Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-193

A Nemzetgyűlés 193. ülése 1921. évi május hó 23-án, hétfőn. 101 akadhat senki sem, aki e kérdés fontosságát kétségbe vonná és abban a meggyőződésben, hogy nem nézheti tovább már közömbösen az állam, hogyan pusztul az ország legértékesebb tőkéje az emberélet és miként sötétíti el egy szebb jövő horizontját a gyermekhalandóság szörnyűséges veszedelme, a következő indítványt terjeszszem a t. Nemzetgyűlés elé, tisztelettel kérve annak elfogadását. (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »Indítvány. Tekintettel arra, hogy területi integritásunk visszaszerzésének egyik legjelentősebb és a jelenlegi súlyos körülmények közt kétszeres fontossággal biró eszközét a céltudatos népesedési politikában látom, indítványozom, utasítsa a Nemzetgyűlés a kormányt, hogy az anya-, csecsemő- és általában a gyermekvédelemre vonatkozólag sürgősen terjesszen törvényjavaslatot a Nemzetgyűlés elé. (Általános helyeslés és taps.) Evvel kapcsolatban méltóztassanak még megengedni, hogy rátérve azokra a speciális intézkedésekre, amelyekről való gondoskodás törvényhozásunk utján égetően szükségessé válik, rámutassak elsősorban az anyasági biztosítás ügyére. Ez a kérdés elsősorban a népjóléti minister urat fogja érdekelni. A legnagyobb örömmel kell üdvözölnöm a kormányt, hogy a munkásbiztositási törvényjavaslatnak az anyasági biztosításra vonatkozó intézkedéseit az intenzivebb anya és gyermekvédelem érdekében törvényhozás utján minél előbb megvalósítani szándékozik. (Helyeslés.) A megértés kétségtelen jelének tekinthető elsősorban a gyermekágyi segély időtartamának hat hétről nyolc hétre való felemelése, a gyermekágyi segély pénzbeli mértékének a napibér 50%-áról 70%-ra való megállapítása, a gyermekágyi segély lejárta után 12 héten át adott szoptatási segély, bár az csak igen csekély összegben, napi 2 K-ban van megállapítva és végül a veszélyes ipari, gyári munkában résztvevő nőnek négyheti tartamra adott u. n. terhességi segély, ami az átlagos napibér 60%-ig térjedőleg van tervbe véve. Le kell szegeznünk, t. Nemzetgyűlés, azt a tényt, hogy mindezek humanitárius nézőpontból nemcsak a múlttal szemben jelentenek lényeges haladást, hanem általában az összes kulturállamok sorában Magyarországot az első helyre juttatják. Mert pl. a svájci törvény ismeri ugyan, de csak a hatheti gyermekágyas segélyezés után következő négy hétig tartó úgynevezett Stillgeldet, de a terhességi segélyt ép ugy, mint pl. az osztrák törvény egyáltalán nem ismeri. A német munkásbiztositási törvény nyolcheti, a különben igen humánus norvég, valamint az orosz munkásbiztositási törvény hatheti táppénznek megfelelő segélyt ad és az olasz törvény szülés esetére mindössze 40 lira pénzsegélyt folyósít. Talán felhívhatom az igen t. kormány figyelmét arra, hogy e kérdést tanulmányozva, az anyasági segély tárgyában Schmiedt Henrik francia képviselőtől egy érdekes törvényjavaslatot találtam, amely 1913 június 17-én került először tárgyalás alá a francia kamarában. Méltóztassék meghallgatni : nálunk visszamenőleg ugyebár sohasem tettünk különbséget az országban aközt, hogy ki milyen nemzetiségű ; magyar, német, tót, oláh vagy bármely anyanyelvű honpolgár lett légyen bárki egyformán részesülhetett mindenféle kedvezményben. A sovén francia nemzet, amely hazug módon terjesztett hirek alapján annyiszor vetette szemünkre a nemzetiségi kisebbségek brutális elnyomatását, ilyen módon fogadta -el ezt a törvényjavaslatot : Igényt tarthat a törvény által megállapított segélyre minden — kizáróan — francia nemzetiségű vagyontalan nő, aki mint munkásnő, cseléd, vagy egyéb alkalmazotti minőségben másoknál fizetésért munkát végez. Ezt a segélyt azután az ott dolgozó munkásnőkre is kiterjesztették. A gyakorlati megoldást pedig a javaslat akként kontemplálta : Franciaországban átlagszámítás szerint körülbelül 775.000 születés történt 1912ben. Először is az idegen nemzetiségüeket küszöbölték ki és igy maradt 748.000 francia nemzetiségű nő, pénzsegélyre szorult 75%, vagyis 560.000 nő. Az akkori békebeli valutáris viszonyokat tekintve, 60 napra egy frank napisegélyt számítva, összesen 33,600.000 frankot irányoztak elő, még pedig akként, hogy annak felét, vagyis 50%-ot maga az állam viselje, 15"6%-ot a département és 344%-ot a község. Miként azonban méltóztatnak hallani, még ez a javaslat sem éri el azt a szociális felfogást, mely a mi magyar törvényjavaslatunkban nyilvánult meg és ezt én annál is inkább szivem legteljesebb melegével üdvözlöm, mert szerintem az anyaés gyermekvédelemnek alfája és ómegája épen az anyasági biztosítás ügye és e kérdés kedvező megoldása nélkül minden népesedési politika egy fabatkát sem ér, minden anya- és csecsemővédelmi akció enélkül hajótörést, szenved. (Ugy van!) Kendkivül helyesnek tartom és szivem egész melegével üdvözlöm azt a tervezetet is, amelyről a népjóléti minister ur egy intervju alkalmával nyilatkozott, hogy a közszolgálati alkalmazottak betegségi kötelező biztosításának kimondásával kapcsolatban errői a sokat szenvedett osztályról is meg akar emlékezni valamely formában és ugy ezekre, valamint megfelelő formában az ipari munkásokra, házi cselédekre és földmunkásokra is ki akarja terjeszteni a szociális gondoskodás áldását. En a magam részéről erre nemzetvédelmi szempontból rendkívül nagy súlyt helyezek és kérem, hogy ez főként azon a nyomon haladjon, amire 1884-ben Németország irányította rá elsőként az európai államok figyelmét, a kötelező áliami betegségbiztosítás kimondásával. A következőkben még rá akarok térni a gyermekmunka és női munka szabályozásának kérdésére. (Halljuk ! Halljuk !) Erről egy igen érdekes tanulmány jelent meg Magyarországon Chyzer Béla dr. tollából 1909-ben, aki ezzel a kérdéssel kimerítően foglalkozott. In médias res megemlítem, hogy épen Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister úrtól hallottam, hogy legközelebb a Nem-