Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-193

110 A Nemzetgyűlés 193. ülése 1921. évi május hó 23-án, hétfőn. Gaal Gaszton ; Az adóalanyok mennek tönkre Î Ugron Gábor: Ezt csak azért mondom el — hiszen jól tudom, hogy meg messze vagyunk a száztól és jó lesz, ha pénzünk értéke öt vagy hatra, vagy maximum tizre megy fel — hogy reámutassak arra, hogy ennek a pénzjavitásnak főkép megfelelő stabilizálás nélkül megvannak a maga igen nagy veszélyei, s hogy figyelmeztessem a pénzügyminister urat arra, hogy legyen ezen a téren a lehető legóvatosabb. Ami a már eddig megszavazott és most felhajtás alatt álló adókat illeti, ezeknek fizetését is Magyarország minden rétege szívesen vállalja, vállalja, mert kötelessége. Azonban engedje meg a pénzügyminister ur, hogy felkérjem arra, gondoskodjék arról, hogy törvényhozási utón azok a szakaszok az eddigi törvényekben megváltoztattassanak, amelyek egész határozottan az adózó közönséget társadalmi és osztálykülönbség nélkül teljes mértékben kiszolgáltatják a finánchatóságoknak ; hogy az az első kivetés, amely történik a finánchatóságok részéről, ne legyen rögtön végrehajtható, anélkül hogy a fél meg lenne hallgatva, anélkül hogy a fél a maga megjegyzését megtehesse, mert most azonnal fizetni kell, bármennyit is vetnek ki rá s nagyon sokszor, mivel nagyobb teherről van szó, még mielőtt a fél arra vonatkozólag nyilatkozhatott volna, hogy hajlandó vagyok-e fizetni vagy nem, már biztosítási végrehajtást vezetnek ellene. (Ugy van! a baloldalon.) Itt kell valamit kitalálni az emberek megnyugvása és az igazságosság szempontjából, hogy legyen egy fórum, amely előtt az adózó a maga igazát be tudja bizonyítani s hogy addig ne vezessenek végrehajtást ellene s ne legyen köteles fizetni, amig magát ki nem beszélhette és a maga álláspontját ki nem fejthette. S nem is a Nemzetgyűlés előtt, hanem nagyobb nyilvánosságnak szánva arra kell kérnem a pénzügyminister urat, hogy a maga pénzügyi programmjának megvalósításával fejezze be ő is, de fejezze be utódja is az adók sorát. Hiszen már az ő elődje kénytelen volt azt a bizonyos szakaszt bevenni a törvényébe, hogy amennyiben az összes adók az adózó jövedelmének 75 százalékát meghaladják, abban az esetben az adó 75 százalékra leszállítandó. Eszerint minden magyar kereset 75 százaléka elvehető bizonyos esetekben s csak ezen felül van mentesség. Most ehhez jönnek az összes vagyonváltsági javaslatok, sok esztendőre visszamenőleg egyszerre kell kifizetni a jövedelemadót, a vagyonadót, a hadi nyereségadót, a rendes egyenes adók is be kell hogy folyjanak, s ugyanezen idő alatt, ugyanezen esztendőben ki kell fizetni a vagyonváltságot is. (Mozgás.) Ezt a nemzet csak a legnagyobb kiméletességgel történő végrehajtás esetén tudja kiállani ; másrészt állítom azt, hogy ez a nemzet nagyobb terhet egyetlenegy fillérrel sem bir már el. (Felkiáltások: Est sem bir ja él!) Ezt a hurt végsőkig feszíteni nem lehet, mert a hur elpattan és összeomlás következik. (Ugy van ! jobb felöl.) A pénügyminister urnák kell tudnia azt, hogy a jó gazda évről-évre megnyírja a birkát, azonban megnyúzni a birkát még szimfóniák zengése mellett is egy életben csak egyszer lehet. (Derültség.) Kerekes Mihály : Keserű szimfóniák ezek; ezeket a nemzet dalolja. (Zaj.) Ugron Gábor: Hasonló kérdés, amelynek megoldása késik és amely késést nem tudok megérteni, a sajtócenzura eltörlésének kérdése. Hónapokkal ezelőtt tartottunk értekezletet ebben a kérdésben, azt hiszem, nem követek el indiszkréciót, ha elárulom azt, hogy a sajtófőnök ur már hónapok előtt azon az állásponton volt, hogy a cenzúrát el kell törölni. Amióta a cenzúrát a háborúból kifolyólag életbe léptették, nem volt olyan kormány, amelyet a cenzúra miatt nem támadtak volna, és nem volt egyetlen kormány, amelyet ezért felelősségre lehetett volna vonni, mert valamennyi ministerelnök felállott, az egyik mosolygós arccal, a másik savanyu képpel, de kijelentette azt : Hja, kérem, ez valami, amit mindnyájan elitélünk, ez olyan valami, amit jól megcsinálni nem lehet, olyan ember nem volt, aki jól meg tudta volna csinálni, nem is lesz, de fenn kell tartani. Mirabeau azt mondotta az angol nemzetről, hogy az angol nemzetet nem az alkotmány emelte olyan magasra, hanem Milton eszméjének keresztülvitele, a közvélemény megbecsülése, a sajtószabadság. Ha megnézzük, hogy nálunk hogy kezelik ezt a kérdést, akkor ezzel a megállapítással szemben azt kell hogy mondjuk, hogy itt ugy látszik Magyarországon a közvélemény egyáltalán mellékes valami, erre nem kell adni semmit, mert hiszen a sajtószabadságot, bármennyire sürgetjük, helyreállítani nem kell. Orbók Attila: Szolgabíró a sajtófőnök! Ugron Gábor: Pedig én nem látom be az indokát annak, hogy a cenzúrát fenn kell tartani. Amig cenzúra van, addig mindig fognak a lapok olyan dolgokat irni, amelyeket nem szabad megírni és mindig fognak olyan modorban irni, amely modor ártalmas. Berki Gyula: Különösen külföldön, megnagyítva. Ugron Gábor: Ennek oka igen egyszerű. Hiszen most már 7—8 esztendeje annak, hogy cenzúrával dolgozik a sajtó. Egy egész generáció nőtt már fel a sajtó munkásai közt, amely a szabadsajtóval nem dolgozott. Egész egyszerűen megírják a dolgaikat, benyújtják a cenzúrának, ha törli, törli, ha keresztül engedi, akkor keresztül engedi. Leszokik tehát minden sajtómunkás ós a fiatalabbja meg sem tanulja azt, hogy ő felelősséggel tartozik azért, amit ir. (Úgy van! Ugy van!) Berki Gyula: A saját lelkiismeretének!