Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-198

A Nemzetgyűlés 198. ülése 1921. évi május hó 31-én, 'kedden. 249 kérve, hogy ezt a rendeletet változtassa meg. Az alispán ur nagykegyesen megengedte azt, hogy a macskák kiirtásától eltekint, de a kutyák ki­irtását ő is fentartotta. Csizmadia Sándor : Azért még mindig vannak kutyák ! (Derültség.) Usetty Ferenc : Sőt lesznek is ! Haypál István : Itt van még egy kérvény. Alá­írva a község lakossága képviselőtestülete által, a belügyministerhez felterjesztve. Esedezve kéri a község lakossága, hogy a belügyminister ur változ­tassa meg az alispán urnák rendeletét, hivatkozva arra, hogy Simontornya község a Sió partján épült, a Sió végigmegy a község közepén és a patkányok és más férgek veszélyeztetik a baromfiállományt. Szükségesnek tartják tehát, hogy a házőrző kutyák ezektől mentesítsék a házat és kéri a belügyminister urat a község elöljárósága és az aláíró, hogy ezt változtassák meg, mert különben veszélyeztetve van az egész baromfiállományuk s ki vannak téve annak, hogy a házakat ellepik a patkányok. Ei, nem olyan lemosolyogni való dolog, t. Nemzet­gyűlés, mert a falusi emeberek, akik falun élnek, tudják, hogy mit jelent az, ha egy lakóházban a patkányok tanyát ütnek. Akármilyen szilárd épü­letet is ledüléssel fenyegetnek a patkányok, ha azokat behatóan ki nem irtják ; mérgezéssel pedig lehetetlenség faluhelyen, ahol baromfiudvar és disznóállomány van ugyanott, kiirtani őket, viszont jó házőrző kutyákkal távol lehet őket tartani. Csizmadia Sándor : Majd kiirtja a belügyminis­ter erélyesen ! Haypál István : Én csak azért jelentem ezeket, hogy a jövő törvényalkotásnál erre és az ehhez hasonlókra mindenesetre figyelemmel kell lennünk és a törvényalkotásnál a község lakos­ságának, amelytől szigorúan elvárjuk a köteles­ségteljesitést, meg kell a megfelelő jogot is ad­nunk, lehetővé kell tennünk, hogy a község kép­viselője is hozzájáruljon a törvény megalkotásá­hoz. Törvényeink helytelensége nagyon sok ki­rívó momentumot mutat, különösen az annak idején helyesen meghozott, de azóta elavultak­nak bizonyult törvényeké. A sok közül csak egy példára mutatok rá, földbirtoktörvényünk helytelen voltára. Kettenetes romboló hatással volt hazánkra, hogy napjainkig az évszázadok­kal előbb meghozott földbirtoktörvényt tartot­ták meg. Milyen más volna Magyarország képe, ha egy, a kornak mindenkor megfelelő földbir­toktörvény-változtatással a népet hozzájuttatták volna ahhoz a földhöz, amelyre verejtékét hul­latta. Most megalkottuk a földbirtoktörvényt, ha nem is ugy, ahogy elvártál!" volna tőlünk, de mégis egy lépést tettünk ezen a téren. En tehát arra kérem t. képviselőtársaimat ós a kormány minden egyes tagját, különösen a bel­ügyi kormányt, hogy ennek a földbirtoktörvény­nek végrehajtásánál csakugyan vasenergiával sújtson le, épugy, amint G-riger t. képviselőtársam mondotta, hogy itt ne odázzuk el a dolgot NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1821. — X. KÖTET. napról-napra, mert ez mindenkor veszélyt jelent nemzetünk konszolidációjának fejlődésére. T. Nemzetgyűlés ! Mint egyszerű földmivelő embert azt hiszem, választóimnak, talán a nem­zetnek, talán önmagamnak is szolgálatot tettem akkor, amikor ezeket itt elmondtam. Ha ilyen irányban hozzuk meg jövő törvényeinket, talán el lesznek kerülhetők azok a kilengések, amelye­ket részben felsoroltam, részben nem soroltam fel, mert mert megtették ezt már nálam sokkal tehetségesebb emberek. De egyet kell éreznünk a kormánytámogató pártoknak és az ellenzéknek egyaránt, ha nemzetünk sülyedő hajóját rév­partra akarjuk vezetni és akkor nem lesz szükségünk örökösen vissza-vissza pillantani a jogfolytonosságból származó múlt törvényeink szakaszaira. Evvel nem akarom mondani, hogy a múlt törvényalkotásában nincsenek nagyon helyes és a nemzet nagyságát biztosító rendel­kezések és hogy a múlt törvényhozás nagyjai a mostan élő nemzet előtt nem birnak megfelelő értékkel, mert hiszen ők is nagyon sok szépet és nemeset cselekedtek és nagyon is megérdem­lik, hogy a nemzet hálája övezze őket körül : de a legitimitásnak, a jogfolytonosságnak azt a részét semmi körülmények közt sem óhajtom vissza, amely lehetővé tette, hogy a nemzet nagyjait a múltban száműzetésre, bitófára, gályarabságra ítélték és mindezt a törvény ne­vében, a törvény állítólagos hozzájárulásával engedték meg az akkori törvénymagyarázók és a végrehajtó hatalom. Tehát ha el akarjuk kerülni azt, hogy a jövő nemzedék nagy fiainak, akiket nem a szár­mazás tesz naggyá, nem a grófi címer, nem a korona fénye, hanem a nemzet érdekében tett szolgálatok munkáját a törvény e rendszere mellett a végrehajtó hatalom lehetetlenné tegye, össze kell fogni kicsinynek-nagynak egyaránt és a hatalmas tehetségeknek, akik a nemzetet naggyá akarják építeni és akik felette állnak a kisebb embereknek, azt a feltörekvő erőt, amely becsületes, szorgalmas munka és nemes gondol­kozás révén kúszik, siet oda, arra a magaslatra, ahol az ország érdekeit jobban tudja szolgálni, nem szabad letaszítaniuk, (Igaz! Ugy van!) hanem segítőkezet kell nyujtaniok és magukhoz kell emelniök. Azokhoz is szólok itt erről a helyről, a nemzet színe előtt, azokhoz az elkeseredett emberekhez, akik sokkal alacsonyabb fokon áll­nak embertársaiknál és azt mondom, hogy ne a gyűlölet fegyverét használják fel, hogy a felettük álló társadalmi réteget, vagy egyes embereket, a bosszúvágytól ösztönözve lerántsák magukhoz a porba, a megsemmisülésbe, hanem segítőkezet kérve a nagyobbaktól, tehetségükhöz képest ők is segítsék építeni ennek a szeren­csétlen országnak a talapzatát. (Helyeslés.) Ha ilyen irányban tudjuk és igyekszünk meghozni jövendő törvényeinket, ha igy alkotunk, én szentül hiszem, hogy ez a nemzet boldog lesz. 32

Next

/
Thumbnails
Contents