Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-193

A Nemzetgyűlés 193. ülése 1921, évi május hó 23-án, hétfőn. 117 rendszerünk olyan labirintus-épitmény, amelyhez minden hozzáépítés, minden ráépités csak még bonyolultabbá teszi azt az útvesztőt, amelyben pedig nincs olyan pénzügyi kapacitás, nem véve ki a pénzügyminister urat sem, aki ma tájékozódni tudna. Adórendszerünket nem kiépiteni kellene, hanem a meglevő adórendszernek elbontásával, helyébe egészen ujat kellene felépiteni. Adórendszerünk csodálatos alkotása azoknak a műremekeknek, melyeket jóformán senki sem ért meg, aki azt hiszi, hogy megérti, az is félreérti ; annyi toldozáson és foldozáson mentek már keresztül adótörvényeink, az egyik törvényben annyi a másik törvényre való hivatkozás, hogy minden egyes adótörvény megértéséhez valósággal az egész Corpus Juris ismerete szükséges. Illetékügyeinkről pedig jobb nem is beszélni. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Hadházy Zsigmond : Hivatkozom e tekintetben az illeték- es díjszabályokra, melyekben egész sorozata van a kifejezéseknek, amelyek a magyar ember szótárában egyszerűen elő sem fordulnak, vagy ha előfordulnak, finánc-nyelven egészen mást jelentenek. Tehát én a mélyen tisztelt pénzügyminister urnák szives figyelmébe ajánlom, gondoljon arra, mit fog jelenteni az, ha a ma meglevő rettenetes káoszhoz még 32 rendbeli adóügyi, illetve pénzügyi törvényt fog beiktatni. Méltóztassék gondolni arra, hogy mennyi igazságtalanság van a régi adótörvényekben, mennyi méltánytalanság, és komolyan méltóztassék gondolni arra, hogy ezt a mi adórendszerünket, illetve a magyar adózási rendszert, modern adózási rendszert méltóztassék valóban és igazán felépiteni. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Sajnálattal látom, hogy a mélyen tisztelt pénzügyminister ur javaslatai is nélkülözik azt a világosságot, melyet az adótörvényektől is, miként minden törvénytől a világon, meg kell és meg lehet követelni. Szemelvényül legyen szabad hivatkoznom többek között épen a tárgyalás alatt levő javaslat 15. §-ára, amelynek 4. bekezdése a következőket tartalmazza (olvassa) : »Ha az épület egészben vagy részben házosztályadót fizet, a házbirtokos köteles a 20%-os kincstári részesedést olyan haszonérték után fizetni, amily haszonérték-összeg után 9%-os kulcs mellett az 1909 : VI. t -c. 24. §-a szerint számitott házosztályadó összegével egyenlő házbéradó járna.« Méltóztassék megengedni, én kételkedem abban, hogy volna e Házban egyetlenegy ember is, kivéve a pénzügyminister urat, aki ki tudná számitani, hogy tulajdonképen mennyi kincstári részesedést fizet az ő X. városi háza után koronákban a kincstár számára. Ha a törvény nem tudásával senki sem mentheti magát, akkor mindenki megkövetelheti, hogy a törvényeket ugy szövegezzék, hogy azt legalább minden normális eszű ember megértse. Én tehát szives figyelmébe ajánlom a minister urnák azt is, hogy törvényjavaslatait oly fogalmazásban méltóztas sék bemutatni, hogy azokat legalább a Nemzetgyűlés tagjai egy-két átolvasás után meg is értsék. Griger Miklós : Nagyon helyes. Hadházy Zsigmond : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Ha már ennél a szakasznál vagyok, nem zárkózhatom el attól, hogy rá ne mutassak arra, hogy nem tudom megérteni, miért kell a költségvetési törvény keretében behozni ezt az uj adót, mert egy uj házadó ez, kincstári részesedés a házból. Vagy ha már meg is értem, hogy nem akart a pénzügyminister ur ebből egy harmincharmadik törvényjavaslatot csinálni, akkor azon csodálkozom, hogy miért keli a házat újból megadóztatni. Miért kell uj jogcimet kitalálni a ház megadóztatására ? Mert azt megértem, hogy a házosztályadó vagy házbéradó van, továbbá a ház maga minden egyes pótadónak a tárgya, tárgya a jövedelmi adónak, a vagyonadónak, sőt a hadinyereségadónak is, megértem azt, hogy ha azok az adótételek, amelyek a házakra felállíttattak, az eddigi adótörvényeink szerint alacsonyak, felemeltessenek, de ujabb adócimet kitalálni azért, hogy a házat újból megadóztassuk, ezt semmiképen sem értem meg. Különösen komikusnak találom, hogy kincstári haszonrészesedést fizessek a házamból azért, mert magam lakom benne. A magam részéről tehát nem tartom helyesnek az uj jogcímek, uj adók kitalálását, hanem, amennyiben szükség van rá, méltóztassék inkább az erre vonatkozó régibb adókat feljebb emelni. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Van itt egy másik, igen fontos dolog is. Messzire vezetne, ha fölsorolnám azokat a lehetetlen helyzeteket, amelyekbe az adózó polgárok az adótörvények helytelen alkalmazása vagy értelmezése következtében belekerülnek, azonban még semzárkózhatomel az elől, hogy fel ne hívjam a mélyen tisztelt pénzügyminister ur figyelmét az 1918. és 1919. évi jövedelem- és hadinyereségadónak most folyó kivetésére. Tisztelt Nemzetgyűlés ! A jövedelmi adót még egy békebeli törvény alapján vetik ki. A háború folyamán léptette életbe a Wekerle-féle törvény. Nagyon természetesen akkor, amikor ezt a törvényt hozták, a törvényhozás még nem gondolt arra, hogy az adókat két-három esztendővel később fogják kivetni és ezért nagyon természeoesen ugy rendelkezett, hogy az adózók évi jövedelmi adóját az előző évi jövedelem alapján vetik ki. Ez egészen természetes dolog és senkisem ütközhetnék meg rajta, hogy eképpen az 1918. évi adónak az alapja az 1917. évi jövedelem és az 1919. évi jövedelemadónak alapja az 1918. évi jövedelem. Rendben volna a dolog, ha 1919-ben kommunizmus és oláh megszállás nem lett volna. Azonban, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, vannak pénzügyigazgatóságok, amelyek ugy fogják fel a dolgot, hogy az 1919. évi jövedelemadó kivetésénél — ugyanez áll a hadinyereségadó kivetésére is — az 1918. évi jövedelmet vévén alapul, nem engedik beszámítani azokat a károsodásokat, amelyek az adózó polgárt az 1919. év folyamán érték. így azután előáll egy olyan anomália, hogy akinek volt 1918ban 50.000 korona jövedelme,