Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-193
A Nemzetgyűlés 193. ülése 1921. évi május hó 23-án, hétfőn. 109 és amelynek minden egyes tagja szintén azt hiszi magáról, hogy ő szabad polgára ennek az országnak, (Mozgás.) nem szabed tűrnie, hogy ilyen eljárásnak ma polgári egyének kiszolgáltassanak, Én egész őszintén megmondom azt is, hogy azt sem tudom megérteni, mi szükség van még az internálások fentartására. Mert hiszen addig, amig azt lehetett mondani, hogy a mi büntetőtörvénykönyvünk, természetesen, nem látta előre ennek a bizonyos bolsevizmusnak eljövetelét a múlt század harmadik negyedében és nem gondoskodott itt megfelelő retorziókról ; amig azt mondhatták, hogy ezek az utolsó idők, amelyek az országon végigzajlottak, más büntetésnemeket követelnek meg bizonyos* bűnesetekre vonatkozólag : addig én igazat adtam azoknak az embereknek, akik az első időben mindjárt iparkodtak ártalmatlanokká tenni azokat, akik ellen nem lehetett a törvény erejével eljárni, de akiktől azért félni lehetett, hogy fölforgatják ezt az államot. Zákány Gyula : Két év után folytonosan preventív eljárás ! Ugron Gábor: Engedelmet kérek, méltóztassanak elolvasni újra azt a vitát, amely az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával lefolyt; méltóztassanak elolvasni az előadó urnák a beszédét, méltóztassanak elolvasni az igazságügyminister ur beszédét. A főok, amely miatt a Nemzetgyűlés magáévá tette ezt a törvényt (ügy van! jobbfelöl.) az volt, hogy ezek ellen már most a törvény erejével, törvényes alapon, szabályszerűen tudjunk eljárni és ne legyen szükségünk erre a mankóra, (ügy van! jobbfelöl.) ne legyen szükségünk arra, hogy viszont azon örv alatt, hogy valaki bolsevista, bárkit a közigazgatási hatóságok titokban, anélkül hogy valaki tudna róla, kihallgatás nélkül bizonytalan időre eltüntessenek az internált táborokba és tartsák ott hónapokon, éveken keresztül ... Orbók Attila : Ott lesznek igazán bolsevistákká ! Ugron Gábor :... ami még rosszabb helyzet, mintha az illetőket fogház- vagy börtönbüntetésre pitéitek volna. (Ügy van ! balfelöl. ) Épen ezért erre vonatkozólag tisztelettel van szerencsém egy határozati javaslatot beterjeszteni, amely igy szól (olvassa) : »Mondja ki a Nemzetgyűlés, hogy az internálások intézményét megszüntetendőnek tartja s ennek folytán utasítja a kormányt, hogy az internálásra, vagyis mint a rendeletek mondják, az állam biztonságára vagy a közrendre és a közbiztonságra aggályos, gyanús egyének őrizetbevételóre vonatkozó összes rendeleteket haladéktalanul vonja vissza.« (Elénk helyeslés bal felől.) Zákány Gyula : Tessék nem keresztény módon beszélni, hanem cselekedni! (Egy hang balfelöl: Vannak ott hibásak is!) Ha vannak hibásak, akkor azoknak a fogházban vagy a börtönben van a helyük. (Egy hang a jobboldalon : Keresztény módon kell beszélni és cselekedni is !) Kerekes Mihály: Be kell zárni, a bíróság elé kell állítani azokat, akik hibásak. (Zaj.) Ugron Gábor : Minthogy a pónzügyminister úrhoz szerencsém van, egész röviden, egypár szóval az ő resszortjára is kívánok kiterjeszkedni. (Halljuk! Halljuk!) Mi azt a nehéz kötelességet, amely elé a pénzügyminister ur a Nemzetgyűlést állítja, az ország érdekében programmja megvalósítása nevében, ezt a nehéz kötelességet teljesítjük. S nem hiszem, hogy a pénzügyminister urnák ebből a szempontból panaszra volna oka, hogy akár a plénumban, de főleg ott, ahol ezek a kérdések eldőlnek, a bizottsági tárgyalásnál bárki is az ő terve megvalósításának útját állná. De rá kell azért hogy mutassak arra, hogy bár mindnyájan, azt hiszem, azon az állásponton vagyunk, hogy a pénznek megjavítása feltétlenül szükséges valami volt, elsősorban a teljesen tönkretett fogyasztó osztályok, a köztisztviselő osztály talpraállitása, másrészt a költségvetés megjavítása szempontjából, mégis ennek a pénzmegjavitásnak igen súlyos következményei lehetnek és lettek annak dacára, hogy most tulajdonképen visszafelé kezdjük megtenni azt az utat, amelyet a pénz a háború kezdete óta, főkép az utolsó esztendőkben, lefelé megtett. Azt a csodálatos jelenséget látjuk, hogy amikor százról egyre lement a pénzünk, ezt a termelő osztályok kivétel nélkül nem nagyon érezték meg ; sőt ellenkezőleg a konjukturát a termelő osztályok ebből kifolyólag kivétel nélkül ki tudták használni. Egyetlenegy következménye volt ennek a visszaesésnek. Az, ami a panasz tárgyát képezi, az nem ennek, hanem a megkötöttségnek volt az oka. Mondom, egyetlenegy osztály volt, a fogyasztó osztály, a tisztviselő osztály, amely ennek a pénzromlásnak a terhét viselte, s amely nap-nap után jobban éhezett (Egy hang a szélsőbaloldalon: Es éhezik!) és jobban rongyolódott le. Ez azonban a termelő munkát nem akadályozta, s az a tény, hogy százról egyre ment le a mi pénzünk, közgazdasági válságot nem okozott. S most, amikor visszafelé kezdjük az utat megcsinálni — mert hol vagyunk még a száztól 2'60-nál — máris konstatálhatjuk, hogy valamennyi termelő osztály válságban van, ugy a mezőgazdaság, mint az ipar és a kereskedelem, (ügy van! balfelöl.) pedig mondom, még csak egész rövid utat tettünk meg, amiből következik, hogy akkor, amikor romlott a pénz, azt a termelő osztályok nem érezték ; most azonban, mikor javulni kezd, akkor az a szegény tisztviselői kar és fogyasztóközönség érzi ennek a javulását, azonban a termelő munkát válságba sodorja ez a kevés javulás. Orbók Attila: Ma nekem, holnap neked!
