Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-168
A Nemzetgyűlés 168. ülése 1921. Az 5. § a lóversenyeknél a kölcsönös fogadásokra feltett összegekből történt eddigi 14 %-os levonás helyett 20%-os levonást rendel el, amelyből az eddigi 2% helyett, 8% volna az állampénztárba beszállítandó, amely megosztás nélkül a testnevelésnek, valamint a testedzésnek fejlesztésére volna fordítandó és a közoktatásügyi tárca költségvetésében »Testi nevelés« cim alatt külön alrovaton elszámolandó. (Helyeslés a baloldalon.) Azt hiszem, a t. Nemzetgyűlés egyetért magának a törvényjavaslatnak rendelkezésével, és a pénzügyi bizottság felfogásával is, hogy a testnevelés igen fontos feladat és azt hiszem, hogy ezt a rendelkezést a maga részéről is helyesnek fogja tartani. (Helyeslés.) Az előadottak alapján kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Kontra Aladár jegyző: Pallavicini György őrgróf ! (Nincs itt !) Virter László Ï (Nincs itt !) Perlaki G-yörgy! (Nincs itt!) Henzer István! Henzer István : T. Nemzetgyűlés ! Csak röviden akarok nyilatkozni a felhatalmazási törvényjavaslatról, amelyben — ugy hallottuk az előadó úrtól — a tisztviselők fizetése is három hónapra a kétszeresére emeltetik fel. Pártom részéről kijelentem, hogy ezt az előterjesztést a legnagyobb készséggel elfogadom, (Helyeslés.) mert belátom, hogy ma a tisztviselőknek, általában azoknak, akiknek fix fizetésük van, nagyon szomorú a helyzete. Én azt hiszem, és erről meg lehetnek győződve igen t. képviselőtársaim, hogy a pénzügyminister ur az ország anyagi erejéhez mérten minden lehetőt el fog követni, hogy a tisztviselőket a lehetőséghez képest kielégítse. Sajnos azonban, az ország nincsen olyan helyzetben, hogy ezt teljes mértékben megtehesse ; hiszen látjuk, hogy ez az ország tönkrement, teljesen lerongyolódott, országunkat teljesen szétszedték. Hiszen srófolja az adóprést mindenképen, hogy pénzt teremtsen az állam kasszájába és akárhányszor akármiről van szó, a tisztviselők érdeke mindig előtérbe helyeztetik. Hiszen ha tízszer annyi fizetést kapnának is, mint amennyi a rendes fizetésük volt, talán még az is kevés volna a mai viszonyok között. De látjuk, hogy az alatt a rövid idő alatt is, mióta a pénzügyminister ur vette át a pénzügyministeri tárca vezetését, pénzünk is javult, ami annak a jele és amiből azt a reményt lehet meríteni, hogy ha pénzünk javulni fog, a tisztviselők helyzete is javulni fog. Látjuk, hogy a drágaság csökken, hogy a marhának, a húsnak, mindennek lejebb megy... Perlaki György: A mészárszékekben nem jelentkezik az olcsóbb ár! Henzer István : Majd arról is fognak gondoskodni, hogy ott is essenek az árak, mert ha NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ, 1920—X921. — IX. KÖTET. évi március hó 18-án, pénteken. 73 egyszer a marha ára a piacon olcsóbb, a mészárszékekben is kell hogy essék a hus ára. Megvan tehát a remény arra, hogy ha nem is olyan gyorsan, de talán fél év alatt annyira javulni fog, annyira türhetőek lesznek az ő viszonyaik is, hogy mai szerencsétlen helyzetükből ki fognak keveredni. Hiszen az állam gondoskodik számukra mérsékelt áru ruháról, megélhetési cikkekről és mindenféléről. Igaz, hogy ez nem elég, de hiába, az állam nincs abban az anyagi helyzetben, hogy minden igényüket kielégítse, hogy mindenkinek megelégedésére szolgáljon. Ezzel a kijelentésemmel csak az a célom, hogy miután a minap a napilapokból ugy láttam, hogy egyes lapok ugy állítják be a dolgot, mintha a kisgazdatársadalom a tisztviselőknek, a hivatalnokoknak ellensége volna, ez ellen határozottan tiltakozzam. Iklódy-Szabó János előadó: Helyes! Ugy van! Henzer István : Akármikor volt szó a tisztviselőkről, mi mindig a legnagyobb készséggel, a legnagyobb odaadással voltunk irántuk. A világháború alatt és a világháború után is gabonánk legnagyobb részét maximális áron, a világpiaci forgalmi ár negyedrészén adtuk oda, tehát nem mondhatja rólunk senki, hogy nem teljesítettük kötelességünket, ellenben az iparos, a gyáros, vagy bármely más osztály nem teljesítette azt a kötelezettségét, ho'gy a tisztviselőknek olcsóbban csinált volna ruhát, vagy olcsóbban adott volna bármely iparcikket. Most azonban nem akarok erre hosszasabban kiterjeszkedni, csak arra kérem az igen t. állami tisztviselő urakat, a közalkalmazottakat, hogy ha már az állam odatörekedik, hogy nekik a lehetőség szerint megélhetést biztosítson, mi is elvárhassuk tőlük, hogy a hivatalokban pontosan jelenjenek meg. Épen ma reggel történt meg velem, hogy fél tiz órakor bementem a földmivelésügyi ministerium egyik osztályába, onnan a másikba, és azt mondták, hogy jöjjek tizenegy órakor, mert addig nincsenek ott a tisztviselők. Ha ők követelik megélhetésük lehetőségét, ehhez joguk van, mert minden ember azért dolgozik, hogy megélhessen, de akkor mi is elvárjuk a tisztviselőktől, hogy hivatalukat pontosan töltsék be. (Ugy van I Ugy van !) A javaslatot egyébként általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál : T. Nemzetgyűlés ! Mi ellenzékiek nem akarjuk a pénzügyminister ur javaslatai tárgyalásának gyors iramát meglassítani, és igy nem kívánunk hosszasabban hozzászólni az indemnitási javaslathoz. Szükségesnek tartom azonban megjegyezni, ami természetes is, hogy ez nem azt bizonyítja, hogy mi a kormány iránt bizalommal vagyunk, mert sohase tartottuk ezt a kérdést bizalmi kérdésnek. Egy másik megjegyzésem, amivel végzem is felszólalásomat 10
