Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-198
250 A Nemzetgyűlés 19.8, ülése 19, (Helyeslés, éljenzés és taps jobb felől. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök; Az ülést újból megnyitom. T. Nemzetgyűlés ! A t. Nemzetgyűlés ékezését kell kérnem, mert elf el ej tettem, licgy a házszabályok 250. §-a alapján tárgyalunk és a sürgősségi szakasz szerinti tárgyalásnál az üléseket megszakítanunk nem lehet, csak egyetlenegyszer. Mivel délutáni két órakor felfüggesztjük az ülést négyig, tehát a jelenlegi megszakításnak helye nem volt. Ezt én kötelességemnek tartom konstatálni azért, nehcgy ebből precedens alkottathassék. Tárgyalásunkat folytatjuk. Szólásra következik ? Gerencsér István jegyző : Sándor Pál ! Sándor Pál : T. Nemzetgyűlés ! Sajnálom, hogy előttem szólott t. képviselőtársamnak nem tehetem meg azt a szívességet, hegy a multakról ne beszéljek. Felszólalásom témái között kell hegy a multakra visszatérjek, kell pedig azért, mert nagy különbség van köztem és a t. képviselőtársam között. Neki igaza van, hogy csak a jelenről óhajt beszélni, de nekem meg kell hallgatnom itt a képviselőházban olyan dolgokat, amelyek mélyen sértik azokat az érzelmeket, amelyeket én magamban táplálok. Én épen olyan vagyok, mint Kerékgyártó professzor, aki elmesélte, hogy amikor ő gyermekkorában egyszer valamit elkövetett és apja őt bottal akarta elverni és utánaszaladt, azt mondva : »Állj meg, te vásott kölyök ! — erre azt felelte : »Álljon meg apa ! Mpgát nem kergeti senki!« (Derültség.) Hát engem, t. Nemzetgyűlés és t. képviselőtársam, napról-napra ker-. getnek olyan kijelentésekkel, amelyek nézetem szerint az igazságnak semmiképen meg nem felelnek, meg nem felelhetnek. Ebben a tekintetben pedig nem lehet azt mondani rólam, hegy én egyoldalú vagyok. Én a velem legnagyobb ellentétben levő képviselőtársamnak álláspontját és nézeteit is tisztelem, becsülöm. Én pl. Budaváry t. képviselőtársamnak nézeïtét is vizsgálom, kutatom és általában nem tagadom, hegy bármilyen álláspontot fejtsen is ki valaki, ott bizonyára valamiféle kis igazságot mindenkor lehet találni. Tehát egyoldalúan eljárni nem akarok ; épen a szélső dolgokban — mint emiitettem Budaváry t. képviselőtársamat is — annál tárgyilagosabb igyekszem lenni. De el kell ismerni azt is, hogy az én nézetem is birhat annyi értékkel, mint bármely más képviselőtársam nézete. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) És épen ezzel vagyok bátor áttérni beszédem tárgyára, amelynek első része, sajnos, a multakba nyúlik vissza, a másik része pedig már teljesen azon körökben mozeg, amelyeket t. képviselőtársam érintett. (Halljuk ! Halljuk !) Beszélni akarok ugyanis a háboru. évi május hő 31-én, hedden. ról és a forradalomról. Ez a múltban volt. Beszélni kivánok azután a külpolitikáról és a pénzügyi kérdésekről. (Halljuk ! Halljuk !) T. Nemzetgyűlés ! Ebben a budgetvitában hallotturjk egymás után következő szavakat a háborúra és a forradalomra nézve. Bármit mondtak, minden bajnak a zsielók voltak okozói. A háborút azért vesztettük el, mert a zsidók defaitisták voltak ; a forradalmat pedig a zs : dók csinálták, a forradalom a zsidók műve. (Egy hang a jobbközépen : Ez igy van !) Sőt volt olyan, aki kedveskedett azzal, — és ezt is meg kellett egész nyugodtan hallgatnom — hegy ez a forradalom voltaképen egy fokhagymaszagú forradalom volt ; tehát a legszebb kifejezéseket használták, és gondolhatják, hegy épen az én fülemet ezek a kifejezések túlságos kellemesen nem érintették. Ezek tehát arra birtak engemet, hogy végre vizsgálódás tárgyává tegyem, tényleg igaz-e, amit a kormánypárton lévő t. képviselőtársaim mondanak, hogy tényleg a zsidók voltak-e mind e szerencsétlenségek okozói ; mert ha ők voltak, akkor igazoltnak látom azt az álláspontot, amelyet a keresztény nemzeti párt egy része elfoglalt, hogy a zsidók jogait meg kell nyirbálni, hogy a zsidókat a más felekezetekkel való egyenjogúság nem illeti meg, hogy a zsidók kötelességeiket nem telj esitették. És itt rátérek a múlt évben, gondolom, szeptember 5-én tartott beszédemre, amelyben a zsidókat ex asse védelmeztem ; de itt abszolúte nem vonok be semmiféle zsidó dolgot, hanem megyek a történeti kutatás alapján azon tények után, amelyeket magam láttam. Ha ezeket a tényeket kutatom, — nem akarok neveket emliteni — tovább is azon az állásponton állok, én, aki a forradalomban semmiképen nem vettem részt, hogy a forradalom természetes következménye volt a háborúnak, hogy a forradalom abban a pillanatban, mikor megcsinálódottj tisztességes alapon lett megcsinálva. Azonban be fogom bizonyitani, — legalább törekszem majd bebizonyitani — hogy tisztességes alapon csinálódott ugyan meg, de az emberek gyengesége miatt és azért, mert nem állott a forradalom élén egy olyan férfiú, aki erősen tartotta volna a gyeplőt kezében, emiatt volt a forradalomnak természetes következménye a bolsevizmus. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Ha én ebben a beszédemben kevesebbet fogok szónokolni, de annál többet fogok önöknek felolvasni, ne méltóztassanak ugy venni, mintha én nem tudnám ezt önöknek élőszóval szintén elmondani ; azonban tudom, hogy amíg én mondom, azok csak az én állításaim és ezeket mindig bizonyitani kell ; de ha másokat szólaltatok meg, akkor abban a pillanatban már nem az én állitásaim ezek, hanem olyan állitások, amelyeket mások tettek és amelyeket én is a magaméinak vallok.
