Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-168

A Nemzetgyűlés 168. ülése 1921 gadják előző javaslataimat a Nemzetgyűlés tagjai, akár nem, a VI. fejezetnél fentartom ezt a módosító inditványomat és kérem, méltóztassék a kérdés ilyen feltevéséhez hozzájárulni! (Helyeslés.) Elnök: Nagyon készségesen hozzájárulok. A félreértés abból származott, hogy az igen tisztelt képviselő ur, miután első módosítását benyújtotta, a másik kettőre az alternativ kifejezést használta. Nagyon természetes, másként nem érthettem a benyújtott módosítást; azonban e felvilágosítás után semmi akadálya sincs annak, hogy tehát a kérdést akként tegyem fel, méltóztatik-e elfogadni a VI. fejezetet eredeti szövegezésében ? (Igen !) Ha igen, akkor Szilágyi képviselő ur módosítása mellőztetett. A többi fejezetekre vonatkozólag módosító javaslatok nem tétettek. Ennélfogva bátor vagyok megkérdezni, méltóztatik-e elfogadni a VII. fejezetet eredeti szövegezésében ? (Igen !) El méltóztattak fogadni. Ennélfogva most szavazás alá leszek bátor bocsátani Nagy János képviselőúrnak azt a javaslatát, amely a 3. § végére egy uj VIII. fejezet beiktatását hozza javaslatba. Méltóztatnak ezt az uj VIII. fejezetet elfogadni? (Igen!) A Nemzetgyűlés ezt a javaslatot elfogadta. Ennélfogva a 3. § az itt elfogadott módosított szövegben fogadtatott el. Következik a 4. §. Kontra Aladár jegyző (olvassa a 4. §-t). Elnök: Kivan valaki szólni? Kontra Aladár jegyző: Tomori Jenő! Tomori Jenő : T. Nemzetgyűlés ! A törvényjavaslat 4. §-ának negyedik bekezdéséhez óhajtok módosítást tenni. Tekintettel arra, hogy az 1907. évi XIX. te. alapján működő összes intézmények adminisztracionális költségeit az állam fizeti, semmi értelme sincs annak, hogy az állam a jobbzsebéből a balzsebébe fizesse ki ezeket a költségeket. Szükségesnek tartom tehát azt, hogy a 4. § negyedik bekezdése itt, ahol a következő szöveg van: a hadiváltság fizetésének kötelezettsége nem terjed ki az államra, a törvényhatóságokra és községekre. Ide e szavak után méltóztassanak a következő szöveget bevenni: »és az 1907: XIX. te. alapján működő Betegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztárakra.« Ezt annál is inkább fontosnak tartom, mert azt kívánom, hogy a törvényjavaslatban világosan legyen szövegezve és ne adjon okot félreértésekre. (Helyeslés.) Hegedüs Loránt pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés! A módosítást elfogadom. Elnök : Van még valaki szólásra feljegyezve ? Kontra Aladár jegyző: Nincs. Elnök: Szólani senki sem kivan, tehát a vitát bezárom. Ha az előadó ur nem kivan nyilatkozni, akkor a tanácskozást befejezem. A kérdést oly for mán leszek bátor feltenni, hogy az eredeti szöveget szembeállítom a Tomory képviselő ur által módosított szöveggel. Amenynyiben az eredeti szöveget nem méltóztatnak évi március hó 18-án, pénteken. 69 elfogadni, akkor ez annyit jelent, hogy a Nemzetgyűlés a 4. §-t Tomory képviselő ur szövegezésében fogadta el. Méltóztatnak a kérdés ilyen feltevéséhez hozzájárulni ? (Igen!) Tehát kérdem: Elfogadja-e a Nemzetgyűlés a 4. §-t eredeti szövegében? (Nem!) Az eredeti szöveg nem fogadtatván el, kimondom, hogy a 4. §-t a t. Nemzetgyűlés Tomory képviselő ur módosításával fogadta el. Következik az 5. §. Kontra Aladár jegyző (olvassa az 5—12. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Elnök : T. Nemzetgyűlés ! Ezzel a hadiváltságról szóló törvényjavaslat általánosságban és részleteiben elfogadtatott. (Miénk éljenzés és taps.) Harmadszori olvasásra a napirendi javaslat során leszek bátor előterjesztést tenni. Következik napirend szerint a francia állampolgárokkal szemben fennálló, a trianoni békeszerződés 231. cikke alá eső magyar tartozások rendezése tárgyában a francia köztársasággal 1921. évi január hó 31-én Parisban kötött egyezmény becikkelyezéséről s ezzel kapcsolatos intézkedésekről szóló pénzügyministeri javaslat, a pénzügyi és igazságügyi bizottságok jelentése szerint. Az előadó urat illeti a szó. Iklódy-Szabó János előadó: T. Nemzetgyűlés! A trianoni békeszerződésnek 231. cikke a magyar tartozásokra vonatkozóan igen súlyos megállapításokat tartalmaz. Ez a cikk kimondja, hogy a felek egymással közvetlen érintkezésbe egyáltalán nem léphetnek, külön hivatalokat akar felállítani a lebonyolítás céljából, azonkívül kimondja azt is, hogy a tartozások mindenkor az illető államnak pénznemével fizetendők meg abban az esetben is, ha eredetileg koronaértékre szóltak, és pedig azon a paritásos alapon, amely 1914-ben, a háború kitörése előtt fennállott. Ennek folytán érdekében állott a magyar államnak az, hogy ezekkel az államokkal érintkezésbe lépjen és külön egyezményeket állapítson meg, amelyek esetleg kedvezőbb feltételeket tudnak létrehozni azokkal a megállapodásokkal szemben, amelyeket a trianoni béke állapit meg. Ez a szerződés, amely most előttünk fekszik, a magyar államnak a francia állampolgárokkal kötött szerződését tartalmazza, amelyről megállapítható, hogy tényleg több kedvező feltételt foglal magában, épen a békeszerződésnek igen szigorú határozmányaival szemben. Az egyezmény a békeszerződés tilalmával ellentétben mindenekelőtt hosszabb időhaladékot ad abból a célból, hogy a felek a szóbanforgó ügyben közvetlenül egymással megegyezést köthessenek. De még abban az esetben is, ha a tartozások rendezése a felek között közvetlenül nem sikerül, a kiegyenlítés a mindkét fél részéről felállítandó hivatalok utján történik, az egyezmény a tartozásoknak ilyen utón való rendezését is előnyös feltételekhez köti, nevezetesen azáltal, hogy a lejárt, tehát voltaképen időszerű, esedékes tar-