Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-168

7ö A Nemzetgyűlés 168. ülése 192 Szabó István (sokoróptikai) : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Tegyük fel, hogyha ez a mi dunántúli jó népünk, amely nem akar potyaföldet, nem akar olcsó földet, nem akar ajándékot, hanem csak azt akarja: tegyék neki lehetővé, hogy magának és családjának végre valahára otthont szerezhessen, tegyük fel, — mondom — hogyha ez a nép el is fogadja azt a horibilis árat, amit egyes kapzsi birtokosok követelnek tőle : mi lehet ennek a következménye ? Nekik van reménységük, de nem kívánhatjuk tőlük, hogy ők tovább gondoljanak és messzebb számítsanak, mint hogy a mai terményárakat és napszámokat veszik alapul ; időközben azonban a mi zseniális pénüzgyministerünk majd behozza a pénzhiányt, leszáll a termény ára és a napszámbér, megoperálja a gazdák zsebét ugy, hogy az erszény helyén csak egy lyuk tátong, jelezve, hogy ott járt az operációs olló, — de mi történik azokkal, akik. ilyen fizetési kötelezettséget vettek magukra ? Azoknál megverik a dobot : »ki ad többet érte ?« — és épen az ellenkezőjét érjük el annak, amit el akartunk érni, mert a lelkeket forradalmasítjuk, nyomorba taszijtuk. Tehát kérem idejében azokat, akik tudnak segiteni és akiknek ez érdeke is, hogy segítsenek. (Általános élénk helyeslés.) Huszár Károly: Mindent elfelejtettek már!) Szabó István ( sókor óf átkai) : T. Nemzetgyűlés !) Kisgazdaminister koromban, amikor ezt a törvényt megszavaztuk, akkor a Nemzetgyűlés is ugy gondolkozott, de meg illetékesek is azt mondották, hogy majd a végrehajtási utasításba mindazokat fel lehet venni, amiket esetleg ez a törvény nem tartalmaz, mert hiszen tudjuk, hogy csak négyszakaszos ; az idő előre jár, égető, cselekedni kell valamit, — és én akkor azt gondoltam, t. Nemzetgyűlés , hogy itt a végrehajtási utasításban majd érvényesíthetem óhatjásaimat, amelyek olyanok lesznek, amelyekkel a birtokososztály is és ezek a szegények is, akik rá vannak szorulva a segítségre, meg lehetnek elégedve. Akkor írásban átnyújtottam az óhajtásomat az illetékes tényezőknek, akik a végrehajtási utasítást hivatva voltak készíteni és azt ajánlottam, hogy egy kataszteri hold földnek ára legyen a ma szokásos bér huszonötszöröse. Ez igy volt, ilyenformán mozgott a békében is. Ezt azonban gabonavalutában állapítsuk meg és nem a mindig ingadozó magyar valutában. Ha ezt igy csináltuk volna meg, s ha egy kataszteri hold föld bérletét egy métermázsa val számítjuk, akkor annak huszonötszörösét véve, egy házhelyhez való föld — ha 600 négyszögölet is veszünk erre — alig kilenc és fél métermázsába került volna. Ha ehhez hozzászámítjuk az 5%-os kamatot, amit szintén gabonában óhajtottam törleszteni, és ezt tiz évre teszem, akkor az első esztendőben is alig került volna ez egy métermázsa gabonába. Ezt az az igénylő ki tudta volna bírni, s tekintettel arra, hogy csak kicsiny területekről van szó, a birtokosok sem pusztultak volna bele. (Ugy van!) . évi március hó 18-án, pénteken. De hát nem igy történt. Nem tehetek róla, nem is akarok megvádolni senkit sem, ez a legtávolabb áll tőlem ; hiszen talán még azok is tudják, akik nem ugy gondolkodnak, akiknek a bürójába még nem hatolt be a keresztény demokratikus áramlat lágy fuvallata. De most már látjuk és tudjuk, hogy katasztrófába vihetjük ezen házhelyigénylőket, segítsünk tehát rajtuk, talán még van idő reá. Legyen szabad áttérnem a kis haszonbérletekre. Itt az intenció, mint tudjuk, az volt, hogy addig is, míg a földbirtok helyesebb megoszlásáról szóló törvényjavaslatot elfogadjuk, — hogy láthassa a falusi szegény nép a Nemzetgyűlés jóindulatát — tegyük lehetővé, hogy már vethessen a maga földjén, ha mindjárt bérletben is. Igazunk volt, hogy igy csináltuk, j ól okoskodtunk, csak végre kellett volna hajtani azt a törvényt. Látjuk ugyanis hogy a nagyobbik törvény végrehajtása nehézségekbe ütközik, mert nem tudom mi okból, annak a végrehajtási utasítása még most sem jelent meg. Én nem a birtokosokat okolom. Itt már az a végrehajtási utasítás utat és módot ad arra, hogy a lelkiismeretlen emberek kijátszhassak az igénylőket akkor, amikor akarják. Hiába van olyan kenetes hangja a végrehajtási utasítás bevezetése második bekezdésének, amely igy szól (olvassa) : »A m. kir. ministeri um a kapott felhatalmazás alapján a földbirtok helyes megoszlását szabályozó rendelkezésekről már beterjesztett törvényjavaslat alapján, annak figyelelembevételékel a következőket rendeli, abban a biztos tudatban, hogy ezek a rendelkezések kölcsönös megértéssel fognak találkozni s méltányos alkalmazásuk a társadalmi rend és béke megingathatatlan megszilárdulásának az útját is egyengetni fogja s a földbirtok helyes megoszlását szabályozó rendelkezésekről alkotandó törvény mielőbbi életbeléptetését és nyugodt végrehajtását is elősegíti.« Ugyebár, t. Nemzetgyűlés, ha csak ezt az egy bekezdést olvasnók el abből a végrehajtási utasításból, akkor azt mondhatnám, hogy az igazán jól van megcsinálva, az igazán a keresztény felebaráti érzéstől, a szociális érzéktől van áthatva. De a régi szokásos »nesze semmi, fogd meg jól« bevezetés után (Ugy van !) itt van a nagy hiba, amelyet olyan nehéz helyrehozni, pótolni. Különösen a kis haszonbérletek alapítására való kötelezésnél a 13. § első bekezdése nyit utat a törvény kijátszására. Azt mondja ugyanis (olvassa) : »Amenynyiben az előbbi szakasz alapján sem állana elegendő föld rendelkezésre, minden nagybirtokos vagy nagybérlő köteles az általa kezelt, mezőgazdaságilag művelhető földekből a felmerülő szükséghez képest akkora területet, amekkorának az elvonása a birtok többi részén az okszerű gazdálkodást nem gátolja, (Ugy van !) de legalább is akkorát, amek- . kora az 1919/20. gazdasági évben is Ms haszonbérletekre vagy részes művelésbe van adva, a jelen rendelet értelmében méltányos feltételek alatt kis