Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-193

A Nemzetgyűlés 193. ülése 1921. évi május hó 23-án, hétfőn. 111 Ugron Gábor : Erre a felelősségre kell megnevelni a sajtót és az a felelősség csak akkor lesz meg benne, ha tudja, hogy azért, amit ir, egyszersmind magyar törvényes biró előtt kell felelnie. (Helyeslés.) Ami pedig azt illeti, hogy azért, amit'a sajtóban egy újságíró ir, felelősségre vonható-e, és azt hallom, hogy először uj sajtótörvényt kell alkotni, erre azt kell hogy mondjam, hogy azok a férfiak, ugy látszik, a háboru előtt megszavazott Balogh Jenő, vagy Tisza-féle sajtótörvény intézkedéseit nem ismerik, mert aki azt ismeri, az tudja, hogy az olyan nyakravalókat tartalmaz, (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldálon.) hogy azzal a törvénnyel minden excesszust feltétlenül meg lehet szüntetni a lehető legrövidebb idő alatt. Csak egyetlenegyszer alkalmazzák azt a törvényt, meg vagyok győződve arról, hogy másodszor egyetlenegy hírlapíró sem fogja magát kitenni annak, hogy évekre elitéljék egy cikkért, hanem igenis be fog következni az, ami mindannyiunk célja, hogy kifejlődjék bennük a felelősség érzete, és mindenki felelőssége tudatával fog a nyilvánosság elé lépni minden cikkel, tudva azt, hogyha ott rágalmaz, valótlant ir, rontja az ország hitelét, a sajtótörvény, valamint az önök által megszavazott, a társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvény alapján a maga méltó büntetését feltétlenül el fogja venni. (Ugy van! Ugy van!) Rá kell hogy mutassak még arra a legfontosabb körülményre, hogy addig, amig itt cenzúra van, addig a külföldön — és itt olyan férfiak tapasztalataira hivatkozom, akik külföldön sokszor megfordulnak — nem fogják a mi lapjainkat olvasni, mig ellenben a bécsi magyar lapokat olvassák. Orbók Attila: Azért hiszik, hogy fehér terror van ! Ugron Gábor : Mihelyt itt megszűnt a cenzúra, vége van a bécsi kommunista lapok hitelének külföldön. Akkor Olaszországban, Németországban meg lehet majd kapni a mi lapjainkat is, nem ugy, mint most, amikor egyetlenegy magyar lapot nem lehet megkapni, meg lehet azonban kapni az egész bécsi magyar sajtót a külföld városaiban. Onnan származnak mindazok a hazugságok, amellyel az egész világot teletöltik, rontják ennek az országnak hitelét, onnan származnak ezek, abból a fészekből. Azt pedig kiirtani mindaddig, amig itt sajtószabadság nincs és a cenzúra meg nem szűnik, soha nem fog lehetni. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Hasonló természetű az egyesülési és gyülekezési szabadság. Ha azok a nagygyűlések, politikai gyűlések, amelyekre engedélyt kérnek és amelyeket betiltanak, tényleg megtarthatók volnának, egészen más volna a helyzet. Engedelmet kérek, azok a gyűlések mind a nagy nyilvánosság előtt történnek, a kormánynak jelen van a maga ellenőrző közege, aki minden szót felírhat, tehát mindenért ami ott történik, felelős az, aki ott valamit tesz, vagy ott valamit mond. Hát miért szükséges akkor ezeknek a gyűléseknek betiltása? Azért, hogy ne a nyilvánosság előtt hangozzanak el mindezek az illető teljes felelősségének tudatában, hanem titokban, négyszemközt intézzék el azokat a dolgokat, titokban legyen a hamu alatt a parázs, amely azután robban a végén? Hasonlóképen a munkások mozgalmainál is. Módot kell adni, hogy ők abban a gazdasági szervezkedésben, amely az ő létük alapfeltétele, teljes szabadsággal mozoghassanak. Hiszen ott is megvan a kormánynak a legteljesebb módja arra, hogy az ellenőrzést gyakorolja. De igy úgyszólván egyenesen belekényszeritik az embereket a titkos konspirálásba, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsobalóldálon.) elkeserítik őket, és mesterségesen csinálnak különben megelégedett polgárokból elkeseredett polgárokat, akik azután mindig azt képzelik magukról, hogy őket üldözik és el vannak nyomva. Ezek azok a kérdések, amelyeknek hirdetése nem destrukció, amelyeknek hirdetése nem demagógia, hanem amelyeknek megvalósítása, felfogásom szerint, a nemzet érdeke, a kormány érdeke, a rendszer fenmaradásának érdeke, mert azt állítom, hogy szabadságjogok nélkül egy rendszer nagyon rövid ideig tarthatja magát. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldálon.) A szabadságjogok teljes szabadsága mellett azonban feltétlenül a nemzet akarata érvényesül. Ettől pedig, hogy a nemzet akarata érvényesüljön, sem nekünk, sem a Nemzetgyűlésnek, sem a kormánynak fémünk nem szabad. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldálon.) Ezek után méltóztassék megengedni, hogy egy pár szóval kiterjeszkedjek egynéhány felszólalásra, amely ebben a vitában elhangzott. Egri Nagy János t. képviselőtársam tartott egy igen érdekes beszédet és abban kifejtette az ő felfogása szerint igazolt liberalizmusnak fogalmát és ezzel szembeállított azután egy másik fogalmat. En azt a liberalizmust hirdetem, amelyet az én igen t. képviselőtársam igaznak és helyesnek tart. Ugyanazt a liberalizmust hirdetem és épen azért rossz néven veszem tőle, hogy ő azután ezen általa is elismert hit gyakorlati alkalmazását egész egyszerűen lebunkózza azért, mert véletlenül más kérdésben nem vagyunk vele egy véleményen. Kérem őt arra, hogy vegye észre, hogy háboru után mindig milyen kemény tusája van és volt a politikai hitvallásoknak nemcsak a múltban, hanem most is. Sokkal keményebben ütköznek össze a különböző vélemények egymással, mint máskor és nincs olyan világnézet, ilyen nagy konvulziók után, nincs olyan ideológia, nincs olyan hitvallás, sőt nincs olyan tévhit, vagy politikai bolondgomba, amely ma ne érezné magát igazolva a háboru által és amely ma ne lenne meggyőződve arról, hogy