Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-198
A Nemzetgyűlés 198. illése 1921. évi május hó 31-én, kedden. 251 Én tehát állítom, t. Nemzetgyűlés, hogy a háborút azért vesztettük el, mert impotens generálisaink voltak a hadseregben. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azért vesztettük el, mert az egész magyar nemzetet elárulták. Azért vesztettük el, mert még a generálisoknál is sokkal impotensebb diplomáciánk volt. Azért vesztettük el, mert a diplomácia : az osztrák diplomácia Magyarország érdekeit elárulta, eladta . . . Balla Aladár : Ez az ! Sándor Pál : ... és azért akarták eladni, mert Magyarország felbontását, feldarabolását követelték és akarták keresztülvinni. Ezt pedig ugyanabban az időben tették, amikor a mi véreink véreztek a harcmezőkön, amikor mi az olasz harcmezőn az utolsó pillanatig is küzdöttünk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ugyanakkor árulták, adták ajándékba, ír gyen, ezt a mi hazánkat, amelyet fel akartak darabolni. Hcgyan lehetséges az, hegy annak, hegy mi a hatvanhetes politikától kezdve ezt a kifgyezést becsületesen betartottuk, becsületesen mentünk a háborúba, mi, akiknek semmiféle érdekünk, semmiféle keresnivalónk nem volt a háborúban, mert nem akartunk sem területet, sem mást, — ennek, mondom, az eredménye az legyen, hogy szövetségeseink — még a németek is — elárulták a mi nemzetünket, sőt az osztrákok egyenesen ellenünk dolgoztak ? Ezt akarom bizonyítani. Héjj Imre: Nagyon merész állítás ! Sándor Pál : Nem akarok itt arról beszélni, hogy a háború megkezdésekor abszolúte nem volt semmiféle hadi készültségünk. Szilágyi Lajos : Argentínának csinálták a fegyvergyáraink a fegyvereket ! Sándor Pál : Méltóztatnak emlékezni a posztócsalásra. A véletlen ugy akarta, hogy ezen posztócsalások aktái az én kezembe kerültek, s azokból láttam, hogy azoknak a kereskedőknek, akiket elitéltek, 95%-a ártatlan. Ezt, amit mondok, az én becsületem palástja alá veszem s vitattam akkor Szurmay ministerrel szemben is. Ezekből az aktákból látható, hegy egész adminisztrációnk alá volt panamázva, alá volt aknázva, semmivel sem rendelkeztünk, úgyhogy a mi honvédelmi ministerünk az első időben nem volt képes 80.000 katonának ruhát adni. Egy olyan dzsungelbe láttam itt bele, amit képtelennek tartottam volna, ha magam a jegyzőkönyvekből ezt nem konstatáltam volna. Amellett kaptuk itt mi magyarok, mi jó magyarok, a hazug híradásoknak egész sorozatát. (Ugy van !) Nem voltunk informálva semmiről a világon. Hazugságokkal töltötték meg az újságokat ; hazudtak nekünk, rendületlenül, s mi voltunk olyan naivak, nemcsak a nép, hanem mi is itt a képviselőházban is, hogy ezt mindnyájan elhittük. Szilágyi Lajos: Hőfer jelentései! Sándor Pál : Voltak közöttünk néhányan, akik jobban voltak informálva, de azok nem voltak elég hazafiak, hogy ezt itt nyíltan ide a Ház elé tárják. (Ugy van! halj dől.) Kijelentem azon akták után, amelyeket leszek bátor mindjárt előterjeszteni, hogy ugy mi, mint a német képviselőház és az osztrák Reichsrat is sötétben voltunk tartva, nem tudtunk semmit se, s millió és millió ember vérének kellett hiába folynia, holott akkor már az illetékes körök tudták azt, hogy ez a háború elveszett. (Mozgás.) MeskÓ Zoltán : Felelősségre kell vonni őket ! Sándor Pál : Állításomat bizonyítani akarom és bizonyítani is fogom. Azt állítom, hogy ez a háború már kezdetének évében 1914-ben el volt vesztve. Azt állítom, hogy 1916-ban teljes bizonyossággal megállapittatott a mérvadó osztrák és német faktorok által, hogy ez a háború elveszett. Én állítom, hegy 1917-en túl hiábavaló vérfecsérlés volt e háború, hogy 1918 tavaszától kezdve kriminális ügy volt, amilyen a világon még nem létezett. (Halljuk ! Halljuk ! half dől.) T. Nemzetgyűlés ! Súlyos szavak ezek, amiket most itt önöknek mondtam. Pipogya fráter volnék, ha ezeket nem tudnám bebizonyítani. Itt vannak Falkenhayn és Bülow mondásai 1914 szept. 14-éről. (Mozgás a közében;) Ez nem fogja untatni a t. Nemzetgyűlést, {Halljuk ! Halljuk ! bal felől.) mert egyik dolog érdekesebb, mint a másik. Én úgyis csak a legszükségesebbet hoztam ide, mivel épen elég felolvasni valóm van. Azt mondja Falkenhayn az ő emlékirataiban (olvassa) : »Az általános hadihelyzet kisebbnagyobb ingadozásokkal komoly volt már 1914 szeptember 14-ike óta. Talán semminek nincs nagyobb része a háború siralmas végében, mint annak, hogy a helyzet komolyságáról csak akkor értesült a közvélemény, amikor semmit se lehetett .többé megmenteni.« Erzberger ugyanezen dátumról a következőket mondja (olvassa) : »Falkenhayn tábornok is kijelentette már, pár héttel korábban előttem, hogy a háborút a maga egészében a Marnementi ütközetadta fordulattal, amit a német nép előtt annyi ideig eltitkoltak, tulajdon képen elvesztettük.« Bülow, aki a nyugati hadseregnek volt a vezére, az ő könyvében megírja hadseregének történetét ; ő adta a parancsot a visszavonulásra, amelyet azután az egész központi hadvezetőség jóváhagyott és követett. Bülow volt az, aki megállította az ütközetet, s ő 1914-ben ugyanebben az időben a következőket mondotta : »Másnap a német nagyvezérkar csatlakozott Bülow felfogásához és parancsot adott az általános visszavonulásra. Ettől a pillanattól kezdve« — irja Bülow — »kezdett kibontakozni az a tragikus sors, amely végül is a németek vereségére vezetett.« (Mozgás és zaj a baloldalon.) Ezt irja az ő könyvében az 1914. évi marnei ütközet után. 32*
