Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-168
Á Nemzetgyűlés 168, ül/ése 1921. évi március hó 18-án, pénteken. 75 ^thatólag véget ér, semmi okot sem látok arra, liogy április 5—6-ika előtt összehívjuk a Nemzetgyűlést, annál kevésbé, mert két ünnep van közben és az előtt csak két, tanácskozásra felhasználható nap lenne. Ha tehát a Nemzetgyűlés is ugy óhajtja, (Helyeslés.) azt hiszem nem is 5-én, hanem 6-án tartjuk majd legközelebbi ülésünket, mert ha 4-én nem járnak vonatok, csak 5-én lehet utazni és 6-ára lehetnek itt a képviselő urak. Ha holnap elvégezzük is az indemnitási javaslat részletes vitáját, hétfőn még amúgy is kénytelenek leszünk ülést tartani, hogy az indemnitást harmadik olvasásban is el lehessen intézni. Elnök : A képviselő ur fentartja indítványát ? Ereky Károly : Igen ! Elnök : Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az elnöki napirendi indítványt elfogadni, szemben Ereky képviselő ur módositó indítványával ; igen vagy nem ? (igen!) Az elnöki napirendi javaslat elfogadtatott ; ezt határozatképen kijelentem. Áttérünk a sürgős interpellációra. Szabó István (sokorópátkai) képviselő urau illeti a szó. Szabó István (sokorópátkai) : Tisztelt Nemzetgyűlés I Gróf Andrássy Gyula az állami és társadalmi rendről szóló törvényjavaslat tárgyalása folyamán nagyon megszívlelésre méltó beszédében azt mondta, hogy a forradalom egy ragály, amely leginkább a beteg lelkekre terjed át. Én is azt mondom, hogy a forradalom valóban ragályos, az elcsigázott, az elnyomott beteg lelkeken terjed leginkább. (Ugy van! jobbfelől.) De nem elég az, t. Nemzetgyűlés, ha mi felismerjük a betegséget, hanem gondoskodnunk is kell annak meggyógyitásáról. A Nemzetgyűlés, amelynek a beteg nemzeten van a tekintete, mint jó orvos, aki a betegének ütőerén tartja a kezét, felismerte a bajt, a tünetet és azért hozta meg az 1920. évi XXIX. törvénycikket. De t. Nemzetgyűlés, ezen törvénycikk — újra mondom itt — hiába van meghozva, mert nem szolgálhatja teljesen azt a célt, amire hivatva volna ; nem szolgálhatja többféle okból. Pedig ennek a törvénynek becsületes és igazságos végrehajtásával nagyon sok beteg lelket lehetne meg-gyógyitani. (ügy van! jobbfelől.) A ministerelnök urnák Patacsi t. barátom interpellációjára adott ama válasza, amelyben emiitette, hogy az összes főispánokat és alispánokat magához kérette értekezletre ... R assay Károly : Kivéve a fehér megyeit ! Szabó István (sokorópátkai) :. . . és lelkükre beszélt, hogy ezt a törvényt sürgősen kell végrehajtani, tehát hassanak oda, hogy végrehajtassék, megnyugtató volt reám. De, t. Nemzetgyűlés, az én hazám és nemzetem jövőjén aggódó lelkem mégsem tud teljesen megnyugodni, mert látom azt a közömbösséget, amellyel egyesek a törvény iránt viseltetnek. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Most már nemcsak a közigazgatási hatóságoknál, — mint a múltkor emiitettem — hanem a földbirtokosoknál találom a legfőbb okot. (Általános helyeslés.) Azért én nem is annyira a kormányhoz óhajtanám interpellációmat intézni, hanem inkább hazám nagybirtokosaihoz : hogy gondolják-e, van-e tudomásuk róla, hogy itt az országban a f öldmives szegények lelke még mindig forradalmi lázban van és erre a szérumot nem lehetne másutt feltalálni, mint csak az ő igazságérzetükben, emberbaráti, szerető, humánus hajlandóságukban ; csepegtessenek tehát ebből, hogy a kormány legalább tudja meggyógyítani a beteg, lázban égő nemzetet. (Egy hang jobbfelől .* Nem engedik a bérlők !) Rassay Károly : Nem kérni kell, hanem parancsolni, ha van törvény ! Szabó István (sokorópátkai) : Tisztelt Nemzetgyűlés 1 Oda appellálnék Magyarország földbirtokosaihoz, ha nem látnám magam is, hogy ezek közül már igen sokan a kommunizmusra csak mint egy rossz álamra gondolnak vissza, — pedig akkor az egész vagyon szétfoszlani látszott és még az egyéni élet felett is ott csüngött a Damokleskard, ha csak nem tudtak idejében külföldre menekülni ; aligha helyénvaló tehát erről könnyen megfeledkezni és a tanulságot le nem vonni. (Általános, élénk helyeslés.) Most kaptam hazulról egy panaszkodó levelet, — nem a községemből, hanem a kerületembőL Azt irják nekem, (Halljuk ! Halljuk !) hogy az uraság az uradalomnak azt a felső csücskét hajlandó átengedni, mintegy 40 házhelyre valót, de négyszögölenként 100 koronát kér érte. (Zaj.) Rassay Károly : Azt képzeli, hogy az Andrássyuton van. Szabó István (sokorópátkai) : Bármilyen rossz is a mi pénzünk, ennyit mégsem lehet kérni, mert, 160.000 koronába mégsem kerülhet egy katasztrális hold föld, különösen ott, ahol ez a terület különleges gazdálkodásra nem alkalmas, mert a várostól több, mint 20 kilométerre, a legközelebbi vasútállomástól pedig 10 kilométerre fekszik, a közlekedő útja burkolatlan és azon sokszor tengelyig érő sár van. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Benkő Gábor: Annyiért kell megadóztatniSzabó István (sokorópátkai) : Tisztelt Nemzetgyűlés ! A múltkor már citáltam egy vörös forradalmár galiciáner beszédéből egy részt, bocsánatot kérek, hogy most is ennek a beszédéből egy részt, jobban mondva, talán csak egy mondatot citálok, (Halljuk ! jobbfelől.) amelyben azt mondotta : »A forradalom hivei kisebbségben vannak, mert főleg a város a talajuk ; meg kell szerezni a föld szegényeinek támogatását is.« Hát, t. Nemzetgyűlés, ez az idegen fajú forradalmár felismerte a falu szegény népében rejlő őserőt, azt az erőt, amellyel hogyha odaáll valahová, akkor döntőleg tud hatni, — tehát csak a mi fajtánk, akivel közös vér vagyunk : a keresztény birtokososztály nem tudná azt belátni ? Lássák be a mi birtokosaink ; segítsenek nekünk megmenteni a mi nemzetünk jövőjét ! (ügy van ! Ugy van !) Benkő Gábor : Csizmadia izgat is már ! 10*
