és mindenekelőtt arra a tompa kétségbeesésre, amely a tartalékhiány miatt az összes néprétegeket elfogta és amely a háborús szenvedések további tűrését lehetetlenné teszi.« Méltóztassék elképzelni, hogy egy ilyen jelentés, amely a király kezétől ment a német császárhoz, Clemenceau kezébe került, s hogy milyen hatással lehetett ez Clémenceaura. Természetes, hogy ezek után a békéről többé nem lehetett szó. (Felkiáltások jobhfelöl : Hogy került oda ?) Mutassanak nekem t. képviselőtársaim egyetlen egy példát arra, hogy az entente-államok ilyen iratai közül csak egy is kezeink közé került volna. Mutassanak példát arra, hogy árulás követtetett volna el az ő hadseregük sok tisztje részéről. (Zaj és jelkiáltások jobbfelől : Ez volt a Ballplatz !) Majd még visszatérek rá ! Ehhez a Czem in-féle jelentéshez még a következőket kívánom fűzni. Spitzmüller osztrák minister 1918 decemberében a következőket mondotta (olvassa): »De mit szóljunk ahhoz, hogy nekünk szakministereknek erről a jelentésről fogalmunk sem volt, (Derültség jobbfelől.) és most 1918 decemberében értesülök róla, hegy 1917 áprilisában a középponti hatalmak egyike kifejtette a másik előtt, hegy teljességgel képtelen tovább küzdeni, hogy a háborúnak végét kell szakítani. Ezt a körülményt egy pénzügymin ister, egy közélelmezésügyi minister, egy kereskedelemügyi minister, egy földmivelésügyi minister — mert hiszen felsorolhatnék még egy jó néhány ministert, akire nézve ez a dolog elég érdekes lett volna — egyáltalában sohsem tudta meg. Hisz ez hajmeresztő« — mondja Spitzmüller. Balla Aladár: Alkotmányos kormány mellett ! Meskó Zoltán : Titkos diplomácia ! Szilágyi Lajos : Most sem tudnak a szakministerek mindent ! Sándor Pál: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék csak elképzelni a magyar nemzetet ebben a szituációban. A magyar nemzet teljesen el volt zárva a külföld elől. Az egyik oldalon a nemzetiségek főemberei körüljárják az entente nagy embereit és izgatnak ellenünk. A másik oldalon Bécsben olyan diplomaták vannak, akik minket elárulnak. Es a harmadik oldalon ott van két császár, aki levelez (gymással arról, hogy a háború elveszett, végül a negyedik oldalon a ministeriumok, a legfőbb államférfiak vannak, akik nem tudnak semmit, csak szállítják az élelmiszert, muníciót és az emberanyagot. Meskó Zoltán : És azok, akik nagy képpel körülállják őket. Rubinek Gyula : Prága számára kellett szállítani az élelmiszereket. Sándor Pál : Csak figyelmeztetek arra, hogy mikor Hadik nem akarta szállitani az élelmiszert, akkor le kellett mondania, és WindischGraetznek kellett jönnie azért, hegy továbbra is szállíthassuk az élelmiszereket. Abban az időben történt ez, mikor gróf Tisza István azt mondotta, hegy nincs mit ennünk. Ne méltóztassanak elfeledni, hegy az udvar kapott mindig olyan egyéneket a maga rendelkezéseire, akik az ő céljainak megfeleltek, és mindenkor ki tudta használni a magyar nép jóhiszeműségét, a magyar nép buta becsületességét, amely áldozattá tette ezt az országot. (Zaj.) Csernus Mihály : A zsidóság ! Rassay Károly : Majd azután beszélhetünk erről is, most másról van szó. Meskó Zoltán : Most nem a zsidókról van szó, hanem a diplomatákról ! Csernus Mihály : Ez mindig aktuális lesz. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! CsernUS Mihály: Valamikor nagyon tüzelt a zsidók ellen Rassay képviselő ur is ! Elnök : Kérem Csernus képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Sándor Pál : Én azt hiszem, hegy ha nem felelek t. képviselőtársam közbeszólására, ez csak azt mutatja, hegy én gyakorolom azt az erényt, amit neki kellene gyakorolnia. (Igaz ! Ugy van ! Derültség a szélsőbaloldalon.) Csernus Mihály: Az Isten mentsen meg attól, hegy az ön erényeit gyakoroljam. (Zaj.) Elnök : Csernus képviselő urat még egyszer figyelmeztetem, szíveskedjék csendben maradni. Csernus Mihály : Isten mentsen ! Nagy szégyen lenne . . . Elnök: Csernus Mihály képviselő urat rendreutasítom, s ha továbbra is ellenkezik, kénytelen leszek javaslatot tenni a képviselő urnák a mentelmi bizottság elé való utalására nézve. így nem lehet tárgyalni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Balla Aladár : Éljen az elnök ! Nagyon helyes ! Sándor Pál : Én nem bántottam a t. képviselő urat ! 1918 augusztus 8-át nevezi Luder dor ff a háború katarzisának. »Augusztus 8-án — nordja LudendorfT — hadseregünk lendülete nem volt elég erős ahhoz, hegy az ellenséget megsemmisítse, mielőtt Amerikának sikerült volna döntő erővel a háborúba beavatkoznia. Tisztán láttam, hogy ezzel egész helyzetünk borzasztó komollyá