Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-193
100 A Nemzetgyűlés 193. ülése 1921. évi május hó 23-á,n, hétfőn. mekeinek halálozása, ahol 10.000 hét éven aMira 46*7 lues okozta halálozás esik. Ezt követi a különféle napszámosok, ipari, kereskedelmi és bányászati segédszemélyzet, a véderő és a közszolgálatban alkalmazott szolgák arányszáma. A lues is tehát a gazdaságilag gyengébb foglalkozásoknál pusztit a legerősebben, akiknek nincs módjukban, hogy bajukat, amint a betegség természete megkívánja, hosszú ideig és rendszeresen kezeltessék. Szekeres a következő konklúzióra jut (olvassa): »A magyarság halálozási arányszámának nagyságát egész Európában csak három ország múlja felül. Ennek a szomorú jelenségnek okát az európai mértéket messzire meghaladó tuberkulózis- és gyermekhalandóságunkban találjuk. A gyermekhalálozások viszonyszáma az ország különböző vidékein nagyon eltérően alakul. A gyermekvédelemnek e tekintetben igen nagy körültekintéssel és gonddal kell eljárnia, mert jóformán minden egyes területén más és más a legerősebben veszélyeztetettek korcsoportja és mások azok a betegségek, melyek legtöbb áldozatot követelnek. A gyermekhalálozás elleni küzdelemnek tehát mások lesznek az eszközei az Alföldön, mint a felvidéken, és mások a vidéken, mint a városokban. A gyermekhalálozások alakulását determináló tényezők után kutatva a földrajzi viszonyoknál is élesebben domborodnak ki minden beállításban a szociális okok, a gazdasági tényezők, a kulturális viszonyok és az orvosi ellátás nagy hármas csoportja. A társadalmi piramis legalsóbb rétege, amelyre a gazdasági élet terhe a legsúlyosabban nehezedik, áldoz legtöbb gyermeket a halálnak. Alig van betegség, amelynél nem a három legszegényebb foglalkozási ág, a mezőgazdasági munkások, a tanulatlan és legrosszabban fizetett városi napszámosok és a házi cselédek nyomorban növekedő gyermekei veszítenének a legtöbbet.« Méltóztassanak kérem megengedni, hogy még egynéhány idézetet olvassak fel Buday Lászlónak »A megcsonkított Magyarország« című könyvéből. Buday az 1919. évre vonatkozólag azt mondja (olvassa) : »Máris konstatálhatjuk, hogy 1919. évi adataink szerint az 1919. évben elhaltak száma 410.000 ; ebből a gümőkórban elhaltak abszolút száma 63.000. A halálozások 154 ezreléke esett tehát a tuberkulózisra, mig a korábbi években az ugyanazon időközben a tuberkulózis-halálozás az összes halottak 145 ezreléke volt. Ez az arány az év első és második negyedében, amikor tudvalevően a tuberkulotikus halálozás általában magasabb szokott leírni, 170-re, illetőleg 220-ra emelkedett. Ugyancsak Buday emliti meg könyvében, hogy »megdöbbenve látjuk különösen némely sürü népességű alföldi falvak tuberkulózis-halálozásánál a fertőzéses fészkek keletkezését és ijedve gondolunk arra, hogy Budapest túlzsúfolt külterületi lakásai milyen tenyésztői lehetnek a tuberkulotikus fertőzésnek.« »Magyarországon átlag az összes halálozások 14"8%-a esik a gümőkórra. Vidéki népességünkben az alföld népe oly nagy mértékben exponálva van a tuberkulózisnak ; épen a sürübb lakosságú rész, ahol a nagy tömegek élnek. A tuberkulózisban elhunytak magas számarányánál minden valószínűség szerint nagy szerepe van a lakásnak, a zárt ablakú, gyakran padlózatlan szobáju lakásnak, amely a családfő betegségét átterjeszti a családtagokra és az apákét átörökíti az utódokra.« »Falvakban magát a tuberkulózis elleni küzdelmet is igen nehézzé teszi az orvosi ellátás és megfigyelés hiánya ; a helyzetet pedig a háború befejezte óta még nehezítette az, hogy rokkantjaink szertevitték a rosszul szellőztetett, padlótlan lakásokba a tüdővész csiráit ; nem lehet megvárnunk, amig olyan vidékek népe is inficiálódik, amelyek eddig kisebb mértékben voltak kitéve a bajnak.« »Közegészségügyi törvényünk — irja továbbá Buday —• úgyis 44 éves már. Ha egyes hézagait — bár keveset — azóta ujabb törvényalkotások kitöltöttek is, még mindig hiányzik egy pontos részlettörvény a tuberkulózis elleni kötelező védekezésről.« Engedelmet kérek, ha talán kissé hosszú idézeteket olvastam ki ebből az igen érdekes könyvből, de ezt kötelességemnek tartottam. Megmondom miért. Meg vagyok győződve arról, t. Nemzetgyűlés, hogy ezek után feltétlenül disszonánsán kell hatnia mindnyájunkra, hogy a tuberkulózis elleni, kétségtelenül állami feladatot képező küzdelemre rendes kiadásként csak 1,600.000 K. lett a költségvetésbe felvéve. Ugyancsak, egy nagy világégés után megújhodásra vágyó országnál, talán egy kissé csekély összeget jelent, hogy ujabb kiadási tételként gyermek- és anyavédelemre 3,600.000 K. foglaltatik, önkéntelenül eszembe ötlik az a gondolat, hogy csak nem ezen a téren akarunk takarékoskodni az entente számára ? A nemi betegségek elleni védekezésre beállított 240.000 K. szintén rendkívül csekély összeg. (Ugy van!) Amint az ilyen kérdéseket a múltban megoldani szokták, első cselekvésképen egy kormánybiztos kinevezése történne meg, ámde annak az automobilköltségére sem elegendő ez a tétel. A járványok elleni küzdelemre 200.000 K. van előirányozva, a trachoma elleni védekezésre 127.000 K, az alkoholizmus elleni küzdelemre 25.000 K. Mindez valutáris viszonyainkra való tekintettel époly csekély összeg, mint a testnevelési célokra beállított 132.000 K. Hogy ezek a tételek mily nevetségesen csekélyek, az legjobban illusztrálható azáltal, hogy egy-két állami autó beszüntetésével máris meg lehet kétszerezni ezeket a tételeket és ha 4—5 további autó fentartásának feltétlen szükségességéről lemondunk, a tüdőbeteg-gondozó intézetekre rendkívüli kiadások alakjában beállított 4 millió koronát megkétszerezhetjük vagy megkétszerezhetjük a kórházak létesítésére szükséges rendkívüli beruházási tételt, az 5 millió koronát. Mindent egybevetve elérkezettnek látom az időt arra, hogy abban a biztos tudatban, hogy a Házban a t. Nemzetgyűlés tagjai sorában, nem
